● news.bsdnet.hu

Mint köztudott, ez a hétvége különösen kényes a külföldi választások szempontjából. Ezeket részint Mecklenburg-Elő-Pomerániában és Berlinben tartják, ahol is Mecklenburgban esélyes az AfD győzelme, ha nem is olyan arányban, mint amekkorát Szász-Anhaltban sikerült elérniük, Berlinben viszont nem lehetetlen a Linke győzelme. (Képünk illusztráció) Választásokat tartanak viszont – már két napja, ma van az utolsó, harmadik nap – az Oroszországi Föderációban is. Méghozzá Állami Duma-választásokat, erről szól már napok óta az orosz sajtó. A kormánypárti a szokásos kincstári optimizmus hangvételét alkalmazza, az emigráns, ellenzéki média meg nem kissé rezignált, hiszen az eredmény nem is lehet kétséges. Győzni fog az Egységes Oroszország párt, maximum azon lehetne merengeni, hogy a szavazatok 120 vagy 150 százalékát kapják-e meg. Mindenesetre ha nem így történne, vállalom, hogy tyereki kozák atamánnak öltözve, fényes délben, tangóharmonika-kísérettel, igény szerint lezginkát táncolva felolvasom Puskintól ékes orosz nyelven a Ruszlán és Ludmillát. Azzal fogom kezdeni, hogy: „ Tengerparton áll a tölgyfa / aranylánc csüng az ágain”. Azt hiszem, nem fenyeget annak veszélye, hogy ezt a könnyelmű ígéretet be kell váltanom. Csont nélkül győz majd Putyin pártja. De akkor meg egyáltalán minek tartják meg a választásokat, nem lenne egyszerűbb szimplán kinevezni a képviselőket? Ennyire fontos volna Vlagyimir Vlagyimirovicsnak a legitimitás látszata? Nos, mint a Robert Lansing Intézet tanulmánya rávilágít: nem, nem erről van szó. Ezeknek a választásoknak háborús és külpolitikai fontossága van. Az eredményüket főként a várhatón újrainduló béketárgyalásokon szeretné felhasználni a Kreml. De lássuk magát a tanulmányt. 2026. szeptember 18–20-án Oroszországban Állami Duma-választásokat tartanak. Az Ukrajna elleni teljes körű invázió kezdete óta először Moszkva bevonja Ukrajna megszállt területeit a szövetségi parlamenti választási rendszerbe, éspedig az Oroszország által a Donyeck, Luhanszk, Zaporizzsja és Herszon régiók egyes részeinek kinyilvánított annektálása után kialakult új keretek között. Ennek a döntésnek a jelentősége messze túlmutat magán a szavazáson. A választásokat Oroszország annexiós stratégiájának következő szakaszaként kell értelmezni. Moszkva szisztematikusan törekszik arra, hogy az ukrán területek feletti katonai ellenőrzést orosz közigazgatási, jogi és politikai joghatósági rendszerré alakítsa át. A mechanizmus folyamatát a következőképpen lehet összefoglalni: Megszállás → útlevélkiadás (pontosabban: személyi iratokról van szó) → „népszavazások” → kinyilvánított annektálás → orosz jogalkotás → regionális választások → szövetségi parlamenti képviselet. A Kreml célja tehát nem csupán az, hogy bemutassa, hogy a megszállt területek lakói állítólag támogatják Oroszországot. Ennél is fontosabb egy olyan intézményi keret kiépítése, amely megnehezíti ezeknek a területeknek a potenciális leválasztását az orosz állami rendszerről. A választások után Moszkva azt állíthatja majd, hogy a megszállt területeken nemcsak orosz útlevelek (vagyis igazolványrendszer), közigazgatás, törvények és regionális hatóságok hatályosak, hanem a régióknak képviselőik is vannak a szövetségi parlamentben. Ugyanakkor maga a szavazás hadiállapot idején zajlik, orosz katonai jelenlét, elnyomó légkör, kényszerű személyi igazolvány-kiadás és a szabad politikai verseny feltételeinek hiánya közepette. Oroszország Központi Választási Bizottsága különleges eljárásokat vezetett be ezeken