● news.bsdnet.hu

A rajongók hiába kezelik dicstelen éraként a 2012 utáni éveket, amikor a messzi-messzi galaxis tulajt váltott és George Lucas eladta a franchise jogait a Disney-nek, mert az új érában is láthattunk olyan húzásokat, amelyek alapjaiban rengették meg az űropera világát. Ezek közül a Disney egyik legdrasztikusabb húzása az volt, hogy 2019-ben a saját streaming-platformjuk, a Disney+ nyitócímeként indították el A Mandalórit. Egy olyan űrwesternt, amely abból a szempontból is mérföldkőnek számított, hogy eddig nem látott stílusban értelmezte újra a Star Warst, másrészt korábban szinte elképzelhetetlen volt, hogy élőszereplős sorozatként elevenedjen meg a galaxis, még ha George Lucas ügyködött is egy időben egy alvilági Star Wars-drámasorozaton. Utóbbi műfaj rajongói sem maradtak azért éhesen, hiszen azAndorral megkapták a napi betevőjüket, amely úgy összességében éjsötét sci-fiként is bőven megállta a helyét. A Mandalóri showrunnere, az MCU felépítésében tevékeny részt vállaló, a Vasembert is rendező Jon Favreau jó érzékkel nyúlt bele a tutiba. A rajongók már az eredeti trilógia óta imádták a titokzatos Boba Fett figuráját, aki csendes volt, rejtélyes, de halálos, és egy olyan krédó tagja, amelyről keveset tudhatott meg a közönség. A gyorsan magát a sarlacc gyomrában találó figura alapjaira húzták fela Birodalom bukása utánDin Djarin karakterét, aki különféle küldetéseket vállalt el, ment egyik bolygóról a másikra, és kalandjai alatt még egy apró, zöld, Yoda mester fajába tartozó lényecske is a gondviselése alá került. Utóbbi karakternek sokáig neve sem volt, mindenki Baby Yodaként becézte őt, amit maga Favreau is szórakoztatónak talált, ahogy az Indexnek is beszélt erről a nekünk adottexkluzív interjúban. Később persze leleplezték, és elnevezték a Mandalóri fogadott gyerekét Grogunak, és onnantól hivatalossá is vált, hogy Grogut senki nem ültetheti a sarokba. Bár a történet abba az irányba kanyarodott, hogy a fiatal Luke Skywalker pártfogásába kerül, és kiírják a második évad után, „Baby Yodát” csak visszahozták. Hülyék lettek volna nem ezt tenni, már csak a merch-eladások és a hype miatt, vélhetően ezeknek is közük volt ahhoz, hogy a három évad után, még 2023-ban elkaszált A Mandalóri csak feltámadt holtából. A mozivásznon, május 21-én, A Mandalóri és Grogu címmel. George Lucas olyasvalamit alkotott a Star Warsszal, ami megkerülhetetlen, és mégis, ahogy a Doctor Who esetében ugyanígy megtörténik, a fanok hajlamosak elfelejteni, hogy a filmsorozat mindig is a gyerekeket célozta, űroperaként emlegették, de sci-fi köntösbe öltöztetett mesék voltak ezek inkább, a végtelenül gonosz és a jó örök harcáról, olyan erőkről, amelyeknek működését az átlag felfogni is képtelen. Persze a Birodalommal, a Köztársaság bukásával Lucasék olyan témákba is belenyúltak, amelyek aktuálpolitikaként értelmezhetett a közönség. A Mandalóri és Grogunak sok minden felróható, többek között az, hogy egy sorozat nagyvásznas spin-offja, és koherens, a filmekre jellemző bevezetés-tárgyalás-befejezés szerkezetre a rendező, Jon Favreau még csak meg sem próbálta felépíteni a végeredményt. Helyette epizodikus történetmesélést kapunk, a nagyjából 120 perces játékidő alatt úgy négy részt darálhatunk le A Mandalóri kvázi negyedik évadából. Vagyis Din Djarin (Pedro Pascal) megy egyik bolygóról a másikra, és az Új Köztársaság szolgálatában, a Sigourney Weaver által játszott Ward-ezredes parancsára a birodalmiak hátramaradt