● news.bsdnet.hu

Kozsó megrendítő üzenetben kéri a nyilvánosság figyelmét. Mint írja, elképesztő napokat él át párjával, ilyesmire pedig legvadabb rémálmaiban sem gondolt. Részletesen fejtette ki az énekes, hogy mi történt velük. „Ez most hosszú lesz. Aki végigolvassa, talán megérti, miért írom meg életem egyik legfájdalmasabb, legkiszolgáltatottabb, legmegalázóbb történetét itt, a saját oldalamon. Sokat gondolkodtam rajta, ide tartozik-e ez az egész. Ide, ahol többnyire dalokról, fellépésekről, mosolyról, közönségről, zenéről, szeretetről írok. Hiszek abban, hogy aki színpadra áll, annak az élet naposabb oldalát kell mutatnia. Azt, ami erőt ad másoknak. Azt, amitől egy koncerten pár percre könnyebb lesz az élet. Azt, amiért annyi levelet kaptam az elmúlt évtizedekben, hogy egy dal, egy lemez, egy koncert mennyi erőt adott elviselni a sok rosszat. Most én kérem ugyanezt. A figyelmet, a nyilvánosság erejét. A józan emberi tekintetet. Elképesztő napokat élünk át a szerelmemmel, Ágicával. Olyan napokat, amelyekről a legvadabb rémálmaimban sem gondoltam, hogy egyszer megtörténhetnek. Ráadásul pont velem. Pont velünk. Kozsó (Forrás: Birton Szabolcs) Végrehajtó értékesítette otthona egy részét A Dunakanyarban álló mesés házunk, az a hely, amely számomra családi emlék, alkotói menedék, otthon és kapaszkodó volt, mára olyan állapotba került, amelyet kimondani is nehéz. Egy Apucikám nyugdíjból térülő közösköltség-tartozásából, egy egyre duzzadó ügyből, iratokból, eljárásokból, végrehajtásból eljutottunk oda, hogy az otthonunk egy részét egy évekre eltiltott végrehajtó értékesítette, és egy gyanús befektetői kör birtokba vette. Ezt leírni is abszurd. Az otthonomról beszélek. Értitek? A menedékemről, amit papíron talán lehet részekre szedni. A valóságban azonban egy ilyen otthont feldarabolni olyan, mintha valaki egy ember életéből vágna ki darabokat, majd közölné vele, hogy a maradékban próbáljon tovább élni. Ma ott tartunk, hogy a ház egyik részét vadidegenek őrzik, kutyás őrrel. Úgy kell bemennünk, úgy kell léteznünk a saját otthonunk közelében, hogy a kertbe is félelemmel nézünk ki. A hely, amelynek nyugalmat kellene adnia, egy pillanat alatt fenyegető térré változott. Édesapját el kellett vinni otthonából Az ügy édesapám nevén kezdett burjánzani. Ő 86 éves. Egy idős ember, akinek ezt az egészet el kellett viselnie, majd egy idő után már inkább meg kellett óvni attól, hogy lássa, mi történik körülötte. El kellett vinni az otthonából, mert ki bírná végignézni ilyen korban, hogy a házából kipakolnak, hogy idegenek jelennek meg, hogy amit egy élet munkája körülvett, abból ügyirat, árverés, birtokbavétel, vita és rettegés lesz. Szerelme nélkül már összeomlott volna Joggal kérdezhetitek, hogyan juthattunk idáig? Van, hogy egy idős ember számára egy értesítés elvész, késve érkezik, rossz helyre kerül, vagy egyszerűen elsodorja az élet. Amióta a szerelmem, az Egér mellettem van, sokkal fegyelmezettebben próbálunk figyelni mindenre. Fizettünk, rendeztünk, utánamentünk ügyeknek, többször is befizetések történtek. Éppen ezért felfoghatatlan számunkra, hogyan nőhetett ebből ekkora lavina, hogyan juthattunk el odáig, hogy egy családi otthon része ilyen módon kerüljön más kezébe. Egérke tartja bennem a lelket. Ezt ki kell mondanom. Nélküle már összeomlottam volna. Az ő józansága, kitartása, szeretete, figyelme és keménysége tart még egyben. Vele együtt tesszük meg a szükséges jogi lépéseket. Ügyvédekkel, iratokkal, beadványokkal, minden elérhető törvényes eszközzel megyünk tovább. A bíróság majd eldönti, mi volt jogszerű, mi volt támadható, mi történt pontosan. Én most arról írok, amit emberként átélünk. Ezt éli meg a legnehezebben A kiszolgáltatottság érzése kegyetlen. Az ember azt hiszi, egy életnyi munka, ismertség, szeretet, közönség, dal, televíziós szereplés, koncert, utazás, siker után legalább annyi biztonsága marad, hogy a saját otthonából nem lehet kiszorítani. Aztán egyszer csak ott állsz egy megalázó birtokba