● news.bsdnet.hu

A Theropods abból a szempontból tipikus indie játéknak nevezhető, hogy alkotói bármiféle pénzügyi megfontolás nélkül, szinte monomániás jelleggel hozták létre, csupáncsak azért, mert az jó ötletnek és kreatív kihívásnak tűnt. A mánia szó esetünkben nem túlzás: bő tíz éve, egy rövidke játékalkotói kihíváson, egy game jamen indult el e kalandjáték sorsa, és a két fő alkotó ott és akkor beleszeretett a projektbe. Egy évtizeden keresztül zajlott a parányi demó teljes játékká bővítése, beleértve hat olyan esztendőt, amelynek során a már kész tervek alá kézzel készült pixelanimációkat hozták össze a fejlesztők. Azt hiszem egyetérthetünk: az efféle, a monetizációs optimalizációt és a mainstream elvárásokat mindenestül sutba vágó alkotói elszántságot csak tisztelni lehet – és még inkább itt, hiszen a Theropods egy jobbára jól működő kalandjáték lett a hosszú munka végére. Na de mi is volt az az alapötlet, ami annyira megragadta az alkotókat, hogy lényegében egy évtizeden keresztül nem is engedte el őket? Egy point ’n’ click kalandjátékról van szó, ami egyetlen leírt (vagy kimondott) szó nélkül kommunikálja történetét – történetét, amelyben így minden eseményt csupán animációk és átvezető jelenetek kommunikálnak. A hátteret a mesekönyvek prehistóriája nyújtja, amelyben az irhás-csontbunkós ősemberek dinoszauruszok közt élnek, és vérszomjas neandervölgyiekkel csatároznak az erőforrásokért. Rendben, ez az utóbbi megnevezés az én elmém szüleménye, hisz, mint mondtam, a Theropodsban egyetlen szó sem szerepel, így még az olyan alapkérdésekre is kénytelen minden játékos saját válasszal jelentkezni, hogy „ki?“ és „hol?“. [+] Történetünk főszereplője egy fiatal ősleány, akinek édesanyját egy T-Rex állkapcsai robbantják vörös pixelekké a különösen kegyetlen intróban, komor törzsfőnök édesapját pedig egy koponyasisakos „neandervölgyi“ klánvezér bunkózza péppé egy másik különösen kegyetlen korai jelenetben. Mindebből nem szabad arra következtetni, hogy a Theropods valami brutális horrormese lenne: meghökkentő módon ezeket a véres jeleneteket szinte negédesen barátságos fejezetek kötik össze. Egyszer aranyos ősgyerekekkel ősbújócskázunk az ősfalu környékén, aztán pedig egy szinte Benny Hill-szerűen kajla rajzfilm-vadászatban veszünk részt néhány rém tehetségtelen kolléga és egy minduntalan szégyellősen arrébb szaladó theropoda társaságában. Ha a Theropods valami komoly alkotás lenne, ami komoly dolgokat akarna mesélni, biztosan zavarna ez a fajta radikális hangulatingadozás, így azonban inkább szórakoztatott, hogy a fejlesztők milyen lendületesen rugdossák halálra a tematikus konzisztenciát. [+] Történetünk hőse egyfelől ugye a szőrmedresszes vadászcsaj, aki anyja dárdájával felszerelve indulna lerohant otthona megmentésére, másrészt pedig legnagyobb meglepetésemre egy űrből érkezett páncélos alak, aki egy igencsak félresikerült landolási kísérletet követően keveredik bele az eseményekbe. Noha a két karakter múltja eltérőbb sem lehetne, a játékmenet terén lényegében mindketten a klasszikus point ’n’ click-receptet követik: az interaktív tereptárgyakat birizgálják, tárgyakat harácsolnak, kombinálnak és használnak, jobbára azért, hogy hozzájussanak a következő tárgyhoz, amitől