a területeken, beleértve a szavazóhelyiségeken kívüli voksolást és a mobil szavazást. A Kreml számára tehát a választások legfontosabb eredménye nem a lakosság politikai preferenciáinak megállapítása. A legfontosabb eredmény a megszállt területek bevonása Oroszország szövetségi politikai rendszerébe. A megszállástól az intézményesített annexióig 2022 óta az Ukrajna megszállt területeivel kapcsolatos orosz politika több egymást követő szakaszon ment keresztül. Az első a katonai ellenőrzés megteremtése volt. A második a megszállási közigazgatások létrehozása és az ukrán állami intézmények orosz vagy orosz ellenőrzés alatt álló struktúrákkal való felváltása. A harmadik a lakosság gyorsított igazolványkötelezettség alá vonása (tehát akinek volt orosz igazolványa, az kaphatott nyugdíjat, lehetett bankszámlája, amire utalhatták a munkabérét, akinek nem volt, az éhen maradt – vagy legalábbis egy vas nélkül). A negyedik szakasz az úgynevezett népszavazások sorozata, amelyeket Oroszország 2022 szeptemberében szervezett, és amelyek után Moszkva négy ukrán régió egyes részeit az Oroszországi Föderáció részévé nyilvánította. Ezt követte az annektálás adminisztratív normalizálása az orosz jogszabályok, adózás, oktatás, banki szabályok, szociális ellátások, pártrendszer és választási eljárások bevezetése révén. A 2026-os parlamenti választások is ezt a logikát követik. Az ukrán Központi Választási Bizottság az elfoglalt területeken alkalmazott orosz választási eljárásokat a megszállás legitimálásának, az orosz joghatóság illegális kiterjesztésének, valamint a területek Oroszország politikai és jogi térébe történő kényszerű integrálásának eszközeként azonosítja. Ebben az értelemben Oroszország arra törekszik, hogy egy olyan helyzetből, amelyben a területek láthatóan megszállás alatt állnak, átlépjen egy olyanba, amelyben azok külsőleg az orosz állami rendszer rendes részeként működnek. Miért fontosabbak a szövetségi választások, mint a korábbi helyi szavazások? A megszállt területeken korábban lezajlott orosz választási eljárások elsősorban a helyi kormányzati szervek kialakítását szolgálták. Az Állami Duma-választásoknak más szintű politikai jelentősége van. Az Állami Duma képviselője formálisan nem regionális, hanem szövetségi szinten képvisel egy területet. Moszkva ezért egy új politikai konstrukciót hoz létre: a területből orosz választókerület lesz, lakói orosz választópolgárokká változnak, amit az bizonyít, hogy lesz nekik megválasztott képviselőjük a szövetségi parlamentben. Ez lehetővé teszi a Kreml számára, hogy a megszállt régiókat ne ideiglenes katonai ellenőrzés alatt álló területekként, hanem olyan politikailag integrált egységekként állítsa be, amelyek lakossága állítólag részt vesz Oroszország központi kormányának kialakításában. Ezzel a választások az annexió eszközévé válnak. A tizenegy választókerület – mint Oroszország joghatóságának politikai térképe Oroszország 11 egytagú választókerületet hozott létre az elfoglalt ukrán területeken. Ez a folyamat fontos, de gyakran alábecsült aspektusa. A választókerület nem csupán szervezeti egység. Azt jelenti, hogy Moszkva az érintett terület lakosságát az orosz választókör részeként határozza meg, és beépíti a szövetségi képviseleti rendszerbe. Oroszország így gyakorlatilag ráerőlteti saját választási földrajzát a nemzetközileg elismert ukrán területre. A választókerületek térképe az annexió újabb adminisztratív rétegévé válik, az orosz bíróságok, igazolványok, adóhatóságok, iskolák, pártszervezetek és biztonsági