● news.bsdnet.hu

A Starling fedélzetén található kamerák más műholdakat és akár űrszemetet is képesek felismerni. Az így látott objektumokat a rendszer összeveti egy ismert égitesteket és mesterséges objektumokat tartalmazó katalógussal. Ebből ki tudja számítani, hogy maga a Starling éppen hol tartózkodik a pályáján. A módszer azért lehet fontos, mert a GPS elsősorban a Föld körüli navigációt szolgálja, a Hold környezetében vagy még távolabb már nem jelent megbízható megoldást. A FALCON ráadásul nem igényelt külön kamerákat: a Starling úgynevezett csillagkövetői eredetileg a műhold tájékozódását segítik, most azonban más objektumok felismerésére is használták őket. A NASA és a Stanford Egyetemről kivált EraDrive közös kísérletében mintegy 20 ezer ismert űrobjektum adatait töltötték a rendszerbe. A FALCON ezután a fedélzeti kamerák megfigyeléseivel vetette össze ezeket az adatokat. Három nap alatt több mint 200 objektum pályáját sikerült pontosítaniuk a földi irányítás beavatkozása nélkül. A NASA szerint a fedélzeti számítások több esetben pontosabb helyzetbecslést adtak, mint a korábbi katalógusadatok. A fejlesztés nem csak a navigáció miatt érdekes: ha egy űreszköz pontosabban tudja, hol vannak körülötte más műholdak és törmelékdarabok, az az űrforgalom követésében és az ütközések elkerülésében is hasznos lehet. A technológia egyik nagy előnye éppen az, hogy csökkentheti a földi rendszerektől való függést. A NASA szerint a későbbiekben a Starling négy műholdja egymással is megoszthatja majd a követési adatokat, így közösen pontosíthatják saját helyzetüket. Ez különösen érdekes lehet olyan jövőbeli küldetéseknél, amelyek a Hold körül működő műholdrajokat használnának, valamint a hasonló rendszerek a Mars körüli missziókban is szerepet kaphatnak. (Forrás: Interesting Engineering )