● news.bsdnet.hu

Több mint egy évtizednyi száműzetés után kék lobogó kerül a Parlament homlokzatára, az ülésteremben pedig tamburák hangolnak ott, ahol eddig csak a legszigorúbb állami protokollt ismerték. Magyar Péter május 9-i miniszterelnöki beiktatása – és az azt követő Kossuth téri „rendszerváltó ünnep” – zenei forgatókönyvepéldátlan a modern magyar politikatörténetben. A hagyományos Himnusz mellett felcsendül az európai, a székely és a cigány himnusz is. Utóbbit, aTavaszi szél vizet árasztcímű népdallal együtt ráadásul nem egy hivatásos elit zenekar, hanem a sükösdi Sugó Tamburazenekar gyermekcsoportja adja elő – nekik a leendő kormányfő még tavaly novemberben ígérte meg a parlamenti fellépést. Ez a zenei választás azonban sokkal több egyszerű, kipipálandó gesztusnál. A négy himnusz közül kettő hivatalos állami szimbólum (a magyar és az európai), egy regionális (a székely), egy pedig nem hivatalosan, de szélesen elfogadott jelkép (a cigány). Mindegyik dalnak külön története és külön szimbolikája van. A magyar Himnusz szövegét Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be Csekén, a kéziratot pedig az „A magyar nép zivataros századaiból” alcímmel adta közre. A vers eredendően nem állami himnusznak készült – Kölcsey könyörgő, zsoltáros hangú költeményt írt, amelyben a magyarság történelmi szenvedéseit a bibliai választott nép sorsával állította párhuzamba. Az „Isten, áldd meg a magyart”kezdősor istenhez intézett fohász, nem győzelmi induló – a Himnusz épp ezért különbözik a legtöbb európai nemzeti himnusztól, amelyek inkább harciasak vagy diadalmasak. A megzenésítésre több mint két évtizedet kellett várni: 1844-ben a Nemzeti Színház pályázatot írt ki a vers megzenésítésére, amelyet Erkel Ferenc nyert meg. A dallam ősbemutatóját 1844. július 2-án tartották, és a kiegyezés után – bár hivatalos jogi státusza még sokáig nem volt – fokozatosan a magyarság első számú dalává vált. Hivatalosan az 1989-es alkotmányreform és az azt követő törvénymódosítások emelték állami jelképpé; ma a 2011-es Alaptörvény rögzíti. Január 22. – a kézirat lezárásának napja – 1989 óta a Magyar Kultúra Napja. A Himnusz egy hatalomátadási ceremónián tehát kötelező és magától értetődő elem. Önmagában nem üzenet, hanem alaphelyzet – minden más, ami elhangzik, ehhez képest válik értelmezhetővé. A Székely himnuszt nem himnusznak szánták. Csanády György székelyudvarhelyi születésű, Trianon után Magyarországra menekült joghallgató 1921-ben írta a Székely Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Egyesületének (SZEFHE) szertartásához, a „májusi nagyáldozat" elnevezésű évenkénti összejövetelükre. A szöveg eredeti címe Kantáté volt, és négy dalszöveg egyike volt, melyeket Csanády barátja, Mihalik Kálmán orvostanhallgató és zeneszerző zenésített meg. Az első előadása 1922. május 22-én volt Aquincumban, méghozzá leánykarra hangszerelve. Mihalik még abban az évben, alig 26 évesen meghalt tífuszban – a temetésén társai a most már Székely himnuszként emlegetett dalt énekelték búcsúztatásul. A vers szövege egyszerre fohász és bujdosóének – Csanády maga is ezt a műfajt jelölte meg. A „Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!” refrén a trianoni veszteségből táplálkozott, és a két háború közötti diaszpóratudat egyik legerősebb művészeti megfogalmazásává vált. 1940-ben, a második bécsi döntés után az Észak-Erdélybe bevonuló magyar honvédséget fogadó ünnepségeken énekelték, a