● news.bsdnet.hu

Nagyon szeretem, amikor egy-egy jól beváltde talán már ezerszer látott játékmechanikát a körítéssel tesznek mégiscsak egyedivé. Amikor az alapok alig változnak, a képi világ vagy tematika azonban kapásból érdekessé vagy különlegessé tesz valamit. Így éreztem a Tetris Effectnél, ami a klasszikus alakzatlepakolást elsöprő zenével és pszichedelikus vizuális elemekkel tette megint friss élménnyé, vagy a Graveyard Keepernél, ahol a klasszikus farmozás lett átültetve a temetőgondozásba. És ugyanúgy felcsillant a szemem, amikor bejelentették a Hazard Payt, ahol az 1982-es, ezerszer feldolgozott és leutánzott Sokoban doboztologatós mechanikái találkoznak a sötét kormányzati titkokkal. Karakterünk szinte szótlan és névtelen, csupán kódnevére hallgat, ugyanis ő az 524-es egység, aki nap mint nap a Breaking Badből sokaknak bizonyára ismerős sárga vegyvédelmi overallba öltözve, egy gázmaszkkal szerelve indul dolgozni. Feladata egyszerű: egy titkokkal teli kormányzati létesítményben bekövetkezett katasztrofális hiba után el kell tüntetnie a bizonyítékokat. Kezdetben a baleset következményeire bukkanunk csak, például véres nyomokra, felismerhetetlen húscafatokra vagy épp emberi maradványokra. A bázis termei szolgálnak pályákként, amiket csak akkor hagyhatunk el, ha teljesen eltüntettük a terhelő bizonyítékokat és a gyanús eszközöket. [+] Mindennek az alapja pedig az említett 1981-es japán klasszikus, a doboztologatós Sokoban. A szakaszok egy négyzetrácsos terepen terülnek el, ahol lépdelve tudunk mozogni, az interaktív tárgyakat pedig csak tolni, de sosem húzni lehet. Addig nem távozhatunk, amíg vagy meg nem semmisítettünk minden bizonyítékot, vagy be nem pakoltuk őket a furgonunkba. Minden más eszköz a helyszíneken áll rendelkezésre: például a hullákat savval teli hordókba tologathatjuk, a vért pedig felmosóronggyal kell feltörölni, ügyelve arra, hogy ha belelépünk, összetapicskolhatjuk a pályát. Felitathatjuk a szaftot rongyokkal is, amiket akár kupacba is pakolhatunk. Kifejezetten tetszett, hogy mi is könnyedén meghalhatunk: beleeshetünk a hordókba, sokkolhatnak az ajtók nyitására szolgáló áramkörök, és az elektromosságot a vér is vezeti. Ha hibázunk, újrakezdhetjük a pályát, de lépésenként visszatekerhetjük az időt is, ami határozottan praktikus. Fontos, hogy sem ugrani nem lehet, és átlépni sem tudjuk azokat, így a sarokba tolt fontos dolgok tulajdonképpen azonnali kudarcot jelentenek. [+] Ezek mind elképesztően egyszerű játékelemek, de a sötét, morbid körítésnek köszönhetően minden valahogy különlegesebbé és érdekesebbé válik. Idővel élő tudósokkal is találkozhatunk, akik pánikolnak és nem akarnak elmozdulni: megkötözhetjük őket, hogy utána kimenekítsünk vagy épp meggyilkoljuk párat. Elvégre ők is tanúkként szolgálhatnak, küldetésünk pedig változatlan: megsemmisíteni a bizonyítékokat. Kifejezetten tetszett, hogy más-más befejezést érhetünk el, ha megmentjük vagy likvidáljuk őket (néha szó szerint...). A történet egyébként nem egy nagy eresztés, és minimális párbeszédeken keresztül tárja elénk a program azt, amit talán mi is tudunk: a kormány és a nagyvállalatok borzalmas titkokat rejtegetnek, és ha érdekeik úgy kívánják, hát szörnyű dolgokat tesznek. A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!