● news.bsdnet.hu

A CSIS friss elemzése szerint az Egyesült Államok az iráni hadjáratban hét kulcsfontosságú fegyverrendszert használt nagy mennyiségben: Tomahawk robotrepülőgépeket, JASSM precíziós csapásmérő fegyvereket, PrSM rakétákat, valamint Patriot-, THAAD-, SM–3- és SM–6-interceptorokat. Ettől láthatóan idegesek lettek Amerika szövetségesei, és nem is ok nélkül, ezek ugyanis pontosan azok a harceszközök, amelyekre Washington a Közel-Keleten, Ukrajnában és a Csendes-óceáni térségben is az elrettentést építi. Így minden egyes elhasznált Patriot- vagy THAAD-interceptor esetében felmerül a kérdés: vajon honnan fog hiányozni később? Mert egyre több példa mutatja, hogy ahol hiány keletkezik, ott bizony a szövetségi rendszeren belül elhelyezett készletekhez nyúl az amerikai haderő. A kényszerű begyűjtésnek a legnagyobb visszhangja eddig Dél-Koreában volt. Márciusban jelentek meg az első hírek arról, hogy az Egyesült Államok Patriot- és THAAD-elemeket mozgathat vagy készíthet elő közel-keleti átcsoportosításra. Ez Szöulban érthető módon kiverte a biztosítékot. Dél-Korea papíron ugyan erős hadsereggel rendelkezik, de az amerikai katonai jelenlét, az amerikai rakétavédelem és a nukleáris ernyő a félsziget biztonságának megkerülhetetlen eleme. I Dzsemjong dél-koreai elnök igyekezett nyugtatni a közvéleményt, de a nyilatkozata éppen attól volt beszédes, hogy elismerte: Szöul ellenezhet bizonyos átcsoportosításokat, de nincs abban a helyzetben, hogy megakadályozza az amerikai döntéseket. Japánban más formában jelentkezik ugyanaz a probléma. Tokió évek óta próbálja erősíteni haderejét pontosan azért, hogy minél kisebb mértékben függjön az amerikai haderő által biztosított védelemtől. Ennek keretében többek között Tomahawk robotrepülőgépeket is berendelt, méghozzá nagy mennyiségben. Csakhogy Japán mintegy 400 Tomahawkra vonatkozó rendelése csúszik, mert az amerikai-izraeli-iráni háború éppen ezeket a készleteket terheli meg. A Tomahawk a japán védelmi fordulat egyik szimbóluma, annak jele, hogy az ázsiai ország már nemcsak védekezni akar, hanem szükség esetén visszaütni is képes lenne. Ha ezek a fegyverek késnek, az az egész térségben bizonytalanságot okoz. Tajvan esetében márciusban amerikai tisztviselők a kongresszus előtt azt állították, hogy az iráni háború nem késleltette a szigetországnak szánt fegyverszállításokat, és az amerikai politika sem változott. Ám Tajpej már eddig is panaszkodott a fegyverszállítások késedelmére, a kínai katonai nyomása pedig folyamatosan nő. Arról nem is beszélve, hogy a tajvani vezetés okkal aggódik azzal kapcsolatban, vajon a jelenlegi helyzetben mennyire tudna gyorsan reagálni Washington egy tajvani válságra, ha közben a Közel-Keleten ilyen gyors tempóban égnek el a készletek. Gilberto Teodoro, a Fülöp-szigetek védelmi minisztere a Reutersnek úgy nyilatkozott, Manila nem aggódik amiatt, hogy az iráni háború csökkentené az amerikai elrettentő képességet az Indo-csendes-óceáni térségben. Csakhogy ugyanebben a nyilatkozatban azt is elismerte: Kína minden egyes lehetőséget, így Amerikai iráni leterheltségét is kihasználhatja. Még Volodimir Zelenszkij elnök is arra figyelmeztetett, hogy egy elhúzódó iráni háború növelheti annak kockázatát, hogy Kijev nehezebben jut amerikai légvédelmi rendszerekhez. Ez nem véletlen: ugyanazért a szűkös készletért áll sorban Ukrajna, Európa, Izrael, az Öböl-menti államok, Dél-Korea, Japán és Tajvan. Aki kap belőle, az nagyobb biztonságban érzi magát. Aki kimarad, az jó eséllyel hosszú időre le is marad.