rádióközvetítések milliókhoz vitték el. 1944–45 után, a kommunista hatalomátvétel után Magyarországon és Romániában is betiltották; csak 1990 után jelenhetett meg ismét nyilvánosan. Hivatalos státuszt 2009. szeptember 5-én kapott, amikor a Székely Nemzeti Tanács Székelyföld himnuszává nyilvánította – Romániában tehát nem államilag elismert szimbólum, regionális etnikai jelkép. A magyar politikában a Székely himnuszt a kétezres évek óta jellemzően a jobboldal – Trianon-emlékezet, „nemzetegyesítés”, határon túli magyarság – kapcsolja magához. Hogy egy magát rendszerváltónak nevező, EU-párti jelölt kormányfő vállalja a saját beiktatásán, jelzésértékű: Magyar Péter ezzel azt üzeni, hogy a határon túli magyarság ügye nem egyetlen politikai oldal kizárólagos tulajdona. Ez a gesztus pontosan akkor releváns, amikor a Tisza Párt eddig is kiemelt figyelmet fordított arra, hogy ne adja át a nemzeti szimbolikát a Fidesznek. Az európai himnusz alapja Friedrich Schiller 1785-ben írt verse, azÖrömóda(An die Freude). A költemény az emberi testvériség és a nemzeteken átívelő összetartozás eszményét fogalmazza meg – egy létező legenda szerint Schiller eredetileg „szabadsághoz”(Freiheit) írta a verset, és csak a cenzúra elől cserélte „örömhöz”(Freude). Leonard Bernstein 1989-ben, a berlini fal leomlásakor visszaállította az eredetinek vélt változatot. A dallamot Ludwig van Beethoven 1824-ben befejezett 9. szimfóniájának záró tételéből ismeri a világ. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 1971-ben javasolta európai himnusszá emelését, a Miniszterek Tanácsa 1972-ben fogadta el – Herbert von Karajan készítette el a hivatalos zenekari átiratot. Az Európai Közösség (a mai EU jogelődje) 1985-ben, a milánói csúcson vette át. Szöveg nélkül adták ki, mert az unió többnyelvűsége miatt egyetlen nyelv szövege sem kaphatott elsőbbséget – az „európaiság” az egyetemes zene nyelvén szólal meg. A dallam politikai pályája egyébként hányatott – egy időben a fehér uralmú Rodézia is használta nemzeti himnuszként, és Slavoj Zizek vagy Stanley Kubrick (Mechanikus narancs) óta közhely, hogy azÖrömódakiragadva könnyen válik bármilyen ideológia kísérőzenéjévé. Mégis, az Európai Unió kontextusában a jelentés egyértelmű: béke, szolidaritás, határokon átívelő közösség. A magyar politikában az Európai Unió zászlaja és himnusza különösen érzékeny szimbólum. Az Orbán-kormányok alatt az uniós zászlót levették a Parlament homlokzatáról, és az európai himnuszt jellemzően nem játszották állami eseményeken. Hogy Magyar Péter beiktatása előtt visszakerül a kék lobogó az Országház falára, és az Örömóda ott szól, ahol az új miniszterelnök esküt tesz, lényegében egyetlen mondatba sűrítve hirdeti az új kormány külpolitikai irányát: Magyarország nem csupán tagja, hanem szimbolikusan is része az Európai Uniónak. A „cigány himnusznak” nevezett dalból több is van, és a magyarországi viszonyok ebből a szempontból bonyolultabbak az átlagos képnél. A nemzetközi cigányság hivatalos himnusza aGelem, gelem(„Mentem, mentem”) kezdetű dal, amelyet az 1971-ben Londonban tartott első Roma Világkongresszus fogadott el. A balkáni népdalokra építkezve a jugoszláv származású Zarko Jovanovic Jagdino komponálta meg a kongresszus tiszteletére – eredetileg indulónak szánták, a küldöttek azonban himnusszá kiáltották ki. Szövege a holokausztra („Mudardasle e kali legija” – megölte őket a fekete légió) és az ébredő roma nemzettudatra is