● news.bsdnet.hu

Hölgyeim és uraim, örömmel jelenthetem, hogy a Vörös téren nem történt semmi jelentenivaló. Sőt, még jelentős sem. A világ erősen tartott attól, hogy a mostani, erősen fékezett habzású, a Temuról árleszállítással beszerzett győzelemnapi díszszemlét megzavarja akár egy valódi ukrán dróntámadás, akár egy olyan, amit az orosz fegyveres erők követnek el, provokációként, saját maguk ellen. Erre nem került sor. (Képünk illusztráció) Azonban mégis figyelemre méltó, világpolitikai jelentőségű eseményt láthattunk, illetve ez esetben inkább világpolitikai jelentéktelenségről beszélhetünk – a későbbiekben kiderül majd, miért használom ezt a kifejezést. Forrásaim, példáula Meduzaésa The New York Timesrészletesen elemzik a történteket, de azért én magam is megnéztem a parádét biztos, ami biztos, és lesz néhány saját észrevételem, melyeket szokás szerint a bekezdések végén, csillag alatt teszek meg. Vlagyimir Putyin elnök a szovjetek náci Németország feletti győzelmét megünneplő éves Győzelem Napja-parádét az orosz hazafias rítusok egyik, sőt, legfőbb sarokkövévé tette. A Vörös téren végigvonuló harckocsik és nukleáris fegyvereket hordozó rakéták a Kreml által a Nyugat felé sugárzott nagyhatalmi magatartás igazolására használt katonai erőfitogtatás és jogos büszkeség jelképei voltak. Idén viszont a parádé Putyin gyengeségét mutatta. Moszkvában szigorú biztonsági intézkedések léptek érvénybe, miközben Ukrajna nagy hatótávolságú rakéta- és dróntámadásokkal sokkolja Oroszországot. A szombati parádén nem voltak láthatóak a szokásos, erőfitogtató rakéták és harci járművek. Az orosz katonai akadémiák hallgatói és más katonák vonultak át Oroszország leghíresebb terén.* Köztük több mint 1000, az ukrajnai háborúban még mindig harcoló katona és tiszt, valamint néhány észak-koreai alakulat is, amelyek tavaly részt vettek az ukrán csapatok kiszorításában Oroszország Kurszk régiójából – derül ki az eseményről készült élő közvetítésből. *Konkrétan a kadétokat kivéve a moszkvai helyőrségről és az ott állomásozó csapatokról volt szó, az észak-koreai alakulatokat külön kiemelték a közvetítésben, ugyanisVlagyimir Putyin orosz elnök kitöntette néhány baráti szóval Cse Jong-hun ezredest, a díszszemle egységének parancsnokát, és kezet fogott az észak-koreai katonákkal. A baráti szavakat nem ismerjük, pedig érdekelne, milyen nyelven hangzottak el. Az orosz hatóságok kiszolgáltatottnak tűnnek, mivel elismerték, hogy a megerősített biztonsági intézkedések célja Putyin védelme. A hét elején az orosz vezető sikertelenül kérte Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, hogy a parádé napján tartsanak tűzszünetet. Aztán péntek este, egy gúnyos humorral átszőtt rendeletben Zelenszkij bejelentette, hogy Ukrajna „engedélyezi” Oroszországnak a rendezvény megtartását oly módon, hogy nem fogja megtámadni.* *Nem bírom megállni, ide kell idéznemZelenszkij rendeletének teljes szövegét,ugyanis a politikai trollkodás iskolapéldája, én Putyin helyében le is mondtam volna a megjelenése után a parádét – van benne valami a zaporizzsjai kozákok levelének nyers, abszurd humorából, komoly fricska ez a moszkovita önhittségnek: „UKRAJNA ELNÖKÉNEK 374/2026. SZÁMÚ RENDELETE A moszkvai parádé megrendezéséről A számos kérésre tekintettel, az amerikai féllel 2026. május 8-án folytatott tárgyalások során meghatározott humanitárius célból,a következőket rendelem el: 1. Engedélyezem, hogy 2026. május 9-én parádét rendezzenek Moszkvában (Oroszországi Föderáció). A felvonulás ideje alatt (2026. május 9-én kijevi idő szerint reggel 10 órától) a Vörös tér területét ki kell zárni az ukrán fegyverek alkalmazásának tervéből. A Vörös tér területe: 55.754413 37.617733 55.755205 37.619181 55.753351 37.622854 55.752504 37.621538 2. Ez a rendelet az aláírás napjától lép hatályba. Ukrajna