● news.bsdnet.hu

Donald Trump ünnepel és nagyon remélem, rendez majd valamiféle diadalmenetet is, amire nagy szüksége van, azzal együtt, hogy igazából nincs minek örvendeznie Grönlanddal kapcsolatban. Igaz viszont, hogy őt a tények sohasem zavarták. Jelen esetben pedig az a tény, hogy a világon semmit sem ért el, semmi sem változott meg, minden maradt a régiben, ahogyan az a második világháború óta volt. (Képünk illusztráció) Akkor minek örül annyira, hogy a saját közösségi oldalán diadalt hirdetett? Nos: ennek. Neki most minden áron szüksége volt valamilyen külpolitikai sikerre, esetleg katonai jobb lett volna, de a diplomáciai sem rossz, hogy legyen mit felmutasson a félidős választások előtt, mert második ciklusának első felében a Republikánus Párt népszerűségét sikerült majdnem porig rombolnia. Komolyabb összegben senki sem fogadna már rájuk a november 3-i választásokon. Belpolitikai téren nem sokat tehet ez ellen, ha nem akarja feladni összes elveit, vagy inkább rögeszméit, Kubát nem volt képes annektálni, Iránban partra szállni öngyilkosság lenne, és az elesett amerikai katonák képe – még ha kevesebben is lennének, mint az ellenfél veszteségei – azonnal eldöntené a szavazást a demokraták javára (bár közöttük is akad jó néhány futóbolond, meg kell hagyni). Ukrajnában még esélye sem látszik a békének, november elejéig képtelenség volna azon a téren bármit is elérni, marad tehát Grönland. Ahol Trump – saját állítása szerint – győzött. Azt mondja, megszerezte a szigetet. Most azt vizsgáljuk, a The Washington Post beszámolója alapján, hogy ez az állítás mennyire igaz. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt teszem meg, a bekezdések végén. A Fehér Ház olyan megállapodást kötött Grönlandról, amely „állandó biztonsági ellenőrzést” biztosít az Egyesült Államok számára a sziget fölött – jelentette be pénteken Donald Trump elnök, győzelmet hirdetve többéves tervének megvalósulása kapcsán, amelynek célja az volt, hogy növelje az USA befolyását az északi-sarkvidéki területen, noha a megállapodás messze elmarad a tényleges hódítástól. Az elnök elmondta, hogy megállapodott a dán és grönlandi vezetőkkel abban, hogy Washington széles körű hatáskörrel rendelkezik majd a dán területhez tartozó Grönland biztonságának védelmében, ami „teljes mértékben kielégíti az Egyesült Államok összes igényét”. A Truth Socialon közzétett bejegyzésében azt írta, hogy: „ Az én utasításomra együttműködöttünk Dánia és Grönland képviselőivel annak garantálása érdekében, hogy az Egyesült Államok ÖRÖKKÉ képes legyen megtenni mindazt, ami szükséges Grönlandon a sziget és az Amerikai Egyesült Államok biztonságának garantálása és védelme érdekében.” Azt állította, hogy ez az Egyesült Államok számára semmilyen költséggel nem jár, anélkül hogy elmagyarázta volna, ez miképpen lehetséges.* *Semmiképpen, ha új támaszpontokat akar létesíteni. Azokat nem fizettetheti ki sem Dániával, sem a sziget minimális lélekszámú lakosságával. Ugyanez igaz a nyersanyag-kitermelésekre is. Tehát ez az ingyenebéd elég drága lesz, ha enni is akar belőle. Trump várhatóan ezen a héten találkozik New Yorkban, az ENSZ Közgyűlésén – a világ vezetőinek éves találkozóján – Dánia és Grönland vezetőivel, ahol aláírják a megállapodást, amelyet ezt követően a parlamenteknek is ratifikálniuk kell. Egyelőre nem világos, hogy a Kongresszusnak is jóvá kell-e hagynia a megállapodást, amelyet Trump hivatalosan nem nevezett szerződésnek. A grönlandi vezetőkkel közösen kiadott nyilatkozatában Mette Frederiksen dán miniszterelnök így fogalmazott: „ Örülök, hogy kilátásba került egy jó megállapodás lehetősége Grönland, a Dán Királyság és az Egyesült Államok között.”* *Figyeljünk a részletekre: sem Trump, sem Mette Frederiksen nem szerződésről beszél, hanem csak megállapodásról, ami elvezethet egy szerződéshez is. Valószínűleg ezt megkötik majd, éspedig hamar, de egyelőre ne tévesszük össze a patak csobogását a patak vizével. A nyilatkozat a megállapodást úgy jellemezte, mint: „ Olyan szerződés lehetőségét, amely megerősíti közös biztonságunkat az Északi-sarkvidéken és az Észak-Atlanti-óceán térségében, és ezért a NATO és Európa számára is előnyös. Ugyanakkor ez a megállapodás elismeri a Dán Királyság szuverenitását és területi integritását, valamint a grönlandi nép önrendelkezési jogát.” Allison Hart, a NATO szóvivője szintén üdvözölte a bejelentést szombati nyilatkozatában. Mint mondta: „ Az Északi-sarkvidék és az Észak-Atlanti-óceán térsége elengedhetetlen kollektív biztonságunk szempontjából, és ez a megállapodás elősegíti a biztonság, a stabilitás és az együttműködés fejlődését ebben a kulcsfontosságú régióban.” A megállapodás vázlata olyan kompromisszumnak tűnik, amely Trumpnak a félidős választások előtt valamiféle felmutatható sikert biztosít, miközben eloszlatja a dánok, a grönlandiak és az európaiak aggályait is, miszerint az Egyesült Államok hivatalosan is Grönland annektálására törekszik.* *Kérdés azonban, hogy a status quo fennmaradása – mert a gyakorlatban ez várható – mennyire lesz elég a választóknál. Ha elfogadják ezt sikernek, akkor sem valami nagy diadal, de félő, hogy kevés lesz ez a választási győzelemhez, mint macisajtban a brummogás. Szerintem még a döntetlenhez is kevés. Trump már régóta törekszik Grönland megszerzésére. Többször is aggodalmát fejezte ki a kínai és orosz tervekkel kapcsolatban, és kijelentette, hogy ellenőrizni szeretné a terület ásványkincseit. Az ötlet még első elnöki ciklusára nyúlik vissza, amikor egy New York-i barátja, a kozmetikai birodalom örököse, Ronald Lauder beszámolt az elnöknek Grönland rendkívül gazdag ásványkincseiről, amelyek nagy része a jég alatt rejtőzik, és kitermelésük komoly nehézségekbe ütközik. Januári próbálkozása, amellyel a terület Egyesült Államok általi átvételének felgyorsítására törekedett, attól való félelmeket keltett Európában, hogy az Egyesült Államok erőszakkal próbálhatja meg elfoglalni a szigetet – ami példátlan lépés lenne a NATO legerősebb tagjától egy másik NATO-tag területének megszállása céljából. Trump januári követelései hetekig tartó válságot váltottak ki. Nagy-Britannia, Dánia, Franciaország, Finnország, Németország, Hollandia, Norvégia és Svédország mind csapatokat vezényelt a területre hadgyakorlatok céljából, amelyekről tagadták, hogy közvetlenül kapcsolódnának Washington fenyegetéseihez, de amelyek egyértelműen figyelmeztető jelzésként szolgáltak. Az európai diplomaták Washingtonban attól tartottak, hogy háború küszöbén állnak az Egyesült Államokkal. Mark Rutte, a NATO főtitkára találkozott Trumppal és más vezetőekkel a svájci Davosban, még a hónap folyamán, és megnyugtatta a kedélyeket. A feszültségek azonban júliusban újra fellángoltak, amikor Trump nyíltan kijelentette, hogy továbbra is át akarja venni