utal. Magyar Péter beiktatásán azonban nem ez, hanem aZöld az erdő, zöld a hegy iskezdetű dal hangzik el – vagyis a magyarországi cigányság sajátos himnusza. Ennek története magyar és beás cigány gyökerekből eredeztethető. A szöveget Orsós Jakab zalai beás író, fafaragó (és Nádas Péter barátja) gyűjtötte beás nyelven, Bari Károly költő és néprajzkutató pedig 1985-ben jelentette megTűzpiros kígyócskacímű gyűjteményében – itt szerepelt először az ő magyar fordításában. A himnikus dallamot a Kalyi Jag együttes vezetője, Varga Gusztáv komponálta – a beás változat (Lungoj o drom angla mande, „Hosszú az út előttem”) az ő lemezükön jelent meg Könyörgés címmel. A magyar nyelvű, Zöld az erdő… kezdetű, gyorsabb feldolgozás az Ando Drom együttes munkája. A dalt himnusszá először 1993-ban Horváth Aladár roma polgárjogi aktivista nyilvánította egy egri tüntetésen. A szöveg keresztény szimbolikájú legendát idéz: a cigányok azért lettek vándor sorsú nép, mert valaki közülük ellopta az egyik szöget Krisztus megfeszítésekor. „Nem loptunk mi, csak egy szöget / Jézus vérző tenyeréből” – ez a sor a magyar Himnuszhoz hasonlóan a sorsfohász, bujdosóének hangnemében szólal meg, és nem véletlenül van, akik a vallásos közösségekben felcserélik az utolsó két sort kegyelmesebbre („Megáldottál, megváltottál, országodba befogadtál”). Hogy egy parlamenti alakuló ülésen – amelynek korábbi protokolljából a cigány himnusz teljesen hiányzott – nem hivatásos zenekarral, hanem éppen sükösdi roma gyerekek előadásában csendüljön fel, kétszeres gesztus: szimbolikus is és nagyon konkrét is. Magyar Péter ezzel egy olyan közösségnek üzeni, hogy beleférnek az ország önképébe, amely közösség a magyar politikai diskurzusból az elmúlt két évtizedben rendre kiszorult, vagy csak negatív kontextusban jelent meg. ATavaszi szél vizet árasztszigorúan véve nem himnusz, hanem népdal – a Magyar Péter által felsorolt programban mégis ott van. Veress Sándor zeneszerző és népzenekutató 1930-ban gyűjtötte a moldvai csángó faluban, Bogdánfalván – bár szövegváltozatai már Kriza János 1863-asVadrózsákcímű gyűjteményében is megjelentek. A dal a magyar népzenei kánon egyik legismertebb darabja: kvintváltó pentatóniájával, párválasztásról szóló képeivel („Minden madár társat választ, virágom, virágom”) szinte iskolai alaprepertoár. Sükösdi tamburás gyerekek előadásában két dolog egyszerre történik. Egyrészt a magyar népdalörökség megszólal – abban a hagyományos formában, ahogy a népzenei reneszánsz óta megszoktuk. Másrészt egy beás roma közösség gyermekei éneklik – pontosan azt a kulturális ívet húzva meg, amit Kodály és Bartók népdalgyűjtései óta a magyar kultúrtörténet egyébként is hangsúlyoz, vagyis hogy a magyar és a magyarországi cigány zenei hagyomány történetileg folyamatosan érintkezett, alakította egymást. A négy (vagy öt) dal kiválasztása nem véletlenszerű, és nem is csak gesztuspolitika. Mindegyik egy-egy szimbolikus rétegre mutat rá, és együtt egy meghatározott Magyarország-képet rajzolnak ki: Hogy a gesztus mennyire váltja majd aprópénzre az érdemi politikát, az természetesen kormányzati teljesítmény kérdése lesz. A szimbolika azonban a beiktatás napján egészen egyértelmű: nemzeti, határokon átnyúló, európai és inkluzív Magyarország – egyazon ceremónián, egymás után, egyetlen délutánon. (Borítókép: Magyar Péter 2026. április 17-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index) Kövesse az Indexet Facebookon is!