● news.bsdnet.hu

Több százezer évvel ezelőtt a bolygó még egy meglepően sokszínű humán populációnak adott otthont. Amikor a Homo sapiens mintegy 300 ezer évvel ezelőtt megjelent Afrika földjén, a világot legalább hat másik emberfaj lakta. Európában a jól ismert neandervölgyiek, Ázsiában a gyenyiszovaiak és a Homo erectus, az indonéziai Flores szigetén a törpe termetű Homo floresiensis, emellett pedig a Homo heidelbergensis és a Homo naledi is jelen volt a bolygón. A kövületek alapján a kutatók még több faj jelenlétére gyanakodnak, ám a hiányos leletanyag és a DNS hiánya miatt ezek létezését egyelőre nem lehet teljes bizonyossággal megerősíteni. A helyzet nagyjából 60 ezer évvel ezelőtt kezdett gyökeresen megváltozni, amikor a modern ember elhagyta az afrikai kontinenst. A Homo sapiens globális szétrajzása szinte hajszálpontosan egybeesett a többi emberfaj fokozatos eltűnésével. A paleontológusokat régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy őseink közvetlenül felelősek voltak-e közeli rokonaik kihalásáért . Chris Stringer, a londoni Természettudományi Múzeum humánevolúciós kutatásvezetője szerint a válasz messze nem olyan egyszerű, mint az a teória, miszerint az ember egyszerűen kiirtotta a riválisait. Bár a szétrajzás és az eltűnések közötti időbeli egybeesés szembetűnő, a tudományos adatok sokkal összetettebb képet mutatnak. A leletek alapján a neandervölgyiek technológiailag és kognitívan sem voltak alacsonyabb rendűek, mint a modern ember. Eltűnésük hátterében sokkal inkább az állhatott, hogy a korábbi klímaváltozások miatti populációcsökkenés sérülékennyé tette őket. Amikor a Homo sapiens megjelent az élőhelyeiken, a szűkös erőforrásokért folytatott versenyben őseink kerekedtek felül, felgyorsítva a neandervölgyiek hanyatlását. A többi faj, például a gyenyiszovaiak vagy a Homo erectus esetében még kevesebb adattal rendelkezünk, de a mintázat hasonló. A gyenyiszovaiak néhány ezer évvel azután tűntek el Szibériában, hogy a Homo sapiens elérte a térséget, így a kutatók szerint feltételezhető, hogy hasonló folyamatok zajlottak le náluk is. Létezik azonban egy másik megközelítés is, amely szerint ezek a fajok nem teljesen tűntek el, hanem beolvadtak a populációnkba. A csoportok nemcsak velünk, hanem egymással is érintkeztek, így a genetikai keveredés a Homo sapiens, a neandervölgyiek és a gyenyiszovaiak között kölcsönösen, több irányban zajlott. A genetikai elemzések is azt mutatják, hogy a ma élő emberek genetikai állományában tovább élnek ezek az ősi fajok. A kutatók számításai szerint, ha összegyűjtenénk a mai emberiségben fennmaradt neandervölgyi DNS-részleteket, abból a neandervölgyi genom mintegy 40 százalékát lehetne rekonstruálni. Így végső soron a rokoni fajok nem pusztán áldozatai lettek a Homo sapiens terjeszkedésének, hanem genetikai örökségük révén ma is bennünk élnek tovább. (Forrás: IFL Science , fotó: Getty Images)