● news.bsdnet.hu

Mielőtt belekezdenék ebbe a mai elemzésbe, tisztázni szeretném, miért is foglalkozom én egyáltalán Orbán Viktorral. Nos, nem azért, mert kedvelném vagy elfogadnám az elveit, erre bizonyíték a teljes munkásságom. Azért sem hogy valamiféle rosszul értelmezett módon „reklámozzam”, ugyanis megette a fene az olyan publicitást, amilyent én adok neki. (Képünk illusztráció) De akkor mégis, miért? Azért, amiért a földrengésekkel, árvizekkel, egyéb elemi csapásokkal vagy a tömegbalesetekkel is foglalkozik a sajtószakma. Hogy minél ritkábban fordulhassanak elő, vagy ha mégis megtörténnek, minimalizálhassuk az áldozatok számát és a jelenség által okozott kárt. Ennek okából fogok neki ma is a Kötcsén elhangzott Orbán-beszéd elemzésének. Amivel különben sokat kellett szenvedni, mivel – lévén hogy a volt miniszterelnök korábbi kommunikációs csatornái vagy megszűntek, vagy annyira rosszul működnek (például az Origo), hogy a beszéd szövegét elhangzása után közvetlenül egyiknek sem adták át, csak ma reggel tette közzé a Vadhajtások, ők valahogyan hozzájutottak, tőlük vette át mindenki. Kérem, nem is kell többet mondani a valamikori kormánymédia jelenlegi állapotáról: a hajdan hivatalos orgánumok helyét ez a „mindennapi igeforrás” vette át. No, mindegy. Az a lényeg, hogy ma betekintést nyerhettünk abba, hogyan látja a volt kormányfő, ez a különös politikai figura a vereségét és a magyar jobboldal teendőit a közelebbi és távolabbi jövőben. Amiről mondhatjuk ugyan, hogy „kit érdekel”, de akármekkorát is buktak, pillanatnyilag ő képviselik a parlamenti ellenzéket ebben a jobb sorsa érdemes kis országban, ami tényleg náluk többet és jobbat érdemelne. A beszéd alapján világos: Orbán Viktor nem érti, miért veszített, és ha ő nem érti, a hívei még kevésbé fogják. Képtelen felfogni, többször is visszatér arra, hogy mindent jól csináltak, tehát a vereségnek csak külső okai lehetnek. Hát persze. A Háttérhatalom, a gyíkemberek, a Bilderberg-csoport, a pomogácsok, mindenki összeesküdött őellene és pártja ellen. Nem idézek minden szót – legyenek olvasói a jelenleg szűkölködő orbánumoknak is – csak azt fogom bemutatni, ami érdekes, és ezekhez a részletekhez fűzök majd megjegyzéseket szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén. Akkor vágjunk is bele. „ Isten hozta önöket! Öt hónap telt el a választások óta, és azt hallottam, hogy mindenki kíváncsi, hogy mit fogok mondani. Én is. Majd a végén meglátjuk. Azt tudom mondani, hogy a választási ciklus, az 48 hónapból áll. Öt hónap eltelt, több mint az egytizede, jelentem. Az öt hónap, amely mögöttünk van, nehéz öt hónap volt a közösségünk számára. Egyszerre jelentett politikai próbát, jellempróbát és egzisztenciapróbát is sokak számára. Akik ma itt vannak, azokról okkal föltételezhetjük, hogy azok a bajtársaink, híveink, támogatóink, akik ezeket a próbákat kiállták. Ezért ma kellő szerénységgel azt mondhatom, hogy nem lehetne Magyarországon ennél a társaságnál jobbat összetrombitálni, akikkel érdemes beszélni Magyarország jövőjéről.”