szolgálóit igyekszik nyakon csípni. A sztori nagy rejtélye, hogy a legújabb célpontról nem lehet tudni, hogyan néz ki, mi az igazi neve, de a huttok rendelkezésre állnak, és felajánlják segítségüket, azzal a feltétellel, ha a Mandalóri kiszabadítja elrabolt rokonukat, Jabba fiát, a kigyúrt meztelencsigára emlékeztető Rottát (Jeremy Allen White). A film nyitójelenete látványos, és amit A Mandalóri és Grogu jól csinál az elejétől a végéig, az a nagy klasszikusok megidézése. A havas bolygó rögtön a Hoth-ra hajaz, más helyszínek a Dagobah-t és Coruscant metropoliszát juttatják az eszünkbe, és még egy-két nehezebben észrevehető, de elegáns popkulturális kikacsintás is belefér az olyan nagy maffiafilmekre, mint A sebhelyesarcú. Az mondjuk már pár fokkal kevésbé jó húzás, hogy a társforgatókönyvíró, producer, a Lucasfilm új feje, Dave Filoni nem egy, hanem legalább három jelenetben is cameózik, anélkül, hogy megszólalna. De még az ő beleerőszakolása sem tud rontani az űrhajózós, repkedős snitteken, amelyek a sorozatból ismert Ludwig Göransson zenéivel megspékelve valóban eposzi méreteket öltenek. Nekem, a sorozat rajongójaként már csak ezért megérte beülni az új Star Wars-filmre, a hangok, zenék az űrwesternes körítéssel jócskán elszórakoztattak. Még úgy is, hogy A Mandalóri és Grogu teli van tempóhibákkal, elnyújtott harcjelenetekkel, rosszul megírt párbeszédekkel, Jabba fiával, aki folyamatosan dumál a semmiről, illetve annak sem ajánlanám megnézésre Jon Favreau-ék újdonságát, aki mély, komplex karaktereket, drámát keres egy sztoriban. A Mandalóri és Grogu tényleg csak annyiról szól, hogy mennek A-ból B-be, aki az útjukba kerül, azt többnyire elteszik láb alól, és eközben Pedro Pascal a kis zöld lényt tanítgatja. Ami azt illeti, Grogu mondjuk baromi aranyos, ahogy A Mandalóri és Grogu összes többi szörnyecskéje, legyen szó apró gépészekről, akik miniatűr űrhajókban jönnek a főszereplő segítségére, vagy éppen hatalmasra nőtt CGI-bestiákról. Utóbbiak azok, akik lehúzzák az élvezhetőséget és unalmassá teszik a fizikai összecsapásokat, még úgy is, hogy az óriáskígyó, akivel a verembe esett Pedro Pascal megküzd, legalább olyan rémisztően és gyönyörűen fest, mint ahogy vélhetően a concept artistok felrajzolták a papírra még a tervezési fázisban. Amikor nincsenek Skywalkerek, akkor az a baj. Ha vannak, akkor az. A Star Wars-rajongóknak nagyon nehéz a kedvükre tenni, és A Mandalóri és Groguval sem az a probléma, hogy túlságosan elmegy előbbi irányba, és épphogy csak egy, a messzi-messzi galaxisban játszódó sztori, komolyabb kapcsolódás nélkül a jedikhez és sith-ekhez. Itt a legfőbb gond, hogy nincsenek tétek, amelyek miatt izgulnánk a karakterekért, nincs komolyabb átívelés, helyette néhány felvillanás, mint amikor Din Djarint kifektetik, és Grogunak a sarkára kell állnia, hogy megmentse apját. Sokkal jobb lett volna, ha ez tényleg egy utolsó évadként készül el a Disney+-ra, a Grogu-epizódot nagyon imádta volna a közönség. Ezzel a húzással viszont csak egy platformot tévesztett tévéfilmet, miniévadot kapunk, amely szebb, látványosabb, igényesebb, mint az átlag streaming-tartalom, és még olykor szerethető is. Csak épp nem annyira, mint ahogy egy Star Wars-filmtől várná az ember. A Mandalóri és Grogu jelenleg is megy a mozikban, mi elővetítésen néztük meg, május 20-án. Ismerd meg a film mögött álló művészek történeteit és szerezd be a Hogyan tudnék élni nélküled? kulisszakönyvét! Kövesse az Indexet Facebookon is!