még közelebb kerül egy-egy vészhelyzet megoldása. Ez nem túlzás, ritkán látni olyan kalandjátékot, amelynek legalább 90%-a arról szól, hogy hőseink megint egy újabb kalamajkából kell, hogy ép bőrrel kiszabaduljanak, csak azért, hogy a menekülés végén megint lezuhanjanak, csapdába essenek, elfogják őket. [+] Noha a játékidő 3 óra környékén van, szinte felsorolhatatlan, hogy az ősvilág hány veszélyével kénytelenek hőseink szembenézni a felrobbanás-közeli űrhajón és az agresszív ősembereken túl is. Az egyik karaktert például előbb megáradt folyó ragadja el, majd megmentése után a duó szakadékba zuhan, a kikászálódás után egy pteranodon-fészekben válnak majdnem-eledellé, onnan menekülve pedig megint esnek egy nagyot – az egyik karakterre egy vízalatti teleoszaurusz-bújócskázás vár, a másik pedig a közeli szigeten egy triceratopsz-anyával és néhány ős-piranhával kell, hogy megbirkózzon. A tempó később sem lassul le, bár a játék utolsó helyzete már némileg megszokottabb feladványokat kínál. Magukkal a puzzle-ökkel amúgy nincs sok baj, a legtöbb tulajdonképpen még logikusnak, vagy legalább kalandjáték-logikusnak is nevezhető. Mivel a hotspotokat a „H“ gomb kijelzi, a néha sűrű háttereken sem okoz gondot a manipulálható dolgok megtalálása, így probléma legfeljebb az lehet, hogy a tárgylistánkban néhány pixelrajzról nem igazán tudni, hogy mi is akar lenni, ezért aztán mindent-mindennel módon kísérletezni kell valami fókuszáltabb megoldáskeresés helyett. [+] Hogy őszinte legyek, a Theropods beszédmentessége (még a menüben is csak ikonok vannak!) engem nem győzött meg arról, hogy ez egy maradéktalanul jó ötlet lenne. Azon túl, hogy a párbeszédek vagy narráció elveszítése lényegében lehetetlenné teszi a karakterek vagy a világ mélyebb megismerését, a simlish-szerű nyünnyögés amúgy sem a leghangulatosabb megoldás, hát még egy drámai helyzetben. A Theropods tehát inkább e döntés ellenére, és nem ennek az újításnak köszönhetően lett élvezetes. Nem nyit új utat a kalandjátékok világában, nem reformálja meg a fejtörők világát, de jól néz ki, és amíg tart, szinte végig szórakoztató. Az más kérdés, hogy 18 eurós ára a cirka három óra, újrajátszást nem kívánó vagy elősegítő játékidőre egy kicsit borsosnak tűnik – így egy leárazás kivárását mindenképpen ajánlom hozzá, kivéve, ha mindenképpen egy könnyebb, külső segítség avagy többórás elakadások nélküli point ’n’ click kalandra vágynál. A minőség a helyén van, a koncepció miatt nyelvtudás sem kell hozzá, de valami kiemelkedően értékes leletről sincs szó. A Theropods kizárólag PC-re jelent meg. A tesztjátékot a kiadó Dionous Games biztosította. Bényi László Összefoglalás : A Theropods egy jobbára klasszikus point ’n’ click játék; a kitételért az felel, hogy ebben egyetlen kimondott vagy leírt szó sincs, így a műfaj párbeszéd-pillére itt nem létezik. A helyzetek ennek megfelelően az akcióra, és általában a menekülésre fókuszálnak, amit egy jobbára egyszerű, általában logikus fejtörő-rendszer tesz élvezetessé. Rövid, világáról és karaktereiről nem sokat árul el, de tagadhatatlan, hogy igényes és általában gyönyörű – egy komolyabb leárazáson mindenképp érdemes lehet bezsákolni. A Theropods legfőbb pozitívumai : A Theropods legfőbb negatívumai: