● news.bsdnet.hu

Szín: a Lendvay utcai Fidesz-székház terasza, Hacsek mint Orbán Viktor, Második Rákóczi Ferencként ül egy asztal mellett, korhű ruhában, és hatalmas tajtékpipát tart a szájában, de nem füstöl. A távolban Schmitt Pál tárogatózik, a „Krasznahorka büszke várát” játssza, sír a hangszer a kezében. Sajó, mint Bayer Zsolt, korhű ruhában, Béri Balogh Ádámként érkezik lóhalálában, oldalán szörnyen csörömpöl a rezes fringia, majd’ megbotlik benne. (Képünk illusztráció) - Mi járatban, hű brigadérosom, derék Sajókám? Pihenj meg asztalomnál! (Tapsol) Asszonyság, jöszte, hordj fel nékünk feketelevest! Bayer, még mindig lihegve és csörömpölve leül. Selmeczi Gabriella érkezik pártában, pruszlikban, miszlikben, egy tálcán vaníliás karikákkal, tűzről pattan. - Nagy jó uram, ímhol néminemű béles csemege, magam sütöttem szép piros hajnalon! - Avagy hozád imezt a péktől, de nem számít: hozz nékünk szerecsenbort, miként mondám! Bayer, mint Sajó és Béri Balogh Ádám, megszólal - Ne sergessed amazt, vitézlő nagyfejedelmem, magam hozám a feketelevest! - Aztán csutorádban hozád? Iszákodban vagyon? - Rossz hírt hozok, nagy jó uram: elhagytak minket a mezei hadak! - Ne bolondozz, Sajó, a tréfát nem értem. Amíg jól van dolgod, fel ne gerjeszd mérgem. - Csizmadia generális-főstrázsamester az elébb küldte nékünk izenetét, misszilis levélben, setét ruhás hajdúval. Ehun, e! „ Az október 23-i Békemenettel kapcsolatos javaslatot a CÖF megtárgyalta, idő előttinek tartja. A következő Békemenet a későbbiek folyamán lehet esedékes. A CÖF-CÖKA vezetősége” - Hiszen ez pártütés, rebellió! Avagy tokos németek selmája lett tán Csizmadia? Mindjárt elcsapom a palotás ezred éliről! Tán egy fejjel rövidebbnek kívánkozik? - Nagy jó uram: nem lenne már az sem, ki fejét vegye. - De hiszen még tegnap is kiáltozványt intézett nemzetünkhöz! Hogyan is írta? „ A Civil Összefogás Fórum – Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖF–CÖKA) követői és szellemi honvédői nevében a leghatározottabban elítéli a Tisza-kormány agresszív, nemzetromboló politikáját, amely immár a magyar nemzeti kultúra és emlékezetpolitika egyik bástyáját, a Terror Háza Múzeumot is elérte. Megtették, amit 2002 és 2010 között a balliberális kormányok sem mertek megtenni: menesztették az intézmény vezetőjét, ideiglenesen bezárták a múzeumot, és „tartalmi átvilágítás” címszó alatt megkísérelték kisajátítani, átírni, politikailag korrekt bábszínházzá silányítani azt a helyet, amely a nyilas és kommunista diktatúrák bűneit, áldozatait és a magyar szabadságharcosok emlékét őrzi. Ezt a lépést az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulójának évében hajtották végre, azaz támadást intéztek a nemzeti emlékezet ellen!” - Ahogyan mondod, szolgám. S most ez az ember nem száll ki a síkra érettünk? - Még a talpasai sem. Elszéledtek, mint oldott kéve, széthullottak. - Jó, hát áprilisban tényleg le kellett tenni a fegyvert, de hát kontesztálunk! - Aztán kivel, nagy jó uram? Ahol se pénz, se posztó, vékony az vitézek kenyere. - Hol vitézek ezek? Hiszen csak a sokaságuk kéne, amint vonulnak, a hangjuk, amint kiabálnak, meg hogy vigyék a zászlókat szépen avval az inscriptioval, hogy „nem leszünk gyarmat”. - No, de se lovuk, se szekerük. Min jöjjenek? - Adjunk nékik, ahogyan adtunk korábban is. - Miből? Mészáros tárnokmester, főkincstartó nem ád egy piculát sem, erre, nemhogy libertásokkal teli tarsolyokat. - De hiszen az én pénzemet őrzi, amit magam loptam! - Csakhogy meg is tartja. Saját magának. - Ezért nem fizette hát a regősöket, igriceket sem. - Ezért hát, s mostan a vásárban pengetik a lantot, de avval három rézgarast sem keresnek naponta. Buga Jakabbal éneklik, hogy „Mit búsulsz, kenyeres...”, de annyira hamisan, hogy inkább kergetik, mint fizetik őket. - Mit csináljak, ilyen hegedősöket kaptam, a jobbak nem álltak be hozzám. A többiekkel mi lett? - Én még itt vagyok, mert nem kellek sehol sem, Csinom Palkó és Csinom Jankó influencernek állt, most műsoruk van a YouTube-on, tanácsokat adnak a férfi viseletről. Ajánlgatják például a szép, selymes lódingot, dali pár pisztolyt, csontos kalabért. Az idei szezon divatját. - Lóding az alfelükbe. Bercsényi? - Bejárta a végvárakat felmérni a maradék hadat, most három felcser kötözi a lelkét, úgy összeroppant. Alig talált embert, akit mégis, ingyen az sem parolázna vélünk. - Vak Bottyán? - Eszét vesztette, rémlátomásai vannak, azokkal hadakozik, mikor nem a bajszát növeszti. - Tamás? - Megjött az Esze, bement a Partizán stúdiójába és mindent elmondott a pénzekről, hátha gráciát kap. - És kapott? - Még vitáznak felette. De el nem bujdosik, mert már nem teheti. Bezzeg van, aki Zsolti bácsi néven bujdokol, mert még azt is kevésbé röstelli, mint azt, hogy velünk kuruckodott. - Ocskayt még magam fejeztettem le, kár, hogy a többit meghagytam... és a kozákokkal, kiket a cár küldött, mi lett? - Kikergették világgá mind a tíz atamánt, de még a követségről is, mehettek Moszkvába, világ csúfjára. Azt mondták, spionkodának. - Hiszen azért voltak itt, hogy spionkodjanak. De te hogyan vagy, szolgám? - Vörös bársony süvegem, nem élem gyöngyéletem. Arany- ezüstmarhám még akad, de a dicsőség hiányzik nékem. - Hej, kiket vezetek én már hadba, ha nincs Békemenetem? - A mezei hadakat biztosan nem. Holnap még kimegyünk Terrorvár elé mustrát tartani, még hujjogatunk egyet, aztán lesz, ami lesz. - Ki megy a mustrára? - Ott leszek én, ott lesz Tyukodi pajtás, ha rá tudjuk beszélni, jön Kuczug Balázs is, tiszteletét teszi Trianyonnya leányasszony és Kopasz Zsóti, a Behemót. Meg persze tekegyelmed, nagy jó uram. - Én ugyan ki nem megyek világ csúfjára közétek! Evvel a szedett-vedett kompániával nem mutatkozom. - De mi lészen vélünk? Hej, a sasnak körme között elhervadunk, mint a lép. - Te, fiam, jöhetsz velem, de én elbujdosok messzi Moszkóviába. Nem érdemeltek ti engemet. De én se titeket. A tárogató hangja felerősödik, Hacsek és Sajó együtt énekel: „Moszkvai Kreml büszke vára Ráborul az éj homálya Békemenet dicső kora Nem jön vissza többé soha” Szele Tamás