szervek mellett. Választások hadak idején Különösen sokatmondó az a mechanizmus, amelyen keresztül az orosz hatóságok szervezik a szavazást. Június 17-én az orosz Központi Választási Bizottság – az orosz Védelmi Minisztériummal, az FSZB-vel és a megszállási közigazgatások vezetőivel folytatott konzultációkat követően – úgy döntött, hogy választásokat tart a Donyeck, Luhanszk, Zaporizzsja és Herszon régiókban. Már maga a Védelmi Minisztérium és az FSZB bevonása annak eldöntésébe, hogy megtarthatóak-e választások, alapvető ellentmondást mutat a folyamatban. Oroszország egyrészt azt állítja, hogy ezek rendes, átlagos orosz régiók, másrészt viszont külön egyeztetést igényel a szavazás a biztonsági szervekkel a szavazás megszervezéséhez, mivel a hadiállapot továbbra is érvényben van. A különleges eljárások még árulkodóbbak. Az orosz Központi Választási Bizottság engedélyezte, hogy szeptember 18–20-án a szokásos szavazóhelyiségeken kívül is lehessen szavazni, többek között lakóházak udvarain, közterületeken és más kijelölt helyszíneken. Csoportos szavazás is megengedett olyan településeken, ahol nincs rendelkezésre álló szavazóhelyiség, vagy ahol a nehézkes közlekedés. Normális választási körülmények között az ilyen mechanizmusok a szavazáshoz való hozzáférés elősegítésére szolgálhatnak. Katonai megszállás alatt azonban éppen ellenkező jelleget nyernek: jelentősen csökkentik a független megfigyelés lehetőségeit, és növelik a szavazók függőségét a megszálló hatóságtól. A szavazás mint a hűség próbája A Kreml számára talán nem csak az a fontos kérdés, hogy a lakosság kire szavaz, hanem az is, hogy ki hajlandó egyáltalán részt venni az orosz választásokon. Maga a részvétel is politikai jelentőséget hordoz. Az orosz közigazgatási rendszer így lehetőséget kap arra, hogy megkülönböztesse azokat, akik aktívan beilleszkednek az új rendszerbe, és azokat, akik igyekeznek elkerülni azt. A különösen fontos választói csoportok közé tartoznak a közszféra alkalmazottai, a megszálló hatóságok alkalmazottai, az oktatási dolgozók, az állami vállalatok dolgozói, a nyugdíjasok és az orosz igazolvánnyal rendelkezők. A részvételi arány ismerete ezért egyszerre két funkciót is betölthet. A külföldi közvélemény számára a feltételezett politikai integráció bizonyítékaként mutatható be.A megszálló hatóságok számára a részvétel mutatóként szolgálhat arra nézve, hogy a lakosság milyen mértékben fogadta el Oroszország intézményrendszerét. Éppen ezért az elemzéseknek nem csupán a hivatalos eredményekre kell összpontosítania, hanem a választók mozgósítására alkalmazott mechanizmusokra is. Az igazolvány politikai eszközzé válik A választások egyben Oroszország igazolványpolitikájának fontos átalakulását is jelzik. Az első szakaszban az orosz iratok az adminisztratív integráció eszközeként szolgáltak. Hozzáférést biztosítottak a szociális juttatásokhoz, a foglalkoztatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz és a megszálló hatóságok által ellenőrzött egyéb szolgáltatásokhoz. Az igazolvány most egy további funkcióval bővül. A megszállt ukrán területek lakóit az orosz politikai rendszer formális résztvevőivé teszi. Az igazolványkiadás és a választások tehát nem különálló folyamatok, hanem ugyanazon integrációs stratégia különböző szakaszai. Miért van szüksége a Kremlnek a magas részvételre? Rendes választásokon a részvétel a lakosság politikai mobilizációjának mértékét tükrözi. A megszállt területeken azonban további propagandaértéke is van. A magas hivatalos részvételi szint lehetővé