● news.bsdnet.hu

A Terror Háza kiállításának esetleges átalakítása nem csupán technikai vagy esztétikai kérdés, hanem azt is el kell dönteni, hogy történeti múzeumként vagy elsősorban turistaattrakcióként működjön tovább – mondta Egry Gábor, a Politikatörténeti Intézet főigazgatója a Klubrádió Reggeli gyors című műsorában. A történész szerint a 25 éve létrehozott kiállítás mára szakmailag több ponton újragondolásra szorul, és nemcsak az egyes történelmi állításokat, hanem az egész narratívát érdemes lenne felülvizsgálni. Egry Gábornak ötlete is van, szerinte érdemes lenne összekapcsolni a Terror Háza újragondolását azokkal az intézményekkel, amelyek az állambiztonsági szolgálatok anyagaival foglalkoznak. Új ablakban 2026. szeptember 21. Reggeli gyors - Egry Gábor 2026.09.21. 12:35 00:00 Egry szerint a két lehetőség – az átalakítás és a teljes újragondolás – nem zárja ki egymást. Ha ugyanis a Terror Háza elsősorban turistaattrakcióként működik, akkor a jelenlegi, erősen látványos és érzelmekre ható formája akár továbbra is sikeres lehet. Csakhogy ebben az esetben más műfajról van szó, amelynek "nem sok köze van a történettudományhoz". A történész szerint a turistaattrakciók általában felületesebb történeti ismeretek átadására törekednek, elsősorban a borzongatásra építve. Szerinte a Terror Háza jelenlegi kiállítása is ilyen: látványos és technikailag sok szempontból hatásos, de nem a korszak történetének összetett bemutatását helyezi a középpontba. Ha viszont állami kézben múzeumként működik tovább, akkor más szakmai elvárásoknak kell megfelelnie. Egry szerint ebben az esetben felmerül, hogy elfogadható-e, ha az állam egy történelmi témájú turistaattrakciót működtet, illetve hogyan lehet biztosítani, hogy a látogató történelmileg megalapozott képet kapjon a múltról. A Terror Háza egyik régi és alapvető kritikája éppen az, ahogyan a két diktatúra történetét kezeli. Egry szerint a kiállítás egyik strukturális problémája, hogy a magyar történelemben a totalitárius diktatúrák történetét lényegében 1944-nél kezdi. Az ezt megelőző korszakot nem problematizálja ugyanilyen módon, ami önmagában is aránytalanságot eredményez. A történész szerint a kiállítás mögött meghúzódó történetszemlélet azért is problematikus, mert a Terror Háza az 1944 és 1990 közötti időszakot elsősorban a terror és az elnyomás történeteként mutatja be. Egry szerint azonban ezzel háttérbe szorulnak azok a kérdések, amelyek egy összetettebb történeti képhez szükségesek. Ilyen például az 1945 és 1948 közötti időszak, amikor még működött a parlamentáris rendszer, és voltak olyan választások, amelyeket nem a kommunisták nyertek meg. De ugyanilyen fontos kérdés szerinte az is, mi történt 1956 után, a kádári konszolidáció idején. "Ez az, ami ebben a felfogásban nem is merül fel, mint kérdés" – mondta Egry arról, hogy a jelenlegi kiállítás mennyire kevéssé foglalkozik azzal, hogyan alkalmazkodott a társadalom a diktatúrához, és miként vált annak részévé. Szerinte éppen ezt a társadalmi részvételt, alkalmazkodást és felelősséget is be kellene emelni egy új kiállításba. A történelmet ugyanis nem lehet pusztán úgy bemutatni, mintha a társadalom tehetetlen szemlélője lett volna annak, ami az országban történt. Egry egy lehetséges új koncepcióról is beszélt. Szerinte érdemes lenne összekapcsolni a Terror Háza újragondolását azokkal az intézményekkel, amelyek az állambiztonsági szolgálatok anyagaival foglalkoznak, így az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárával (ÁBTL). Így egy olyan kiállítás jöhetne létre, amely az állami politikai terror működését szélesebb történeti és társadalmi összefüggésben mutatja be. A technikai megoldások önmagukban szerinte nem jelentenek problémát. A Terror Háza létrehozásakor kifejezetten modern kiállításnak számított, és éppen a látványos technikai elemek miatt vált látogatói szempontból is sikeressé. Egry szerint azonban az elmúlt 25 évben a muzeológia is sokat változott. "Ez nem egy olyan bölcsek köve, amit csak a Terror Háza létrehozóinak a birtokában van" – fogalmazott. Szerinte megfelelő erőforrásokkal más múzeum, például a Nemzeti Múzeum is képes lenne hasonló technikai és szimbolikus megoldásokra. A valódi kérdés ezért nem az, hogy lehet-e modernebbé tenni a kiállítást, hanem az, hogy milyen történetet akar elmondani. Egry szerint egy múzeumnak nemcsak az a feladata, hogy bemutassa a múltat, hanem az is, hogy elgondolkodtasson azon, mit üzen a történelem, hogyan válhat a múlt példatárává, és milyen pontokon azonosulhat vele a látogató. A Terror Háza esetleges újranyitása és átalakítása így szerinte lehetőséget teremthetne arra, hogy ne egyszerűen egy 25 éve kialakított kiállítás korszerűsített változata készüljön el, hanem magát a történeti narratívát is újragondolják. Az interjút a fenti lejátszókra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)