● news.bsdnet.hu

A világon végigsöpör egy hatalmas fegyverkezési hullám. 2024-re már az országok40 százalékaGDP-jének több, mint 2 százalékát fordította védelemre, míg 2018-ban ez az arány csupán 27 százalék volt. Európában mindennél jobban érezzük, hogy mekkora szükség van arra, hogy megvédjük magunkat.Az orosz-ukrán háború alapjaiban rengette meg a biztonságérzetünket:míg korábban a háborúkat sokan leírták, mint a múlt század barbárságait, ami a mi civilizált világunkban már nem térhet vissza, ezt az elképzelést kegyetlenül összetörte a szomszédunkban indult katonai invázió. Ezek után 2024-ben újraválasztották Donald Trumpot az USA elnökének, és ezzel Európa amerikai biztonsági garanciája is megrendült. Nem meglepő, hogy az öreg kontinens államai belátták: többet kell költeniük védelemre. 2025 júniusában el is fogadták a NATO új célját: mindenki emelje a GDP 5 százalékának megfelelő összegre a védelmi célú kiadásokat 2035-ig. Sok európai ország számára ez lesz a közkiadásokra fordított pénzek legnagyobb növekedése az 1970-es olajválságok óta. Eközben az uniót elérte egy másik kihívás is: felismerték, hogy a versenyképességet kiemelt prioritásként kell kezelni, ha nem szeretnénk, hogy az USA és Kína mellett teljesen eljelentéktelenedjünk. Így a minden rosszban van valami jó elvén feléledt a remény, hogy noha irtózatosan sokat kell a biztonságra költeni az új érában, legalább ez a gazdaság revitalizálásának hajtómotorja is lehet. Igen ám, csakhogy a múlt példái nem kecsegtetnek sok jóval. Az emelkedő védelmi célú kiadások általában klasszikus fiskális élénkítésként működtek a múltban –emlékeztetetta Nordea vezető közgazdásza, Helge J. Pedersen. Az állam több katonát foglalkoztat, fegyvereket vesz, laktanyákat épít, vagy például többet költ a kibervédelemre, és ezzel extra keresletet teremt az iparban és a munkaerőpiacon. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) ennek megfelelőenazt találta,hogy a biztonsági kiadások multiplikátor hatása átlagosan 1 közeli. Ez azt jelenti, hogy minden elköltött 1 egységnyi (például egy forintnyi) többletkiadás nagyjából ugyanekkora mértékben, 1 egységgel növeli a gazdaság teljes kibocsátását (GDP-jét).Tehát az állami költekezés hatása egy az egyben jelenik meg a gazdasági teljesítményben, de nem hoz létre lényeges tovagyűrűző hatást. Az is igaz ugyanakkor, hogy ez egy átlag, és az eredmények nagy eltérést mutattak országonként. Ha a forrásokat a személyi állományra és fenntartásra, valamint katonai infrastruktúrára fordítják, annak más a hatása a gazdaságra, mint ha a pénzeket fegyverrendszerekre, műholdakra, rakétákra, vagy vadászgépekre költik – emelte ki Pedersen.Az utóbbi eset sem kecsegtet azonban sok jóval Magyarország számára: ilyenkor általában azoktól az országoktól, amelyek nem rendelkeznek saját fegyveriparral, a források azok felé az államok felé áramlanak, amelyeknek vannak nagy hadiipari vállalatai.Ez Európában leginkább Franciaországot és Németországot, valamint Svédországot jelenti. Mindeközben a védelmi célú kiadások zöme eltér a legtöbb közkiadástól abban, hogy nem emeli közvetlenül a gazdaság termelékenységét. Egy új rakétarendszertől nem lesznek okosabbak vagy egészségesebbek a munkavállalók, amit az egészségügyre vagy oktatásra fordított adóforintoktól remélni lehet. Emellett az is problémákat okoz, hogy a biztonságra fordított pénzeket valahonnan elő kell teremteni. A megoldás, amire az országok igen gyakran jutnak, az az eladósodás. Az EU-ban is azt láttuk, hogy megengedték az országoknak, hogy a védelmi kiadások ne számítsanak a túlzottdeficit-eljárásnál, így szabadabban lehet növelni a költségvetési hiányt. Az adósság nem csupán a kiadások növelése miatt növekedhet azonban, hanem kettős nyomás alá kerülhet. A fegyverkezésnek ugyanis inflációs hatása is lehet, aminek "köszönhetően" az állam finanszírozásáért magasabb hozamokat várnak el a befektetők. Így nem csupán az adósság lesz nagyobb, hanem még a kamatfizetési teher is megnövekszik. És hogy miért lehet a fegyverkezésnek inflációs hatása? Ha az államok hirtelen hatalmas megrendelésekkel jelennek meg a gazdaságban – legyen szó fegyvergyártásról, infrastruktúráról vagy hadiipari fejlesztésekről –, az tovább növelheti a béreket és az árakat. A hatás különösen erős, ha a gazdaság már eleve közel teljes kapacitáson működik. Európában pedig jelenleg pontosan ezt látjuk: a munkaerőpiac sok országban rendkívül feszes, egyre nehezebb megfelelő munkaerőt találni. Ebből a szempontból Magyarország nem indul jó helyzetből: úgy kellene többet költenünk a védelemre, hogy idén a GDP 6,8 százalékára is rúghat a hiány, és ha komolyan vesszük, hogy 2030-ig szeretnénk teljesíteni az uniós csatlakozáshoz szükséges maastrichti kritériumokat, akkor ezt 3 százalék alá kell addig szorítani. Közben többet kellene fordítani más, kulcsfontosságú és korábban elhanyagolt területekre is, mint amilyen az egészségügy és az oktatás. A munkaerőpiac pedig feszes, ami megnehezíti, hogy nagy számban új katonákat toborozzon a Honvédelmi Minisztérium. Mindezek mellett még így is akad esély arra, hogy Európa újrafegyverkezése egy új iparpolitika és jövőbeli gazdasági növekedés katalizátora is lehet. Számos kormány most az európai lőszergyártás, a mesterséges intelligencia, a műholdtechnológia, a kiberbiztonság és más fejlett technológiák megerősítését tűzte ki célul. Ráadásul történelmileg a katonai kutatások gyakran jelentős civil hasznosulással is jártak: az internet, a GPS és számos más meghatározó technológia is eredetileg a védelmi szektorból nőtt ki. Tehát noha önmagában a rakéták vásárlásától nem lesznek okosabbak vagy egészségesebbek a munkavállalók, de a tudásfelhalmozásnak lehetnek tovagyűrűző hatásai. A megnövelt védelmi kiadások egy része az emberek mindennapjait javító beruházásokra is mehet: a sok helyen elhanyagolt vasútba is új életet lehelhet a több forrás. Ha a beruházások célzottan a kutatás-fejlesztést és a csúcstechnológiát támogatják, akkor a fegyverkezés akár Európa termelékenységét és versenyképességét is növelheti. A Draghi-jelentés is kiemelte, hogy ez szükséges – bár önmagában nem elégséges – feltétele annak, hogy Európa hosszú távon ne maradjon végleg le Kínával és az Egyesült Államokkal szemben. A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images