● news.bsdnet.hu

A paradicsom termesztése egyszerre lehet álomszerű és rémálomszerű élmény. Egy apró palántából indul minden, amely friss salátákat és házi szószokat ígér. Aztán egy szép nyári reggelen arra ébred, hogy az erkély vagy veteményes egy kisebb dzsungellé változott. A levelek minden irányba nyúlnak, a szárak egymásba gabalyodnak, és a gyümölcsök valahol a zöld káosz mélyén rejtőznek, ha vannak egyáltalán. De ne aggódjon, van megoldás! A paradicsom metszése nemcsak lehetséges, de egy kis odafigyeléssel igazán egyszerű is lehet. Bejczi Szilvia Rovatvezető-helyettes (Életmód) Ezeket látta már? Először is, nem minden paradicsomfajtát kell ugyanúgy kezelni. A magas, úgynevezett nem meghatározott növekedésű fajták – amelyek akár a szomszéd erkélyére is átnyúlnának, ha hagynánk – igénylik a metszést. Ez segít abban, hogy a növény szellősebb legyen, kevesebb betegséget kapjon el, és könnyebb legyen a szüret. Az alacsony, bokrosabb, determináns fajták esetében viszont óvatosabbnak kell lenni. Ezeknél a túlzott metszés csökkentheti a terméshozamot, hiszen ezek a növények eleve kevesebb idő alatt hozzák meg a gyümölcsüket. A Google keresője az elmúlt években szinte teljesen átalakult, a mesterséges intelligencia térnyerése és a személyre szabott algoritmusok miatt. Sok felhasználó úgy érezte, hogy emiatt elveszíti az irányítást a számára elérhető tartalom felett. Erre a problémára reagálva a keresőóriás globálisan is elérhetővé tette a „Preferred Sources” (Preferált források) funkciót, amely gyökeresen megváltoztathatja a hír- és információfogyasztási szokásainkat. A metszés során az egyik legfontosabb dolog, hogy felismerjük, mi az, amit tényleg el kell távolítani. Az oldalhajtások – vagy ahogy sokan nevezik: „levélhúzók” – a főszár és a levélnyél közötti kis „hónaljakban” nőnek ki. Ezek a hajtások, ha nem távolítjuk el őket, sűrűvé és zsúfolttá tehetik a növényt, ami csökkenti a légáramlást, növeli a nedvességet, ezzel együtt a betegségek kockázatát is. A paradicsom ugyanis nem szereti a saját lombkoronájában kialakuló „szaunát”, ő a napfényt és a friss levegőt kedveli, továbbávannak kedves szomszédai is. De vigyázat! Az oldalhajtásokat nem szabad összekeverni a virágfürtökkel. A virágfürtök apró, sárga virágokat tartalmaznak, amelyekből később a paradicsomok fejlődnek ki. Ha ezeket véletlenül levágjuk, búcsút inthetünk a termésnek. Ezért mindig szánjunk néhány másodpercet arra, hogy alaposan megnézzük, mit is készülünk eltávolítani, azaz kacsolni. A metszés legjobb időpontja a reggeli órákban van, száraz időben. A harmatos vagy eső áztatta levelek és a friss sebek ugyanis ideális táptalajt jelentenek a betegségek számára. A kisebb hajtásokat egyszerűen kézzel is lecsíphetjük, dea nagyobbakhoz érdemes tiszta, éles ollót használni.Fontos, hogy az eszközt fertőtlenítsük, különösen akkor, ha előtte beteg növényi részeket vágtunk vele. A magas paradicsomokat általában egy, két vagy három főszárra neveljük. Kevesebb szár esetén a növény jobban szellőzik, és gyakran nagyobb, szebb terméseket hoz. Több szár viszont több gyümölcsöt eredményezhet, de nagyobb zsúfoltságot is. Az alsó leveleket, amelyek érintkeznek a talajjal, mindenképpen távolítsuk el, mert ezek a leginkább hajlamosaka gombás betegségekre. A paradicsom metszése során sokan esnek abba a hibába, hogy túlzásba viszik. Egyes kertészek annyira belelendülnek, hogy a növény végül úgy néz ki, mint egy minimalista műalkotás... levelek nélkül. Ez azonban nagy hiba, hiszen a levelek a növény „erőművei”, amelyek a napenergiát hasznosítva táplálják a gyümölcsöket. Ha túl sok levelet távolítunk el, a termések nem kapnak elég energiát, ráadásul a nap is megégetheti őket, ésakkor mit főz majd be?! Egy másik gyakori hiba, hogy az alacsony fajtákat ugyanúgy metszik, mint a magasakat. A bokorparadicsomoknál az oldalhajtások eltávolítása gyakran a terméshozam csökkenéséhez vezet. És persze, ott van a nedves időben történő metszés, ami szintén növeli a betegségek kockázatát. Eső után mindig várjuk meg, amíg a növény megszárad. A szezon vége felé, amikor már közeledik az ősz, érdemes lehet a magas paradicsom tetejét levágni. Ezzel arra ösztönözzük a növényt, hogy az energiáját a meglévő termések érlelésére fordítsa, ne pedig új virágok és hajtások növesztésére. A szezon közepén azonban ne vágjuk le a csúcsot, kivéve, ha a növény már elérte a kívánt magasságot, vagy kinőtte a támaszt. A paradicsom metszése nem arról szól, hogy a növényt a saját esztétikai elvárásaink szerint „alakítjuk”, hanem arról, hogy segítünk neki egészségesen és hatékonyan növekedni. Ha betartjuk az alapvető szabályokat – az oldalhajtások eltávolítása, a virágfürtök megkímélése, a száraz időben történő metszés –, a növény meghálálja a gondoskodást. Kevesebb dzsungel, több paradicsom... és ez a cél! (Citymagazine.si) PARADICSOM