● news.bsdnet.hu

Schell Gergely rendszeresen járja és fényképezi a Tápió, a Hajta, a Galga és a Zagyva térségét. Terepbejárásain nemcsak a vízfolyások állapotát figyeli, hanem a környező rétek, mocsarak, erdők és mezőgazdasági területek változásait is dokumentálja. A szakember a Kossuth Rádió műsorában hangsúlyozta: tévedés egy folyót pusztán a medrében található vízként értelmezni. A vízfolyáshoz hozzátartozik annak teljes vízgyűjtő területe, a talaj, a növényzet, az élővilág, valamint minden emberi beavatkozás, amely hatással van a víz útjára. Töltsd le az Agroinform mobilapplikációt Androidra vagy iOS-re , hogy útközben is elérd a friss híreket, az időjárást és az apróhirdetéseket. A környezeti problémák iránti érdeklődése gyermekkorában kezdődött. Mint felidézte, ahhoz a generációhoz tartozik, amely David Attenborough természetfilmjein nőtt fel. Bátyjával rendszeresen nézte ezeket a műsorokat, később pedig általános iskolásként környezetvédelmi szakkörbe is beiratkozott. Abban az időszakban elsősorban az ózonlyuk és a savas esők problémája került előtérbe. Meghatározó élményt jelentett számára az Alaszkában játszódó Miért éppen Alaszka? című sorozat is, amely egyebek mellett az ember és a természet kapcsolatát, valamint az őslakos népek szemléletét mutatta be. Schell Gergely később az Eötvös Loránd Tudományegyetem Ember–Környezet Tranzakció Intézetének környezettudatossági szaktanácsadó képzését végezte el. A képzés egyik lényeges területe annak megértése, miként lehet különböző társadalmi szereplőket közös környezetvédelmi cselekvésbe bevonni. A Tápió-vidékhez magánéleti és szakmai okok egyaránt kötötték. Mint fogalmazott, őt eredetileg „a szerelem vitte” a térségbe, ám később a táj önmagában is fontossá vált számára. A terület szakmai szempontból azért különösen érdekes, mert a vizsgált kisebb vízfolyások Magyarországon erednek. Állapotuk ezért érzékenyen és viszonylag gyorsan jelzi a Kárpát-medencében zajló éghajlati és környezeti változásokat. Ezeket a patakokat és kisebb folyókat elsősorban a csapadék, részben pedig források táplálják. Emiatt gyorsan reagálnak a csapadék mennyiségének és időbeli eloszlásának változására, valamint a talajvízszint csökkenésére. Schell Gergely valahol a Tápió felső szakaszán. Elkeserítő a látvány... – Fotó: Tápió Tanácsadó Műhely A szakembert saját elmondása szerint megrendítette, amikor először szembesült az egyik kiszáradt mederrel. Egy nagyjából húsz méter széles, homokos területen haladt át, amikor megtudta, hogy valójában a Tápió medrében jár. Ezután kezdett részletesebben foglalkozni a vízfolyás történetével és állapotával. Könyveket, tanulmányokat és más dokumentumokat gyűjtött össze, majd módszeresen kezdte feltérképezni a változásokat. Schell Gergely szerint különösen az 1990-es évektől vált látványossá a talajvízszint csökkenése, valamint a csapadék eloszlásának kedvezőtlen változása. A folyamat mára odáig jutott, hogy egyes, korábban jó vízminőségű és gazdag élővilágú vízfolyások helyén hosszú időn keresztül csak felrepedezett talaj vagy fehér homok látható. A probléma nem egyszerűen abból áll, hogy kevesebb csapadék hullik. A kiszáradó táj felett csökken a talajközeli páratartalom, miközben erősebben felmelegszik a levegő. Ez visszahathat a helyi vízkörforgásra és a csapadékképződés feltételeire is. A szakember megfigyelése szerint a nyugat felől érkező zivatarrendszerek gyakran a Duna térségében gyengülnek vagy feloszlanak. Magyarország keleti részén emiatt olyan területek is kialakulhatnak, ahol akár két-két és fél hónapon keresztül alig hullik eső. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy rendkívül összetett folyamatról van szó, ezért a jelenséget nem szabad egyetlen okkal magyarázni. A csapadékhiány mellett a talaj állapota, a növényborítottság, a vízelvezetés, a területhasználat és számos más tényező együttesen alakítja a táj vízháztartását. Schell Gergely szerint a helyreállításhoz mindenekelőtt szemléletváltásra van szükség. Nem elegendő egy-egy folyómedret kezelni, mert a víz jelenlétét a környező táj egészének állapota határozza meg. A folyóhoz hozzátartoznak a vízgyűjtő távolabbi erdei és fái, a talaj szerkezete, a rétek, a mocsarak, valamint a térség teljes élővilága. Az, ahogyan ezeket a területeket művelik, beépítik vagy átalakítják, végső soron azt is befolyásolja, marad-e víz a mederben. Ezért a tájrehabilitációnak a víz helyben tartására, a talaj vízbefogadó képességének javítására, a természetes élőhelyek megőrzésére és a teljes vízgyűjtő összehangolt kezelésére kell épülnie. Töltsd le az Agroinform mobilapplikációt Androidra vagy iOS-re , hogy útközben is elérd a friss híreket, az időjárást és az apróhirdetéseket. A szakember biztatónak tartja, hogy a víz tájban történő megtartása egyre hangsúlyosabb szerepet kap a szakmai és kormányzati gondolkodásban. Arra azonban figyelmeztetett, hogy valódi eredményt nem lehet egyetlen intézmény vagy szűk szakmai kör elképzelései alapján elérni. Az egyeztetésekbe szerinte be kell vonni a vízügyi szakembereket, a nemzeti parkok munkatársait, a természetvédelmi őröket, az önkormányzatokat, az erdészeket, a vadászokat, a gazdálkodókat, a környezetvédelmi szervezeteket, a civileket és a helyi közösségeket is. A vízhiány ugyanis nem kizárólag természetvédelmi probléma. Hatással van a mezőgazdaságra, a települések élhetőségére, az ivóvízbázisokra és végső soron az egész társadalomra. Éppen ezért Schell Gergely szerint nem egy-egy patak megmentése a feladat: a teljes táj működését kell helyreállítani. Indexkép: Tápió Tanácsadó Műhely