elnöke V. ZELENSZKIJ 2026. május 8.” A csonka parádé, amely az orosz állami ünnepnaptár csúcspontját jelenti, tovább erősíti azt az érzést, hogy Moszkvát és más nagyvárosokat már nem lehet megóvni a háborútól. A biztonsági szolgálatok által szükséges óvintézkedésnek beállított drasztikus internet-leállások felháborították az oroszokat. A háború által ösztönzött évekig tartó növekedés után az orosz gazdaság kezd összeomlani, miközben az ország költségvetési hiánya rekordmagasságba emelkedik. A frontvonalakon az orosz hadsereg alig halad előre, így a győzelem kilátásai távolabbinak tűnnek, mint valaha. A háború több mint négy éve alatt Oroszország még mindig megpróbálja elfoglalni a Donbásszt, amelyet elsődleges célként jelöl meg. A második világháborúban a szovjetek részvétel rövidebb ideig tartott, mint a mostani, Ukrajna elleni invázió. „Az év eleje óta bekövetkezett egy bizonyos változás, amit még nem fogunk fel teljesen” – mondta Tatyjana Sztanovaja, a Carnegie Russia Eurasia Center vezető kutatója. „Ez a változás abban nyilvánul meg, hogy nem nyilvánosan (bár kisebb mértékben nyilvánosan is) arról beszélnek, hogy mindenkinek elege van.” „Minden, ami ma az állambiztonság megórzése érdekében történik, annak a következménye, hogy a kormány sebezhetőnek érzi magát” – tette hozzá Sztanovaja asszony egy telefonos interjúban. „Valójában furcsa, hogy ilyen helyzetben egyáltalán megtartották a parádét.” Csakhogy az esemény lemondása még gyengébbnek tüntette volna fel Putyint. Ezért a parádé előtt a Kreml nagy erőfeszítéseket tett az esemény biztosítása érdekében.* *Magáról a díszszemléről annyit, hogy technika és látvány szempontjából ezt a szintet akár a Magyar Honvédség is képes lenne teljesíteni, ha egy kicsit összeszedi magát, mert a létszáma még meg is lenne hozzá (más kérdés, hogy ami nálunk a teljes haderő, az náluk a moszkvai helyőrség...), mi több túl is teljesíthetnénk, mivel nekünk nincs okunk rejtegetni azokat a páncélos vagy páncélozott járműveinket, amik még és már megvannak. A parádén kizárólag egyfajta katonai jármű volt látható: hat Szuhoj vadász húzott egy orosz trikolórt a Vörös tér fölé színes füstből. Más kérdés, hogy a Magyar Honvédségnek nincsenek ilyen szép és régimódi díszegyenruhái. Sebaj, legfeljebb felvonultatnánk a hagyományőrzőket is. Mindenesetre az is figyelemreméltó, hogy ez az összehasonlítás egyáltalán lehetséges.Meg kell még említenem, hogy a Kreml honlapja meghúzta Putyin egyébként lapos, közhelyekkel teli beszédének egyik utolsó mondatát – én hallottam, a Meduza hallotta,a hivatalos verzióbanviszont nem szerepel. A mondat így hangzott: „Az orosz nép bármit elvisel”. Nagyon igaz: még Putyint is, bár kérdés, hogy még meddig. A mobilinternet blokkolása – amelyet Oroszország szerint Ukrajna drónok irányítására használ – leállította Moszkva összes digitális szolgáltatását. Ez megfosztotta a moszkvaiakat a modern kényelmi szolgáltatásoktól, amelyek régóta a helyi büszkeség forrásai voltak, és tovább növelte a felgyülemlő elégedetlenséget. Hasonló korlátozásokat vezettek be egy évvel ezelőtt is, amikor Putyin számos külföldi vezetőt fogadott, köztük Kína elnökét, Hszi Csin-pinget, és Moszkvát a feltörekvő „nem-nyugati” világrend központjaként állította be. De akkoriban sok orosz reménykedett abban, hogy Trump elnök hamarosan közvetíteni fog a felek között a háború befejezésének érdekben, ezért hajlandóbbak voltak elviselni a korlátozásokat. Manapság teljesen más a hangulat az orosz fővárosban – mondta Ilja Grascsenkov, moszkvai politikai elemző. „Putyin azt mondja, nem szándékozik befejezni a háborút a végső győzelemig” – mondta Grascsenkov úr. „Ez megöl minden reményt.”