● news.bsdnet.hu

Nemrég volt szerencsém tesztelni a számos rövid minijátékból álló Rhythm Paradise Groove-ot, a nagymúltú ritmusjáték-széria legújabb epizódját. A játék lényege, hogy számos, gyakran teljesen szeleburdi szituációban kell elkapnunk az ütemet, gyakran egyetlen gomb nyomogatásával szeletelve gyümölcsöket, juttatva el rákokként finomságokat kuckónkba, vagy üdítősdobozokat összezúzva egy gyárban. A választék igen széles, azonban mindegyiket összeköti a könnyed stílus, a humor és az egyszerű játszhatóság, miközben mindenek felett a ritmus áll: a vizualitás gyakran a háttérbe szorul, vagy épp, hogy zavaró tényezőként hat. Azért mesélek ennyit a Rhythm Paradise-ról, mert a Puppergeist olyan, mintha abból nőtte volna ki magát. Mintha csak kivágott minijátékokkal lenne dolgunk, ahol nem csupán szabadon kapjuk a kihívásokat, hanem jár hozzájuk egy sztori is. A pár másodperces gombnyomkodás így nagyjából egyórás kalanddá duzzadhatott. Claire, a narancsruhás, derűs boszi kutyusa... nemrég elhunyt. A lány ezt nem akarja elfogadni, ezért elindul a Kutyaalvilágba, hogy megkeresse kedvence lelkét és visszavigye őt az élők közé, akár Cerberus legyőzése által is. Ebben segítségére lesz egy démon, Lunne, akivel együtt megismerik más négylábúak sorsát. A pár elérhető zónában mindenhol van egy főkolompos, aki a többi szellem amorfabb külsejével szemben megőrizte egykori kinézetét. Claire és Lunne abban bíznak, hogy ezek a vezérek több információval rendelkeznek, ahhoz pedig, hogy nyilatkozzanak, össze kell barátkozni velük, le kell nyűgözni őket, vagy szimplán meg kell őket nyugtatni – mindezt ritmusjátékokon keresztül. [+] A játékmenet gyakorlatilag ezekből a rövid szegmensekből áll össze. Van, hogy le kell másolni az ütemet, sorozatról sorozatra követve aktuális pajtásunkat. Van, hogy egy folyamatos ütemet kell tartani kisebb variációkkal vagy szünetekkel; és van, hogy le kell reagálnunk az eseményeket. Ezek mind kifejezetten könnyűek és bájosan vannak prezentálva, egyszerű, japános rajzfilmszerű grafikával. A zene alapjaként szolgáló aktivitások pedig lehetnek labdázás, szőrgubancok lenyesése, kötélhúzás vagy épp hintázás. Minden nagyon cuki, mindent áthat egyfajta szerethető aranyosság, a képi világtól a kutyusok egyszerű nyelvezetén keresztül Claire állandó elérzékenyüléséig. Ha nincs is rád nagy hatással az egész, a témaválasztás automatikusan generálhat egy-két mosolyt, amolyan lelket elárasztó instant melegséget. [+] Időnként azonban előkerül egy árnyalatnyi sötétség is. Elvégre a másvilágban vagyunk, és halott kedvencekkel diskurálunk. Volt egykor egy életük, voltak gazdáik, most pedig már nincsenek az élők sorai között. Az egyszerű, de a maga módján egyszerre kedves és megható történet pedig ezt igyekszik körbejárni, ha nem is túl mélyen, de az egyórás játékidőhöz képest megfelelően. Megjelenik az állatok lojalitása és a gazdák hanyagsága vagy bántalmazása; megtudhatjuk, hogy társunk, Lunne, miért is van itt és miért segít; ahogy az is kiderül, hogy Claire miért érzi magát felelősnek Kutyus (mármint az ő, saját kutyusa) haláláért. Tetszett, hogy a tömörség ellenére a történet próbál azért egy picit mélyebb lenni és a báj mellé sötétséget tenni; hogy a mosolygó szájunk néha lekonyuljon. [+] Maguk a minijátékok szimpla, bár egyáltalán nem emlékezetes dallamokkal vannak ellátva, és kifejezetten egyszerűek. Akkor haladhatunk tovább, ha elérjük legalább a „Jó fiú!” fokozatot, bár a hibátlan abszolválás „Nagykutya!!” pecséttel jutalmaz. Az ilyen esetekben belőlem mindig előretörő maximalista sajnálta, hogy nincs valami plusz, ha mindent maximálisan teljesítünk: akár csak valami jópofa kis grafikának örültem volna. Másrészt azonban az egész lényege, hogy egy igen egyszerű, könnyed élményt kínáljon, ezzel pedig szembement volna mindez. Könnyen lehet, hogy a Rhythm Groove Paradise-szal kialakult „se veled, se nélküled” kapcsolatom hozta elő ezeket az érzéseket... [+] Ha szereted az állatokat, volt már kedvenced, és akár el is veszítetted őt, akkor nagy eséllyel jobban megérint ez a történet. Egyszerűségéhez egyfajta kedves őszinteség társul, ami szerintem akkor is meg tudja egy icipicit érinteni az embert, ha akár egy szemernyi empátia is van benne. Lehetett volna a játék hosszabb vagy komplexebb, de közben úgy érzem, hogy azzal elveszett volna egyszerű jellege és bája. Mert a nap végén ez egy szösszenet az ember legjobb barátjáról és arról az odaadásról szól, amit kapunk tőle, no meg amit érdemel. Mert hát szeresd felebarátodat, de kutyádat is! A Puppergeist PC-re és Switch-re jelent meg . A tesztjátékot a kiadó Serenity Forge biztosította . Georgiadisz Leonidas Összefoglalás A Puppergeist egy nagyon rövid, kedves ritmusjáték kutyusokról. Ha szereted a bájos szösszeneteket, akkor elköteleződhetsz erre a bő órára, hogy megismerj kutyaéleteket, meghatódj egy picit, és ha van kutyusod (vagy más háziállatod), rohanj megölelni. A Puppergeist pozitívumai : A Puppergeist hiányosságai :