● news.bsdnet.hu

Kevés ember változtatta meg annyira a modern médiát, mint Ted Turner. A CNN alapítója nemcsak egy új televíziós csatornát hozott létre, hanem gyakorlatilag feltalálta a 24 órás hírszolgáltatás fogalmát és ezzel együtt azt a világot is, amelyben ma élünk: az állandó hírek, a megszakítás nélküli élő közvetítések és a permanens „breaking news” korszakát. Ki nézne híreket egész nap? A nagy amerikai tévéhálózatok– az ABC, a CBS és az NBC –egyszerűen őrültségnek tartották a projektet. Maga Turner sem volt különösebben lelkes a hírek iránt. „Utálom a híreket. Unalmasak” – mondogatta gyakran. Mégis ő lett az az ember, aki örökre megváltoztatta a hírfogyasztást. Turnert akkoriban „The Mouth of the South”-nak, vagyis „a dél szájának” nevezték. Pimasz, harsány, provokatív figura volt, aki imádott szembemenni a szabályokkal. Egy örökölt atlantai óriásplakát-cégből épített médiabirodalmat, miközben folyamatosan olyan ötletekkel állt elő, amelyeket a szakma képtelenségnek tartott, írta egy nagyon tartalmas elemző cikkében aThe Guardian. Az egyik első ilyen húzása az volt, hogy televíziós csatornáját nem kapcsolta le éjszakára. Ma ez teljesen természetesnek tűnik, de az 1970-es években a tévéállomások egyszerűen elsötétültek az esti műsorok után. Turner álmatlanságban szenvedett, és nem értette, miért kell „kikapcsolni a világot”. Ez a gondolkodás vezetett később a 24 órás hírcsatorna ötletéhez is. A CNN indulása azonban katasztrofális pénzügyi helyzetben történt. A csatorna havonta körülbelül 2 millió dollárt égetett el, Turner pedig szó szerint a saját széfjéből elővett arany Krugerrand érméket váltotta készpénzre, hogy ki tudja fizetni az alkalmazottakat.( A Krugerrand a világ legismertebb és legelső, 1967-ben kibocsátott modern befektetési aranyérméje, amelyet Dél-Afrikában vernek. 22 karátos (91,67% arany, 8,33% réz) ötvözetből készül, ami tartóssá teszi, színe pedig enyhén vöröses. Értéke az arany világpiaci árához kötött, és törvényes fizetőeszköznek minősül – szerk.) Közben az ABC bejelentette: rivális hírcsatornát indítanak. A CNN túlélése erősen kérdésesnek tűnt. Ekkor történt az egyik legbizarrabb epizód Turner életében. Fidel Castro, az Egyesült Államok egyik legnagyobb hidegháborús ellenfele személyes meghívást küldött neki Kubába. Castro –mint kiderült –illegálisan fogta a CNN műsorát Havannában, és rajongott a csatornáért. A levélben azt írta Turnernek: „Szerintem a CNN a legobjektívebb hírforrás.” Ez különösen abszurd helyzet volt, mert Turner apja fanatikus antikommunista volt, aki gyermekkorától arra nevelte fiát, hogy gyűlölje a kommunizmust. Ted annyira magába szívta ezt a félelmet, hogy felnőttként állítólag soha nem hordott magánál 49 dollárnál több készpénzt, attól tartva, hogy a kommunisták egyszer majd elkobozzák a vagyonos emberek pénzét. Mégis elfogadta Castro meghívását. A kubai út során Turner kacsavadászaton vett részt a diktátorral, szivarozott vele, és egyre inkább elkezdett hinni abban, hogy a CNN nemcsak hírcsatorna lehet, hanem egy olyan globális platform, amely képes összekötni az embereket és akár békét is teremthet. A CNN indulásakor senki sem sejtette, milyen következményei lesznek annak, hogy a hírek többé nem napi néhány alkalommal érkeznek, hanem folyamatosan ömlenek a képernyőkről. Turner találmánya teljesen átformálta a társadalmat. A CNN élőben közvetítette a nagy történelmi pillanatokat, háborúkat, forradalmakat, katasztrófákat és tragédiákat. Az emberek először tapasztalták meg, milyen érzés a világ eseményeit valós időben követni. A csatorna új korszakot nyitott: Turner eredetileg idealista elképzelést dédelgetett: szerinte a globális hírszolgáltatás közelebb hozhatja egymáshoz az embereket. Abban hitt, hogy ha a világ látja egymást, kevesebb lesz a konfliktus. A valóság azonban más irányba fejlődött. A későbbi riválisok már nem az egységre, hanem a politikai megosztottságra építették modelljüket. A hírek és egyes hírcsatornák politikai hatalmak „softpower” fegyverré váltak a kulturális és politikai harcokban. Ted Turnerfigurája ma már szinte elképzelhetetlen a modern médiavilágban. Hangos, impulzív, romantikus és kiszámíthatatlan volt. Nem piackutatásokból és algoritmusokból építkezett, hanem ösztönből és vakmerőségből. Ma egyetlen nagymédiavállalat vezetőjesem engedhetné meg magának azt, amit ő megtett: például hogy egy kommunista diktátorral vadásszon, miközben saját hírcsatornája ezt kamerával rögzíti.