tenné Moszkvának, hogy egy egyszerű narratívát építsen fel: a lakosság orosz igazolványt kapott, a lakosság részt vett az orosz választásokon, tehát a lakosság elismeri az orosz államot. Csakhogy a nemzetközi jog szerint egy ilyen ok-okozati lánc nem változtatja meg a megszállt terület státuszát. Oroszország információs rendszerén belül azonban felhasználható állítólagos bizonyítékként arra, hogy az integrációs folyamat befejeződött. A választások után ezért az egyik legfontosabb mutató nem csupán az „Egységes Oroszország” eredménye lesz, hanem a hivatalos részvételi arány is. Különösen sokatmondó lesz a megszállt területek és a velük szomszédos orosz régiók közötti összehasonlítás. A kivételesen magas számok arra utalhatnak, hogy a megszállt területeket a maximális politikai lojalitás demonstrálására használják fel. Az „Egységes Oroszország” mint az integráció intézményi mechanizmusa Az „Egységes Oroszország” párt különleges szerepet játszik ebben a folyamatban. A Kreml számára ebben az esetben a párt sokkal szélesebb körű funkciót lát el, mint pusztán a választásokon való részvétel.Ez az egyik olyan mechanizmus, amelyen keresztül a megszállt területekről származó lakosságot integrálják Oroszország hatalmi vertikumába. A pártrendszeren keresztül ugyanis be lehet vonni a helyi kollaboráns elitet a szövetségi politikai hálózatokba. Ugyanakkor Moszkva orosz közigazgatási tisztviselőket, politikai aktivistákat és tisztviselőket is küldhet a megszállt területekre. A választások mint a lakosság ellenőrzésének eszköze Ez a kampány egyik kevésbé látható funkciója. A megszállási közigazgatások háborús körülmények között jöttek létre, és gyakran heterogén csoportokból álltak össze: volt ukrán tisztviselőkből, helyi kollaboránsokból, biztonsági személyzetből, szeparatista szervezetek képviselőiből és Oroszországból küldött tisztviselőkből. A szövetségi választások lehetővé teszik a Kreml számára, hogy egyfajta politikai szelekciót hajtson végre. A lojális és ellenőrizhető személyek lehetőséget kapnak arra, hogy a szövetségi szintre lépjenek. A megbízhatatlan vagy túlságosan autonóm helyi csoportok fokozatosan elveszíthetik befolyásukat. A választások ezért nem csupán a területi ellenőrzés legitimálásának mechanizmusaként szolgálhatnak, hanem a helyi elit átszervezésének eszközeként is. Miért van szüksége a Kremlnek a megszállt területekről származó képviselőkre? A választások után Moszkva újabb érvvel gazdagodik az annektálás politikai konstrukciójához. Eddig ugyanis a Kreml a következőket állíthatta: „ a lakosság népszavazáson vett részt”; „ a lakosság orosz állampolgárságot kapott”; „ a területeket beemelték az orosz alkotmányba”. Most egy újabb réteg jelenik meg: „ a lakosság megválasztotta képviselőit a szövetségi parlamentbe”. Ennek különös jelentősége lehet a háborúval kapcsolatos jövőbeli tárgyalások során. Moszkva potenciálisan arra törekedhet, hogy a területek Ukrajnának történő visszaadásáról szóló bármilyen vitát ne a megszállás befejezésének kérdésként, hanem azon területek státuszának megváltoztatásaként állítsa be, amelyeket Oroszország saját szövetségi alanyainak tekint, és amelyeknek már vannak „megválasztott képviselői” az Állami Dumában. Jelenleg nincs elegendő bizonyíték arra a következtetésre, hogy a jövőbeli tárgyalások lennének a közvetlen oka annak, hogy a választásokat ebben a formában tartják meg, mindazonáltal a megszállt területek számára a szövetségi parlamentben biztosított képviselet objektíven bővíti azoknak az orosz intézményeknek a