adás kellős közepén a szétszakított kertedben, és már azt kérdezed magadtól, melyik országban történik ez veled. A legfájdalmasabb az egészben, hogy az ember ilyenkor a saját méltóságáért is küzd. A házért, az apjáért, a társáért, a múltjáért, a jövőjéért. És közben ott van benne a szégyen is, mert aki egész életében másokat próbált szórakoztatni, aki dalokkal, műsorokkal, nevetéssel, néha meseszerű világgal állt az emberek elé, az nehezen mondja ki, hogy bajban van. Most kimondom. Bajban vagyunk. Kérem a sajtót, azokat az újságírókat, szerkesztőségeket, médiumokat, akik tisztességesen, alaposan, részrehajlás nélkül szeretnék megvizsgálni ezt az ügyet, jöjjenek, kérdezzenek, nézzék végig az iratokat, hallgassák meg a szereplőket, tárják fel, mi történt. Állok elébe. Kérem mindazokat is, akik valaha szerettek egy dalt tőlem, akiknek egy Ámokfutók szám, egy műsor, egy fellépés, egy pillanat adott valamit, most figyeljenek rám emberként. Üzent az embereknek is Fontos üzenetem van mindenkinek. Figyeljetek az értesítésekre! Figyeljetek a közös költségre, a határidőkre, a hivatalos levelekre, a végrehajtási iratokra, minden apró papírra. Egyetlen elcsúszott ügyből olyan örvény lehet, amely aztán bedarálja az ember nyugalmát, családját, otthonát. Ettől az állapottól mindenkit óvnék. Levelet fogok írni a frissen megválasztott Miniszterelnök úrnak és szintén frissen kinevezett Igazságügyi miniszter Asszonynak. Kérem majd, hogy vizsgálják meg, milyen rendszer volt az, amelyben egy ember, egy család, egy 86 éves apa ilyen helyzetbe kerülhet?! Milyen törvényes út vezethet oda, hogy egy otthon egy része olyan áron, olyan körülmények között kerüljön másokhoz, amelyet mi elfogadhatatlannak érzünk?! Milyen védelem illeti meg azokat, akik egy eljárásban hirtelen azt veszik észre, hogy az életük kicsúszik a kezükből?! Napok óta azt mondom a hozzám közel állóknak, hogy meghaltam. Talán erős szó. Talán ijesztő. Mégis ezt érzem. Mintha valami meghalt volna bennem. Már csak a nyilvánosságban bízik Egyetlen mentsváram maradt: a nyilvánosság és az imádott közönségem. Most is ebbe kapaszkodom. Abba, hogy a nyilvánosság figyelme, az igazság keresése, a jogi út és az emberi összefogás együtt talán még képes megállítani ezt a rémálmot. Folytatás.. Köszönöm mindenkinek, aki elolvasta. Köszönöm mindenkinek, aki megosztja, továbbadja, kérdez, figyel, segít. Most erre van szükségünk. Figyelemre, tisztaságra, erőre, és arra, hogy az igazság végre levegőt kapjon. Az elmúlt évtizedekben számtalanszor kaptam meg, hogy a dalaim segítettek embereknek átvészelni nehéz időszakokat. Voltak, akik azt írták, egy-egy dal erőt adott egy veszteség után, másokat egy rossz napból, egy fájdalmas korszakból, egy magányos állapotból mozdított ki. Olyan leveleket őrzök magamban, amelyek arról szólnak, hogy a zene néha több szórakoztatásnál. Kísérő tud lenni, kapaszkodó, lélegzetvétel, túlélés. Most én kérek kapaszkodót a nyilvánosságtól, közben nagyon remélem, hogy ez az ügy másoknak is erőt ad. Ha az én történetem nyilvánosságot kap, ha ügy lesz belőle, akkor talán más is bátrabban áll ki saját magáért. Talán többen mernek kérdezni, segítséget kérni, jogi útra lépni, megszólalni, mielőtt végleg magukra maradnának. Én most ebben hiszek. Abban, hogy a dalok után talán ez a kimondott történet is segíthet valakinek. Abban, hogy akik éveken át erőt kaptak tőlem, most a figyelmükkel visszaadnak valamit ebből az erőből. Együtt talán át lehet menni ezen is. A rossz dolgokon, a félelmen, a szégyenen, a kiszolgáltatottságon. És egyszer majd újra úgy tudunk hazanézni, hogy az otthon szóban béke van, nem rettegés. Vigyázzatok magatokra és a szeretteitekre! Az ügy folyamatosan frissül, amiről újabb posztban írok majd, eddig el nem mondott részletekkel!” – írta oldalán Kozsó. A bejegyzés megtekintése az Instagramon Zsolt Kozso Kocsor (@kozso_official) által megosztott bejegyzés The post „Most kimondom. Bajban vagyunk” – Kozsó segítséget kér first appeared on nlc.