* *Megállapíthatjuk, hogy Orbán Viktor ismeri a Gergely-naptárat, és ezt nem győzi elégszer hangsúlyozni. Öt hónap az általában öt hónap szokott lenni. Ami a híveinek egzisztenciális gondjait illeti, nem ajánlom fel, hogy cseréljünk bankszámlát egy hónapra, mert egyikük sem élné túl. Az viszont érdekes, hogy ezzel a levitézlett gárdával Magyarország jövőjéről akar beszélni, hiszen ők – amint a szónok is – Magyarország múltját képviselik. Gyászos, közeli múltat: de múltat. „ Ma egy dologról érdemes beszélni, hogy itt és most mit kell tenni a magyar jobboldalnak. Először is pontosan kell meghatároznunk a kiindulópontunkat. Ez pedig úgy hangzik, hogy választási vereség után vagyunk. Mindenkit emlékeztetnék arra, hogy 20 éve vesztettünk utoljára. És most persze nem bagatellizálva azokat az egzisztenciális nehézségeket, amelyekkel sokan küzdenek, meg azokat a személyes lelki fájdalmakat sem alábecsülve, amitől oly sokan szenvedünk, tehát minden nyegleséget és nagyképűséget mellőzve azt tudom mondani önöknek, hogy azt kívánom a magyar jobboldalnak, hogy 20 évente egyszer veszítsen el egy választást.”* *Mondjuk én is ezt kívánom: de akkor legalább húsz évre veszítsenek. De inkább kétszázra. Nem értem ezt a hetykeséget: Orbán úgy tesz, mintha csak megbotlottak volna, megrázzák magukat és már mennek is tovább a fényes jövő felé. Kicsit sem erről van szó. Itt az egész, általuk kiépített rendszer bukott meg, oda már nincs visszaút! De lássuk, mi a legsürgősebb teendő Orbán elvtárs szerint. „ Ha választási vereség van, akkor a következő sorrendben kell eljárni. Először is a halottakat el kell temetni. Mert a földrengés már csak ilyen, ez egy földrengésszerű vereség, úgy kell eljárni, mint a földrengés idején szoktunk. A halottakat el kell temetni. A ténylegeseket ténylegesen, akik pedig elárultak bennünket, azokat meg a lelkünkben kell eltemetni. Ha ezen túl vagyunk, ezek fájdalmas veszteségek, mert minden temetés fájdalmas, de át kell rajta esni. Ha ezen túl vagyunk, akkor a sebesülteket el kell látni. Ki kell menteni a romok alól és el kell őket látni. Ha ezen is túl vagyunk, akkor a kárt fel kell mérni. Most vagyunk nagyjából itt. És ha a kárt felmértük, akkor tervet kell készíteni a jövőre. Ennek ez a sorrendje.”* *Ott sem lennék áldozat, ahol Orbán a mentőtiszt... ugyanis a valóságban pontosan fordított a sorrend földrengés esetén. A triage (triázs) szerint a mentők elsőként az életveszélyesen megsérültekkel kell foglalkozzanak, azután a súlyos sebesültekkel, utánuk jönnek a járóképes, könnyű sérülést elszenvedők, és csak a legvégén következnek a haldoklók és a halottak. Ezt diktálja különben a józan ész is. Ha először temetnek, akkor később is sokat kell majd temetniük. De, amint a NER lakájmédiájának sorsa is mutatja, Orbánnak mintha nem lennének fontosak a sebesültek, akiket még menteni tudna: őket sorsukra hagyja. A halottak a fontosak, akikből már semmi haszna nem lehet. „ Röviden akarok valamit mondani önöknek a vereség okairól. Leginkább azért, mert itt érzek zavart az erőben. Először is fontosnak érzem, hogy különbséget tegyünk két dolog között. Van a vereség, és van az, hogy mi volt jó, meg mi volt rossz. Ez két különböző dolog, nem keverendő össze. Tehát: rossz dolgok akkor is voltak, amikor győztünk. És most, amikor vesztettünk, akkor sem volt minden rossz. Tehát a 16 évnek az értékelése, hogy mi volt jó, meg mi volt rossz, az teljesen különböző dolog a választási vereség értékelésétől, hiszen négyszer nyertünk, egyszer meg vesztettünk. Ezért a két dolgot nem szabad összekeverni.”