● news.bsdnet.hu

Bő fél évvel azÁrvahazai bemutatója után máris új filmmel jelentkezettNemes László. Az Oscar-díjas rendező ismét egy 20. században játszódó történelmi drámát készített: az idei cannes-i versenyprogramban debütáló műve Jean Moulinról, a francia nemzeti hősről szól, aki a második világháború alatt a nácik által megszállt Franciaországban az ellenállás egyik vezetője volt, és akkor sem tört meg, amikor a Gestapo letartóztatta, és válogatott körülmények között megkínozta. És miként a The Hollywood Reporterkritikájábanolvasható, Nemes szakított aSaul fiárajellemző stílusjegyeivel, vagyis azzal, hogy a kamera folyamatosan nagyon közelről követi a főszereplőt, miközben a pokoli események a háttérben zajlanak. Az újságíró szerint a játékidő első harmada hangulatában a régi kémnoir-filmeket idézi meg sötét macskaköves utcákkal, gomolygó cigarettafüsttel. Ahogyan fogalmaz, fekete és fakósárga tónusaival olyan hatást kelt, mintha egy régi újságot lapozgatnánk, és a kivitelezés ugyan látványos, precízen részletgazdag és korhű, összességében nem sokban különbözik az átlagos komoly hangvételű történelmi filmektől. A kritikus hozzáteszi, aMoulinhazafias érzéseket kelhet sok francia nézőben, de olyannyira szárazon, többlet-mondanivaló nélkül, kizárólag a tényekre szorítkozva ábrázolja az eseményeket, mintha egy dokumentumfilmet néznénk. Hasonló véleményen van az IndieWire újságírója is, aki szerint a film egyszerre puritán és végtelenül nyomasztó, történelmi hűséggel ábrázolja az eseményeket – bár Moulin mártírrá válása kapcsán fikciós elemekkel is él –, de azon túl, hogy a humanizmust és a történelmi emlékezés fontosságát hangsúlyozza, nem helyezi tágabb perspektívába a látottakat. A Guardian ítésze egy fokkal elnézőbb, úgy véli, ez egy hagyományosan rendezett és felépített háborús film „a régi fényképek barnás tónusával”. Szakmailag kifogástalan alkotásnak látja, a színészeket kiválónak, és külön kiemeli a címszereplő megkínzóját alakító Lars Eidinger játékát, akit a lehető legjobb választás tart a szerepre: „a teátrális alakítása olykor Hannibal Lecter alattomosságát idézi”. A szerző azzal zárja a cikket, hogy aMoulinkétségtelenül egy remekül kivitelezett és közérthető dráma, de a cannes-i közönség talán egy kicsit mást, egy kicsivel többet várt volna. Arra viszont még nekünk kell várnunk egy kicsit, hogy magunk is igazságot tehessünk, Nemes László új filmje a tervek szerint csak az ősz folyamán debütál a mozikban.