számát, amelyekre a Kreml támaszkodhat az integráció állítólagos befejezésének demonstrálása során. A választások politikai jelentősége Putyin számára A 2026-os választásoknak van még egy jellegzetes vonása. Ezek az első Állami Duma-választások az Ukrajna elleni teljes körű invázió kezdete óta. Szeptember 16-án Vlagyimir Putyin maga is összekapcsolta a közelgő szavazást a háborúval, felszólítva az oroszokat, hogy mutassák meg egységüket, támogassák a hadsereget, és álljanak ellen a külső nyomásnak. A Kreml így a parlamenti választásokat részben a rendszer háború idején tanúsított ellenállóképességéről szóló politikai népszavazássá alakítja. Ebben a konstrukcióban a megszállt területek különleges és szimbolikus funkciót töltenek be. Céljuk, hogy bemutassák a háború kézzelfogható eredményét. A propagandisztikus narratíva a következőképpen foglalható össze: Oroszország harcolt → Oroszország területeket szerzett → a területek orosszá váltak → lakosságuk szavaz → a lakosság orosz képviselőket választ az orosz Állami Dumába → az annexió normalitássá vált. A megszállt területek részvétele ezért politikailag fontosabb lehet a Kreml számára, mint azoknak a képviselőknek a létszáma, amelyet ténylegesen az Állami Dumába küldenek. A „népszavazástól” a normalizációig Ez jelentős különbséget tesz 2022 és 2026 között.A 2022-es úgynevezett népszavazások célja az annektálás formális igazolásának megteremtése volt. A 2026-os választások más funkciót töltenek be. Céljuk az annektálás következményeinek normalizálása. 2022-ben Moszkva azzal érvelt: „Ezek a területek Oroszország részének akarnak lenni.” 2026-ban az üzenet megváltozik: „Ezek már teljesen normális orosz régiók, amelyek teljesen normális orosz választásokon vesznek részt.” Ez jelentős változás. A Kreml az annektálás legitimálásától az annektálás normalizálása felé halad. A választások szervezése azonban ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja Itt kerül napvilágra az orosz modell alapvető önellentmondása. Ha ezek a területek rendes orosz régiók, akkor miért igényel a választások megtartása ott konzultációkat a Központi Választási Bizottság, az FSZB és a Védelmi Minisztérium között? Miért van szükség különleges választási rendszerre? Miért engedélyezik a szavazást udvarokban és más rögtönzött helyszíneken? Miért korlátozzák a szavazóhelyiségekről és a választási bizottságokról szóló információkat? Miért tartanak szavazást hadiállapot idején? Láthatjuk tehát: Oroszország egyszerre próbál fenntartani két, egymással ellentmondó állítást: „ezek rendes, átlagos orosz régiók” és „ezek olyan területek, ahol a választásokhoz különleges katonai-biztonsági rendszerre van szükség.” Ez az ellentmondás az egyik leggyengébb pontja Oroszország azon narratívájának, miszerint a teljes integráció már megvalósult. A választások és a megszállás jövője Ha az elfoglalt területekről érkező, újonnan megválasztott képviselők kiemelt pozíciókat kapnak az Állami Dumában, annak bizottságaiban vagy a pártszervezetekben, illetve aktív résztvevőkké válnak a külpolitikai kommunikációban, ez a következő szakaszba való átmenetre utalhat. Moszkva arra törekedhet, hogy ne csupán elfoglalt területek képét alakítsa ki, hanem olyan politikai egységekéét, amelyek állítólag saját, önálló álláspontot képviselnek a szövetségi rendszerben. Mit kell megvizsgálni a szavazás után? A legfontosabb mutatók a hivatalos részvételi arány, az „Egységes Oroszország” eredménye, a megszállt területek és a szomszédos orosz régiók közötti különbségek, az előzetes