● news.bsdnet.hu

A kutatás központi állítása szerint az európai polgárok magánvagyona túlzott mértékben megnövekedett, és ez a tőke kevés háztartás kezében összpontosul. Az elemzők szerint ez egy „igazságossági rést” eredményez, amelyet újabb adónemek bevezetésével kellene megszüntetni. Ugyanakkor figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a tőkét és a vagyont már több szinten megadóztatták. Németországban a vállalati nyereségeket először a társasági adó terheli, majd az osztalék kifizetésekor újabb elvonás következik, végül pedig a vagyonadók révén harmadszor is sarcot vetnének ki ugyanarra az összegre. Az infláció hatása tovább súlyosbítja a helyzetet, hiszen a névleges értéknövekedést valós nyereségnek láttatja, miközben a pénz vásárlóereje valójában csökken. A brüsszeli tervek mögött világos politikai szándék húzódik meg – állítja azelemző. Az egyre csak terebélyesedő bürokratikus gépezet, a költséges klímapolitikai vállalások, az ukrajnai konfliktus támogatása és a szociális kiadások olyan hiányt idéztek elő a költségvetésben, amelyet a döntéshozók új bevételekből akarnak pótolni. Ahelyett, hogy az állami szervek saját kiadásaikat mérsékelnék, inkább a tehetős polgárokat teszik felelőssé a pénzügyi nehézségekért. Az Apollo News szerzője szerint a brüsszeli diskurzus célja az, hogy a közvéleménnyel elfogadtassák a szigorúbb állami beavatkozásokat. Különösen figyelemre méltó az úgynevezett kivándorlási adó körüli vita. Ez az adónem azt a célt szolgálja, hogy megakadályozza a tőke kivonulását az Európai Unióból. A digitális euró bevezetése és a szigorodó adóügyi szabályozás együttesen azt eredményezheti, hogy a vagyonos polgárok számára megszűnnek a menekülési útvonalak az állami elvonások elől. A szerző emlékeztet, hogy Norvégia intő példaként szolgálhatna Brüsszelnek: a skandináv országban a különadó bevezetése után a leggazdagabb réteg jelentős része elhagyta az országot, aminek következtében az állami adóbevétel végül érezhetően visszaesett. Németországban is hasonló folyamatok figyelhetők meg a politikai agendában: a házastársakra vonatkozó adókedvezmény esetleges eltörlése, az örökösödési adó emelése és a vagyonadó visszahozatala mind a brüsszeli iránymutatásokkal van összhangban. Hollandiában már a nem realizált nyereségek megadóztatásával kísérleteznek, ami a szakértők véleménye szerint valójában a túlterjeszkedő állami apparátus kétségbeesett próbálkozása a kontrollálhatatlan kiadások fedezésére. Thomas Kolbe szerint az Európai Unióban egy veszélyes gazdasági dinamika alakult ki: miközben a közszféra kiadásai növekednek, a magánszektor teljesítménye stagnál, az ipar számos területe pedig fokozatosan leépül. Ez az egyensúlyvesztés a hitelpiacokon is megmutatkozik, ahol az emelkedő kamatszintek költségesebbé teszik az államadósság kezelését. Az Európai Bizottság a 2028-tól kezdődő, hétéves költségvetési ciklusban több mint 2000 milliárd eurós kerettel számol, az Európai Parlament pedig tízszázalékos emelést tartana indokoltnak. Ez a fajta pénzügyi fegyelmezetlenség és a gazdasági realitásoktól való elszakadás áll az új uniós adóforrások felkutatása mögött, amelynek terheit végül az európai választópolgárok viselik – összegzi az elemző.