● news.bsdnet.hu

Az olimpiai bajnok öttusázó, Fábián László és „picije” – Máté valóban a négy testvér közül a legfiatalabb, de 192 centire nőtt – több mindenben hasonlít egymásra, de történetünk szempontjából a legfontosabb, hogy mindketten az öttusára tették fel az életüket. Beszélgetés a 63 éves olimpiai bajnokkal és a húszesztendős fiával. Szekeres Tamás Főmunkatárs (Sport) Ezeket látta már? Közös bennük az is, hogy egyikük sem az öttusával kezdte. A magyar sportban csak Joel néven emlegetett apuka az úszással próbálkozott először. – Kipróbáltak minden úszásnemben, rövid- és hosszútávon, de nem volt megfelelő az izomzaton, így aztán, nincs mit szépíteni, eltanácsoltak. Mivel labdával is elég ügyes voltam, a pólósok akartak elcsábítani, de aHonvéd öttusa-szakosztálynem engedett. Ugyanis addigra már túl voltam néhány két- és háromtusaversenyen, s mivel jól úsztam, és a keringésemnek hála a futással sem volt gondom, ezeken jól szerepeltem – mondja az idősebb Fábián, aztán az ifjabb is elmeséli a maga történetét. – A Vasasban fociztam, deaz edzőm kitalálta, hogy mivel magas vagyok, álljak be a kapuba. Ez viszont nekem nagyon nem tetszett,én focizni akartam, nem a kapuban ácsorogni. Ezért amikor szólt egy osztálytársam, hogy a KSI-ben keresnek gyereket kéttusázni (ez úszásból és futásból álló összetett szám, mondhatni, az első lépés az öttusa felé – a szerk.), akkor vele elmentem. Persze Fábiánéknál nem csak Máté sportol, három testvére is altív volt korábban. – Természetes volt, hogy a gyerekeink sportolnak, nem is kellett őket nagyon noszogatni, de a feleségemmel, Monikával úgy gondoltuk, mindegyik olyan sportágat válasszon, ami nekik tetszik. Márton, Sára és Szonja is úszással kezdte és kosárlabdával folytatták. A nagyobbik fiam aztán vívott, Sára maradt a kosárlabdánál, öt-hat éven keresztül minden korosztályban bajnokságot nyert a csapatával, felnőttként pedig az NB II-ben játszott, a kisebbik lányom meg a kajakozást és a dzsúdót is kipróbálta. Őrültem, amikor a térdem még engedte, hogy egy-egy asszót vívhatok Marcival, vagy a lányok meccsein drukkolhatok. Fábiánék: bal oldalt Laci, Monika, Márton, jobb oldalt Máté, a könyöklő Sára, Szonja és a Nagyi (Monika mamája) Máté ebből a szempontból a legelszántabb, nagyon komolyan veszi, amit csinál, ő leginkább sportsikerekről álmodik egyelőre. Sokaknak talán furcsa, hogy nem az édesapja irányította az öttusa felé Mátét, de az igazán meglepő az, hogy a gyerek nem is tudott róla, hogy az apja ebben a sportágban vitézkedett, nem is akármilyen szinten, hiszen csapatban olimpiai bajnoki címe mellett, hatszoros világ- és ötszörös Európa-bajnok – egyéniben is nyert mindkét világversenyen. – Én akkor nagyon kicsi voltam még,nem is emlékszem, hogyan derült ki számomra, hogy apu öttusázott, pláne, hogy olimpiai bajnok volt.De persze nagyon büszke vagyok rá. A világbajnok pólós, Kásás Zoltán egyszer „elpanaszolta”, hogy régen Tomi volt az ő fia, de most már őa háromszoros olimpiai bajnok Kásás Tamásapja. Amikor Mátét arról kérdezzük, eljön-e vajon az idő, amikor Fábián Lászlót nem elsősorban olimpiai aranyérmesként emlegetik-e majd, hanem az ő apjaként, ingatja a fejét. – Nem nagyon hiszem. Egyrészt elég magasra tette a lécet, másrészt ő pályafutása után, sportvezetőként is aktív és sikeres. Szóval, nem hiszem, hogy valaha is „lefokozom” Fábián Máté apjává, talán még akkor sem, ha olimpiai bajnok leszek, amit persze nagyon szeretnék – magyarázza a csapatban U19-es Európa-bajnok, Olimpiai Reménységek Versenyét nyerő ifjabb Fábián. Fábián László Martinek Jánossal (középen) és Mizsér Attilával lett olimpiai bajnok Szöulban. Ezt biztosan nem másolhatja Máté, hiszen a csapatversenyt már törölték az ötkarikás műsorról A jelenlega Magyar Olimpiai Bizottság főtitkáraként aktív apukaelárulja azt is, miért nehéz neki a fia versenyeire elmenni. – Máté nem nagyon szereti, ha ott vagyok, ezért el kell mindig bújnom valahova. Meg nagyon stresszelek is, például olyanon, ha a vívásnál látom, mire készül az ellenfele, mégsem kiabálhatom be, hogy „vigyázz, lábra fog támadni”. Meg egyébként ismeg kell állnom, hogy ne dumáljak bele,mert hiába értek hozzá, nem nehezíthetem meg egy otthoni nyolc perces fejtágítással az edzője napi nyolcórás munkáját. Máté rábólint apja kijelentésére, valóban nem szereti, ha a versenyeken ott látja őt. – Ugyan dolgozom rajta, de nagyon izgulós vagyok. Bár tulajdonképpen örülök, ha ott van, de tényleg jobb, hogy nem látom, mert akkor még inkább azon görcsölnék, hogy „hú, apa néz, akkor tényleg nem ronthatom el”. Máté magas, mint az édesapja, arcvonásai azonban talán inkább az anyukára emlékeztetnek. Vajon ő maga hogy látja ezt? – Alkatra tényleg apára hajazok, csak kicsit erősebb testalkatú vagyok. A személyiségemet viszont inkább anyától örököltem, mi lazábbak vagyunk kicsit, nem olyan mindent 120 százalékosan megoldani akarók, mint apa. Persze a szülők mindig másképp nézik a gyereküket – ráadásul Máté most már egyke, a többiek elköltöztek otthonról –, mint a testvérek az öccsüket, de szerencsére Fábiánéknál ebből sincs gond. Bár… – Nagyon rendesek a testvéreim, mindenben támogatnak. Viszont amikor a jelenlétükben Anya túl sokat dicsér engem, túl sokat mondja, hogy mennyire büszke rám, akkor azért mondogatják, hogy ez picit zavarja őket. De persze inkább csak viccelnek... Ugyan Máté ügyes az akadálypályán, kicsit azért ő isszomorú, hogy erre cserélték a lovaglást. – Három-négy évig jártam lovasedzésekre, erre pont azelőtt, mielőtt versenyezhettem volna, megszüntették ezt a számot. Pedig legalább egyszer nagyon kipróbáltam volna… Máténak az akadálypályán előny is, hátrány is, hogy olyan magas / Fotó: Czerkl Gábor öttusa