az irányítást az északi-sarkvidéki terület felett. Trump Ankarában újságíróknak azt mondta, hogy Grönlandot „az Egyesült Államoknak kellene irányítania, nem Dániának”, és hozzátette, hogy Európa elutasítása, miszerint nem engedi, hogy Washington átvegye az irányítást, „rontotta meg a kapcsolatát a NATO-val”. A csúcstalálkozón Frederiksen és Trump egymás mellé kerültek, amikor a vezetők elhagyták a színpadot, ahol a számos nemzetközi találkozót jellemző csoportképet készítették. „ Donald, nem fogod megkapni Grönlandot” – mondta Frederiksen Trumpnak, odalépve hozzá, hogy átadja az üzenetet, három, a beszélgetés részleteit ismerő tisztviselő szerint. A tisztviselők – másokhoz hasonlóan – névtelenséget kérve nyilatkoztak a Washington Postnak, hogy őszintén beszélhessenek az érzékeny diplomáciai beszélgetésekről. „ Oké, majd meglátjuk” – válaszolta Trump.* *Trump valószínűleg nem fogta fel, hogy mekkora harag dolgozhat a visszafogott, dán Mette Frederiksenben, ha ennyire is kimutatta az indulatait. A nyilvános összetűzések ellenére a kulisszák mögött egy amerikai és dán magas rangú tisztviselőkből álló szűk kör szándékosan a figyelem elkerülésére törekedve dolgozott a megállapodás elérése érdekében, miközben megakadályozta, hogy a két oldal vezetői a nyilvánosság előtt felvetve ezt a kényes kérdést, tönkretegyék a tárgyalásokat.* *Na, kérem, ők a valódi diplomaták. Az ilyen emberek nélkül sokkal hisztérikusabb és véresebb volna a világpolitika. Különösen Trumpnak volt szokása feszültséget kelteni az ügyben, valahányszor nyilvánosan rákérdeztek. Minden alkalommal, amikor egy újságíró felhozta a témát, megismételte kinyilvánított vágyát, hogy „megszerezze” a területet – Frederiksen pedig, aki márciusban választásokkal nézett szembe, amelyeket hónapokig tartó, fájdalmas koalíciós tárgyalások követtek, gyakran úgy érezte, hogy viszonoznia kell a támadást. Az általuk kidolgozott megállapodás kimondja, hogy csak a NATO-tagállamok hozhatnak létre katonai bázisokat Grönlandon, és csak a NATO- és az EU-tagállamok végezhetnek ott különleges beruházásokat. A megállapodás akkor is érvényben marad, ha Grönland elszakad Dániától – de nem biztosítana az Egyesült Államoknak vétójogot a grönlandi döntések felett, ahogyan azt Trump javasolta – állítják azok, akik ismerik a pénteki bejelentéshez vezető tárgyalásokat. A megállapodást úgy alakították ki, hogy Trump meghirdethesse saját győzelmét, miközben kielégíti Dánia és Grönland azon igényét, hogy megőrizzék a terület feletti szuverenitásukat. Trump bejelentését a megállapodásról néhány magas rangú szövetségese és rajongója örömmel fogadta. „ MEGTÖRTÉNT” – írta Katie Miller az X-en, miközben közzétett egy képet Grönlandról, amelyet a csillagos-sávos amerikai zászló borított. A hölgy Stephen Miller felesége, aki a Fehér Ház politikai ügyekért felelős helyettes személyzeti főnöke. A megállapodással tisztában lévő források szerint azonban ez az ábrázolásmód jelentősen eltúlzott volt. A megállapodás szövegét egyelőre nem tették közzé. Trump kijelentette, hogy az Egyesült Államok egyetlen ellensége sem „tarthat fenn SOHA bázist Grönlandon”, és nem fektethet be a területen „a mi kifejezett írásbeli jóváhagyásunk nélkül”. Hozzátette továbbá, hogy a megállapodás „végtelen érvényű”, tehát nincs lejárati ideje.