* *Aha. Tehát van a jó és van a rossz, ami jó, az nem rossz, és viszont. Azonban mindig jobb jóból a jó, mint amilyen rossz rosszból a rossz. Nincsen Yin Yang nélkül, nincsen páva tánc nélkül. A vereségnek semmi köze a kormányzati teljesítményhez, a vereség elemi csapásnak, külső beavatkozásnak és földönkívüli inváziónak volt köszönhető. Egyébként minden jól ment, kivéve azt, ami rosszul. A Fidesz nem cseszett el semmit, a világ cseszett ki vele. Ezekre a gondolatokra Mészáros Lőrinc is büszke volna. Lehet, hogy tőle is származnak. Ezen nagyon röhögnék. „ Mindenkit emlékeztetnék arra, hogy luxizás akkor is volt, amikor nyertünk. A luxizásra vonatkozó vád akkor is volt, amikor nyertünk. Akkor is volt simicskázás, amikor nyertünk. Úgy is nyertünk választást, hogy mészárosoztak. Úgy nyertünk választásokat, hogy végig korrupcióról volt szó. Mégis nyertünk. Olyan is volt, de megnyertük a választást, hogy a miniszterelnök öreg, kövér és fáradt. Kellene egy fiatal és változtatni kellene. Ilyen is volt. Mégis nyertünk. Ha tehát ezek mellett tudtunk nyerni, akkor nem ezért veszítettünk. Ezek nem feltétlenül jó dolgok, sőt biztosan nem, de nem ezért veszítettünk. A választási vereségnek az az oka, hogy volt egy politikai feladvány, amit nem tudtunk megoldani. A politikai feladvány, az úgy hangzott, hogy 16 év kormányzás után kormányzati pozícióból növekedés, gazdasági növekedés nélküli Európában, gazdasági növekedés nélküli hazai gazdasági környezetben, korábban nem kormányzó kihívóval szemben, Brüsszel zsarolása alatt, német, francia és brit titkosszolgálati beavatkozás mellett a Soros-hálózattal szemben, kormányzati pozícióból hogyan lehet választást nyerni. Ez volt a feladvány. Ezt kellett volna megoldani.”* *Világos, mint a vakablak. Mivel nem veszíthettek, hiszen korábban akkor is nyertek, ha jogos panaszok merültek fel ellenük, világos, hogy most sem veszítettek. Az fel sem merül, hogy ezekből a disznóságaikból most lett elegük a választóknak, most lett kritikus a határérték, a toxin szintje. Ha viszont nem vesztettek, akkor miért nem Orbán Viktor a kormányfő? Azért, mert Soros nyert. Valamint a német, francia és brit titkosszolgálatok. Ó, a drága Gyuri bácsi, de jó, hogy még él, lehet rá hivatkozni! És komolyan azt hiszi Orbán, hogy ezt a maszlagot lenyelik a választók? Azt – hiszen úgy tudja, korábban is mindig lenyelték. Hogy ezzel Trump és Putyin példáját követi, az őt nem érdekli, ott tart már, hogy nem zárnám ki, miszerint maga is elhiszi, amit hazudik. „ Nem tudtuk, hogy hogyan kell gazdasági növekedés nélkül, a mindennapi gazdasági életben a fejlődés jelei nélkül, a mindennapi gazdasági életben jelentős számú társadalmi csoport számára nehezülő életkörülmények között hogyan lehet választást nyerni. Nem találtuk meg a választ. Ezért veszítettünk.”* *Én sem tudnám. Más sem. Senki sem: de talán ha nem egy minimális létszámú csoport tartotta volna a markában a gazdaságot... Itt kicsit gyalázza a fiatalokat, ami választási győzelemhez elengedhetetlen, ugyebár, aztán hét pontban összefoglalja, hogy úgy kell majd négy év múlva győzni, hogy nem veszítenek. Ez kétségtelen: a legtöbben így győznek. Az ötödik pont ugyan hiányzik, de majd meglesz. Azért ebben a részben is mond olyanokat, hogy az már majdnem kínai közmondás.* *„A z elégedetlenkedőknek a száma, amikor meghaladja az elégedettek számát, akkor nyílik esély, hogy a társadalmi többséget megszerezd. Ha ez megvan, akkor a társadalmi többséget majd át kell fordítani szavazattöbbséggé.” Mint a Kis Vörös Könyvecskében: „Mi a teendő, ha az ellenség gyűrűje körbevesz? Át kell törni az ellenség gyűrűjét.” De térjünk rá a külpolitikára. „ A Tisza küldetése, hogy ismét gyarmatot csináljon Magyarországból. Erről állapodott meg a külhatalmakkal. A gyarmattartó neve Brüsszel. Az eszközei: titkosszolgálati eszközök, Soros-hálózat, multicégek