és mobil szavazás aránya, az érvénytelen szavazatok száma, a rendkívül magas részvételi arányt mutató területek eloszlása, valamint a megválasztott képviselők profilja lesznek. Különösen fontos lesz megállapítani, hogy pontosan kikből válnak a megszállt területek képviselői.Ha a mandátumok jelentős része olyan személyekhez kerül, akik közvetlenül kapcsolódnak az orosz szövetségi struktúrákhoz, az megerősíti azt a hipotézist, hogy az autonóm helyi elitet fokozatosan felváltja egy Moszkvából irányított politikai adminisztráció. Ha a helyi kollaboránsok dominálnak, az egy másik modellre utalhat: az ő bevonásukra és a szövetségi politikai vertikális rendszer részévé alakításukra. Mit látunk tehát? A 2026. szeptember 18–20-án Ukrajna megszállt területein zajló parlamenti választásokat nem önálló propagandaműveletként, hanem egy sokkal szélesebb körű orosz stratégia elemeként kell értelmezni. Célja, hogy a katonai megszállás tényét fokozatosan olyan intézményi függőségi rendszerré alakítsa át, amelyet Moszkva visszafordíthatatlannak kíván beállítani. Ebben a modellben minden egymást követő lépés megerősíti az előzőt: az igazolványok kiadása orosz állampolgárokat teremt; az orosz állampolgárság orosz választókat teremt; az orosz választók orosz választókerületeket teremtenek; az orosz választókerületek Állami Duma-képviselőket hoznak létre; az Állami Duma-képviselet pedig a politikai integráció látszatát kelti. A legfontosabb tényező éppen az, hogy az orosz hatóságok a megszállt területek lakosságát a szövetségi választókör részeként fogják bemutatni. Moszkva arra törekszik, hogy ezekről a területekről kialakult képet a „Oroszország által megszállt területekről” a „politikailag már kétségtelen státuszú orosz régiókra” változtassa. A nemzetközi jog szempontjából az, hogy Oroszország saját választásokat szervez ezeken a területeken, nem változtatja meg Ukrajna szuverenitását a megszállt régiók felett. Oroszország hosszú távú stratégiájának szemszögéből azonban ez egy további intézményi réteget hoz létre, amelyet a Kreml felhasználhat a status quo jövőbeli felülvizsgálatának megnehezítésére. A 2026-os választások megrendezése ezért nem annyira a lakosság politikai akaratának megállapítására irányuló kísérlet, mint inkább a megszállás adminisztratív normává alakítása. Oroszország már nem csupán katonai erővel ellenőrzi az ukrán területeket. Olyan intézményi struktúrát épít ki, amelynek célja, hogy ez az ellenőrzés a szokásos belföldi kormányzáshoz hasonlítson. Ebben rejlik az Állami Duma-választások stratégiai jelentősége Ukrajna megszállt területein. A lakosság igazi orosz csapdahelyzetbe került: aki szavaz, az Ukrajnának árt, aki nem szavaz, az saját magának. Mert a távolmaradásnak is következményei lesznek. Más körülmények között megoldás lehetne a megszállt területeken az érvénytelen szavazólapok leadása, de ahogy én az ottani orosz hatóságokat ismerem, nem lesz érvénytelen szavazat. Még azt a szavazólapot is bekönyvelik az Egységes Oroszországhoz, amit ki sem töltöttek. A független megfigyelők nem fognak eljutni a szavazókörökbe, különben is, ezek nagy része improvizált és ez nem véletlen: minden azt segíti, hogy a potenciálisan újra induló béketárgyalásokon Moszkvának eggyel több „érve” legyen Kijevvel szemben. A dologban az a tragikomikus, hogy az igazi orosz választók, akik tényleg Oroszországban élnek, ennek az előadásnak csak a statisztái, mellékszereplői. Ilyen az, amikor az orosz választások nem az oroszokról és nem is az oroszoknak szólnak. Szele Tamás