* *Igen, minden zsarnokság legfőbb és halálos hibája az, ha megöli a reményt. Az emberi természet az éhezést és a kínzást is jobban viseli, mint a reménytelenséget. Grascsenkov szerint az orosz elit Putyin kilépési tervét várja az ukrajnai válságból. „De eddig csak utalásokat látunk” – mondta –, „és ezek nyugtalanítják az elitet.” Hozzátette, hogy ezek után lehetséges forgatókönyv az állandó háborús készültségre való áttérés és „Oroszország átalakulása valami olyasmivé, mint Irán vagy Észak-Korea.” Az elmúlt négy évben Putyin több olyan válságot is túlélt, amelyek miatt sokan a hatalmának közelgő összeomlását jósolták. A háború elején hadserege fájdalmas vereségeket szenvedett, többek között kénytelen volt visszavonulni Kijevből, az ukrán fővárosból, amelyet Putyin az orosz civilizáció bölcsőjeként írt le. Hónapokkal később az orosz csapatok elmenekültek az ukrán ellentámadás elől a Harkivi régióban, majd később feladták egyetlen hídfőállásukat a Dnyeper jobb partján, Herszon közelében. 2023-ban a Jevgenyij Prigozsin vezette Wagner-zsoldosok merész és vakmerő lázadást szerveztek, és Moszkva felé indultak. A 2023-as győzelemnapi felvonulás előtt ukrán drónok találták el a Kremlben található Szenátusi Palotát. Ukrajnánka mind 2022-ben, mind 2023-ban sikerült súlyosan megrongálnia a kercsi hídat, amely Oroszország Krím-félsziget feletti uralmának szimbóluma. Ennek ellenére Putyin fenntartotta a stabilitás érzetét a hátországban, miközben hadserege tovább haladt előre, megtartva a kezdeményezést Ukrajna 2023-as sikertelen ellentámadása óta, lassan elfoglalva egyes, nem túl jelentős vagy nagy területeket a Donbásszban. Csütörtökön Jurij Usakov, Putyin külpolitikai tanácsadója kijelentette, hogy Ukrajnának el kell rendelnie a visszavonulást a Donbásszból, mint a tűzszünet és a béketárgyalások feltételét. Putyinhoz hasonlóan az orosz gazdaság is évekig dacolt a közelgő összeomlásra vonatkozó prognózisokkal. A megszállás után kezdetben növekedett is – ezt a háborúval kapcsolatos pénzbeáramlás táplálta, amely az életszínvonalat a posztszovjet történelem legmagasabb szintjére emelte.* *Csakhogy ez olyan növekedés volt, mint amikor Münchausen báró a saját hajánál fogva emelte ki magát a mocsárból: a pénzmozgás, a vagyoni átrendeződés kizárólag országon belül zajlott, a saját, belső vonatkoztatási rendszerükben. Kívülről a „növekedésről” világosan látszott, hogy stagnálás. Ez a lendület tavaly megtorpant, és Oroszország most a válság szélén tántorog a magas kamatlábak és a nyugati szankciók miatt, amelyek korlátozták az energiaexportból származó bevételeket. Mint Gracsenkov mondta: „Először állunk szemben súlyos gazdasági visszaeséssel.” Sztanovaja asszony, az oroszországi belpolitika elemzője azonban arra figyelmeztetett, hogy ami jelenleg Putyin gyengeségének és sebezhetőségének tűnik, valójában a magára erőltetett türelmet tükrözheti a viharok átvészelése érdekében. Szerinte bármelyik pillanatban dönthet úgy, hogy fokozza Oroszország háborús erőfeszítéseit, talán újabb mozgósítással vagy a hadsereg finanszírozására szolgáló vagyonelkobzásokkal, ami alaposan megváltoztatná a gyengeségről szóló narratívát. „Senki sem tudja, hol húzódik az a határ, amikor Putyin az asztalra csap, és azt mondja: »Elég«” – mondta Sztanovaja asszony. „Nagyon sokáig képes kitartani. Aztán figyelmeztet valamire, és azonnal meg is teszi, ahogyan a háború esetében is történt.” Valóban, Putyint semmi egyéb nem akadályozza abban, hogy azt tegye, amit akar, csakis a realitás. Ami azonban a legkomolyabb óvintézkedések ellenére is időnként eljut hozzá – azért is tartott ma ilyen csökkentett üzemmódú parádét. De egyébként nem jelent meg egyetlen drón sem, a koszorúzás is megvolt az Ismeretlen Katona sírjánál, az Örök Lángnál, Minyin és Pozsárszkij sem szálltak le a talapzatukról, szóval jelentem: Moszkvában nem történt semmi jelentenivaló. És ez is fontos hír, megért egy jelentést. Szele Tamás