● news.bsdnet.hu

Sokak szerint a tejberizs az egyik legősibb desszert, amit az emberiség készíteni kezdett – azok közül azonban egészen biztosan dobogós helyen van, amelyeket ma is fogyasztjuk. Ráadásul a tejben, édesítővel és fűszerekkel puhára főzött rizs kultúrákon ívelt át, ugyanúgy főzték az ősi Indiában és kínában mint Latin-Amerikában. A tejberizs, mint úgy általában a desszert műfaja, sokáig az elit kiváltásága volt, főleg, ha drágább, luxusnak számító fűszerekkel dobták fel. Angliában már középkoriszakácskönyvekbenis szerepel hasonló recept, hozzánk pedig minden bizonnyal török közvetítéssel jutott el. Igazán népszerű azonban csak a 20. század második felében, a tej és a cukor olcsóbbá válásával lett – és persze az is segített, hogy közben rizstermelő országot csinált belőlünk a nagyvezér. A tejberizs a tejbegríz mellett több generáció kedvence, ovis-iskolásmenzai élménylett, nagymamánál töltött lusta délutánok fényontja, pedig ami a menzai minőséget illeti, azon bőven van mit javítani. A jó tejberizs ugyanis a krémességtől lesz jó, azt pedig három dologgal lehet elérni: magas keményítőtartalmú rizzsel, magas zsírtartalmú tejjel és lassú főzéssel. Ahazai rizsekemiatt nem tökéletesek hozzá, a legjobb eredményt rizottó rizzsel tudjuk elérni, és magas zsírtartalmú tejjel. A legdurvább élményt ízben és állagban iskókusztejjelérjük el, de mivel az ára nem éppen alacsony (akció esetén érdemes belőle betárazni) ezért fele-fele arányban készítjük tejjel – és még így iséletünk legkrémesebbtejberizsét kapjuk. A feltét mostmangólett (konzerv vagy fagyasztott) de bármilyen savanykás, szezonális bogyós gyümölcsöt is választhatunk, aminek az íze jól illik a kókuszéhoz. Frissen, langyosan a legfinomabb! Ha kérdésed van a főzéssel, receptekkel kapcsolatban, a Hóvégeügyfélszolgálatingyenesen válaszol.