● news.bsdnet.hu

Az „EU társult tagság” jelenleg még nem létező jogi státusz: Ursula von der Leyen 2026. szeptember 16-án vetette fel, hogy Kanada lehetne az első ilyen partner. Ez eddigi nyilatkozatokból  az rajzolódik ki, hogy a célja egy, a hagyományos szabadkereskedelmi megállapodásnál jóval mélyebb gazdasági, szabályozási és stratégiai integráció. Az agráriumot csekély mértékben érinti. Elmondjuk, miért. Kanada nem lehet rendes EU-tag, hiszen az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikke kifejezetten európai államok számára teszi lehetővé a csatlakozást. Van azonban egy másik jogi lehetőség. Az EU működéséről szóló szerződés 217. cikke szerint az unió harmadik országokkal olyan társulási megállapodást köthet, amelyik „kölcsönös jogokkal és kötelezettségekkel, közös fellépéssel és különleges eljárásokkal” jár. Többek között ez szolgáltat jogalapot az Európai Gazdasági Térség rendszeréhez is, amely Norvégiát, Izlandot és Liechtensteint nagyon szorosan kapcsolja az uniós belső piachoz. Kanada esetében azonban nem valószínű, hogy egyszerűen az EGT-modellt másolnák le. Mark Carney kanadai miniszterelnök és von der Leyen nyilatkozataiból inkább egy ágazatonként eltérő mélységű integráció rajzolódik ki. Kanada például szorosabban bekapcsolódhatna az európai Van már konkrét előképe is ennek: Kanada 2026 júniusában első Európán kívüli országként bekapcsolódott az EU SAFE védelmi beszerzési rendszerébe. Kanada és az EU között 2017 óta ideiglenesen alkalmazzák a CETA szabadkereskedelmi megállapodást. Az árukereskedelem vámtételeinek 98 százalékát már 2017-ben eltörölték, 2024-re pedig ez az arány elérte a 99 százalékot. Az EU–Kanada árukereskedelem 2025-ben már 81,5 milliárd eurót tett ki. Tehát ezen a téren már nincsenek akadályok a felek között. 2017 és 2022 között az EU Kanadából származó műtrágyaimportja 225%-kal nőtt, a fémek importja 143%-kal, az ásványi nyersanyagoké 131%-kal, az energiáé 70%-kal  emelkedett. Az EU mezőgazdasági és élelmiszeripari termék einek közel 92 százaléka szintén vámmentesen kerül Kanadába, de a marha- és sertéshús, illetve bizonyos más érzékeny termékek kereskedelmét vámkontingensek korlátozzák. Kanada esetében hasonlóan érzékeny kérdés a tejtermékek európai exportja. A baromfi és a tojás piacát a CETA nem nyitotta meg. Emellett a kanadai termékeknek továbbra is teljesíteniük kell az EU élelmiszer-biztonsági, állat- és növényegészségügyi, valamint GMO-előírásait. Mit változtathatna a társult tagság? Ha a tárgyalások során ismét kibontanák a CETA keretében szabályozott agrárkontingenseket, akkor elméletben eltörölhetőek lennének a most kvótákhoz kötött vámmentes árukorlátok.  Azonban semmi nem utal arra, hogy bármelyik fél is korlátlanul be akarná engedni a másik agrártermékeit a területére. Ami szabadon jöhet most is, például a kanadai repce és durum, arra az európai gazdaságnak egyszerűen szüksége van. Könnyebben elképzelhető az, hogy a társult tagot kevesebb adminisztráció terhelje az export során. Ide tartozik az állat-egészségügyi bizonyítványok kölcsönös elfogadása, a növény-egészségügyi ellenőrzések egyszerűsítése, az elektronikus tanúsítás, az élelmiszer-biztonsági ellenőrzések egyenértékűségének elismerése, a határellenőrzések gyorsítása, valamint bizonyos szabványok és engedélyezési eljárások közelítése. Töltsd le az Agroinform mobilapplikációt Androidra vagy iOS-re , hogy útközben is elérd a friss híreket, az időjárást és az apróhirdetéseket. Itt különösen érdekes a helyzet, mert az EU és Ausztrália 2026. március 24-én, közel nyolcéves tárgyalás után lezárta a szabadkereskedelmi megállapodás tárgyalását, de az egyezmény még az elfogadási-ratifikációs szakaszban van. Az agrárfejezet ebben az esetben kifejezetten érzékeny pont, ugyanis Ausztrália egy sor olyan terméket kínál, ami veszélyeztetheti az EU piacát. Az uniós ezért csak korlátozott piaci hozzáférést biztosítana a vámmentes ausztrál marha-, juh- és kecskehúsnak, cukornak, rizsnek és tejtermékeknek. Emellett megerősített védintézkedést alkalmazhatna az ausztrál agrárimport hirtelen megugrása esetén.  (Lásd részletesen cikkünket: Szabadkereskedelem Ausztráliával: ez a magyar termék van veszélyben. ) A szabadkereskedelmi egyezmény megkötése nehéz tárgyalási sorozat eredménye volt, így még kevésbé valószínű, hogy az agrárfejezetet bármelyik fél újra ki szeretné nyitni. Új-Zélanddal 2024. május 1-jén lépett életbe az EU szabadkereskedelmi egyezménye.  Ebben az esetben is az innen érkező marhahús, juhhús, egyes tejtermékek jelentik a legnagyobb konkurenciát az európai áruknak, így csak meghatározott vámkontingensekkel kapnak vámmentes bebocsátást Európába. A Bizottság számítása szerint az új marhahúskvóta az EU fogyasztásának mindössze 0,15 százalékának felel meg; a vaj-, sajt- és tejporkvóták rendre az uniós fogyasztás 0,71, 0,27 és 1,30 százalékát jelentik. Új-Zéland társult tagsága is főként kutatási, technológiai, biztonságpolitikai, digitális, oktatási és beruházási területeken mélyítené a kapcsolatot. Ráadásul az új-zélandi külügyminisztérium szeptember 18-án közölte, hogy nem folytattak tárgyalásokat az EU-val a társult tagságról. Ausztrália és Új-Zéland lehetséges csatlakozását Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke vetette fel, nem az érintett országok jelentették be. A felvetés leginkább arra utal, hogy Európának égető szüksége lenne egy szélesebb partneri körre, miután nyersanyagforrásainak nagy részét elveszítette az orosz-ukrán háború kapcsán, és közben az USA-val is meggyengültek a védelmi-gazdasági kapcsolatai. Kanada is erős bizalomvesztést szenvedett el az USA irányába a folyamatos vámemelések miatt, miközben Kína is kiszámíthatatlan kereskedelmi partnernek bizonyult: hol kizárta, hol beengedte a kanadai termékeket a piacára. Új-Zéland és Ausztrália egyelőre úgy érzi, még nem szorul új szövetségi rendszerre. A társult tagság tehát nagy valószínűséggel egy „közös gazdasági térséget” hozna létre, nem egy közös piacot a felek között. Az előnyök kölcsönösek: Európa piaci méretet, fejlett feldolgozóipart, kutatást és szabványalkotási erőt ad a kapcsolathoz; Kanada pedig energiát, kritikus ásványokat, AI- és kvantumtechnológiai képességeket, tőkét és földrajzi hozzáférést az Atlanti-, a Csendes- és a sarkvidéki térséghez. Indexkép: Shutterstock.