és Brüsszel zsarolása Magyarországgal szemben. Ez a helyzet. Ami most történik a Tisza kormányzása alatt, az nem más, minthogy ismét gyarmatot fognak csinálni Magyarországból. (…) Meggyőződésem, hogy ezt ígérte meg a mostani kormány Brüsszelnek. Megígérte, hogy letakarítja a szuverenista, gyarmatellenes nemzeti erőket, Brüsszel ebbe nem szól bele, ezért nem mondanak semmit. (…) A megállapodás másik és nagyobb része az az, hogy elfoglalják a gazdaságot is. Át fogják adni a gazdaságot, a magyar gazdaságot, amit nagy nehezen visszamagyarosítottunk: energiaszektor, bankszektor, sorolhatnám tovább, telekommunikáció, ezeket vissza fogják adni a külföldieknek. (…) Ma azért nincs külpolitikája Magyarországnak, és azért egy Orbán Anita nevű és képességű hölgy a külügyminiszter, mert a gyarmatoknak nincs külpolitikája. Hát milyen dolog is lenne az? Majd a gyarmattartó megüzeni, hogy melyik ügyben melyik fontos ügyben, hogy mit kell csinálni. De hogy a gyarmatnak önálló külpolitikája legyen, olyan még sosem volt. Nem is lesz.”* *Itt még nagyon hosszan folytatja, de a dolog lényege az, hogy a magyar tolvaj jó tolvaj, a külföldi tolvaj rossz tolvaj, és a tolvaj minálunk csak akkor magyar, tehát jó, ha fideszes, viszont az a legjobb, ha Orbánnak hívják. És senki hozzá ne merjen nyúlni a vagyonához! A jobboldal meg ne harcoljon egymás ellen, harcoljon a gonosz ellenség ellen. „ A Fidesznek meg azt kell megértenie, hogy az a tény, hogy a nemzeti ellenállásnak ő a vezető ereje, az nem jelent kizárólagosságot. És aki ezt így értelmezi, azonnal rá kell ütni a kezére. Az felelősséget jelent, mindenkit támogatni kell. Az a lényege, a Fidesznek az a dolga, hogy aki az önkény ellen hajlandó felemelni a hangját és hajlandó harcolni, azt nemzeti alapon, még a baloldalt is ideértve, azt támogatni kell. És aki egy másik jobboldali csoport ellen harcol, azt tilos támogatni. Egy fillért nem lehet adni, semmilyen erőforrást nem lehet neki adni, mert az kártékony. Ma az önkény ellen harcolunk. Az újkommunista baloldal ellen harcolunk.”* *Érdekes egy koktél lesz ez, annyi szent, de nehezen fog összeállni: a magyar „jobboldal” már most is egymást marja, mert mindegyik csoport vezető szerepre tör. Tulajdonképpen maga Orbán is „szerepen kívül” találhatja magát, ha nem vigyáz. Rendben: de mi a közvetlen terv? „ Van egy nagy része a magyar társadalomnak, aki csak akkor jön a jobboldalhoz, amikor a normális emberek orvoshoz meg paphoz mennek. Ez a helyzet. Nekünk egy dolgunk lesz, hogy akkor rendeljünk. A rendelő ajtaja legyen nyitva. Műszerek kikészítve. És amikor a kedves beteg megérkezik, akkor megkérdezzük: hol fáj? Tehát nekünk arra kell készen állni, hogy amikor jönnek az orvoshoz, akkor tudjuk, hogy mit kell csinálni. Ha a paphoz jönnek, akkor sem kell megijedni, ezért vagyunk koalícióban a KDNP-vel, majd ők tudják, mi a teendő, és ezzel megvagyunk.” Azért azt nem hinném, hogy a magyar társadalomnak olyan rossz lenne az állapota, pláne most már, hogy orvosra meg papra lenne szüksége. Pláne nem Orbán orvosára: hiszen látjuk, micsoda egy sarlatán, miket beszél a páciense, amikor nincs jól beállítva a gyógyszerezése. Hívhatnánk hozzá egy másik doktort, egy valódi specialistát. Orbán tehát kötcsei beszédében nem határozott meg semmiféle követhető stratégiát a magyar jobboldal számára. Ellenben bebizonyította, hogy előrehaladott állapotú paranoiás és téveszméi teljesen eluralkodtak rajta. Lesz még vele bajunk elég, amondó volnék. Szele Tamás