* *Az ilyen örök érvényű egyezményekről és megállapodásokról mindig az 1940. decemberi jugoszláv-magyar örök barátsági szerződés jut eszembe, ami összesen négy hónapig tartott, és mikor magyar részről megsértették, Teleki Pál miniszterelnök szégyenében öngyilkos is lett. De ne legyen igazam. Az Egyesült Államok „jelentős katonai jelenlétet” szándékozik telepíteni Grönlandra, és azonnal megkezdi az ehhez szükséges tervek kidolgozását – mondta Trump. Az Egyesült Államok a második világháború óta folyamatosan jelentős katonai jelenléttel bír Grönlandon, és 1951-ben szerződést írt alá Dániával, amely széles körű mozgásteret biztosít Washingtonnak a területen található bázisok fenntartásához. Ennek a szerződésnek sincs lejárati ideje. Grönland és Dánia vezetői pénteken óvatosabbak voltak Trumpnál a megállapodás véglegességét illetően, közös nyilatkozatukban kijelentve, hogy „a megállapodás aláírását követően a hatálybalépéshez át kell esnie a szükséges parlamenti eljárásokon”. Bár Trump már régóta kifejezte, hogy szívesen birtokolná a területet, az alacsonyabb szintű amerikai tisztviselők, akiknek feladata Trump céljainak politikai keretbe foglalása, elmondták, hogy az Egyesült Államok egyik fő aggodalma az volt, hogy ha Grönland valaha is kikiáltaná függetlenségét Dániától, az ottani amerikai katonai jelenlétre vonatkozó megállapodások felbonthatók lennének. „ Grönland örökre Észak-Amerika stratégiai védelmi övezetének része marad, és minden ellenséget kizártunk belőle” – mondta Marco Rubio külügyminiszter egy nyilatkozatában. „Ez a megállapodás véglegesen és teljes mértékben megoldja a Grönlanddal kapcsolatos nemzetbiztonsági aggályainkat.” A grönlandi függetlenség lehetősége az egyik oka annak, hogy az elnök a megállapodás véglegességére helyezte a hangsúlyt. De bármely visszafordíthatatlan megállapodás, amely egy ország biztonságát és katonai bázisait érinti egy másik ország területén, felveti a szuverenitás kérdését is – állították dán és grönlandi tisztviselők. Jens-Frederik Nielsen grönlandi miniszterelnök kijelentette: „ A megállapodás elismeri Grönland érdekeit és helyünket a nemzetközi együttműködésben. Ez mindannyiunk érdekeit szolgálja.” Egyes elemzők kétségbe vonták, hogy a megállapodás előnyei megérik-e a költségeit. „ Hogyan fognak reagálni a grönlandiak? Washington nem keltett a legjobb benyomást bennük, és egy olyan megállapodás, amely lehetővé teszi az amerikai jelenlét kiterjesztését anélkül, hogy a grönlandiaknak beleszólásuk lenne, – ahogyan azt eddig az amerikai média megfogalmazta – aligha lesz népszerű” – mondta Imran Bayoumi, a Védelmi Minisztérium egykori tisztviselője, aki az Atlantic Council nevű agytrösztnél foglalkozott a grönlandi kérdésekkel. Mint hozzátette: „ Az is kérdés, hogy megérte-e ez a transzatlanti kapcsolatok gyengítését. Az Egyesült Államok és Dánia közötti kapcsolatok soket romlottak, akárcsak az Egyesült Államok és a NATO közötti szélesebb körű relációk. A megállapodás lehetővé teheti mindkét fél számára, hogy előrelépjen, de nem feltétlenül fogja helyrehozni a kapcsolatokat.” Nos, egyelőre itt tartunk. Nem változott semmi, ami történt, az sikernek sovány, de többre most nem telik Washingtonnak. Marad minden a régiben: Grönlandnak nincs miért tartania az Egyesült Államoktól egyelőre. Félnivalója akkor lesz, amikor a globális felmelegedés elolvasztja a szigetet borító jégpáncélt és elérhetővé válnak az ásványkincsek. Akkor valóban cudar világ jöhet rájuk. Szele Tamás