● news.bsdnet.hu

A Földtől nagyjából 450 fényévre található, csillagját megkerülő Elias 2-24 b jelű égitest tömege a Jupiteréhez mérhető, és pontosan egy olyan porszegény rés közepén helyezkedik el, amelyet a fiatal csillagot körülvevő protoplanetáris korongból söpört ki maga körül. A bolygókeletkezés elméletei szerint a gázóriások kialakulása történhet a korong anyagfelhőinek hirtelen gravitációs összeomlásával, vagy pedig az úgynevezett magakkréció révén, amely során a porszemcsék fokozatosan nagyobb kövekké állnak össze, mielőtt a növekvő mag magához vonzaná a környező gáz többségét. Az Elias 2-24 b jelenlegi állapota közvetlen bizonyítékként szolgál az utóbbi forgatókönyvre, miközben pontosan azt az aktív anyagbefogási fázist mutatja meg, amelyet a jelenlegi szimulációk még nehezen tudnak modellezni. Korábban a legfiatalabb ismert bolygók címén egy négyes holtverseny osztozott a PDS 70 és a WISPIT 2 rendszerekben, ám azok az objektumok már mind elmúltak ötmillió évesek. Fontos, hogy a csillagászok elismerik, hogy még a legfejlettebb teoretikus modelljeik is hiányosak, hiszen a korábbi csúcstartók korát is nehezen tudták megmagyarázni, az Elias 2-24 b létezése pedig végképp finomításra kényszeríti az asztrofizikai elméleteket. A felfedezés története önmagában is tanulságos. A rendszert kutató szakemberek már 2018-ban ráleltek az égitest első közvetett nyomaira a Keck Obszervatórium méréseiben, de a végső bizonyítékhoz további évekre volt szükség. A kutatók végül a 2020-as újabb méréseket, a Very Large Telescope és az ALMA rádióteleszkóp-rendszer adatait, valamint a korábbi archivált felvételeket modern feldolgozási eljárásokkal kombinálva tudták egyértelműen azonosítani a bolygót. Ez egyébként jól mutatja, hogy a csillagászati adatgyűjtések értéke az idő múlásával sem csökken, hiszen az új elemzési módszerek és a pontosabb modellek régóta tárolt mérésekből is képesek áttörő eredményeket kihozni. A munka azonban nem áll meg a bolygó azonosításával. A szakértők a jövőben további részletes megfigyeléseket terveznek a rendszerről, hogy pontosabban meghatározzák az égitest tömegét, méretét, hőmérsékletét és növekedési ütemét. A nemzetközi kutatócsoport által a The Astrophysical Journal Letters című folyóiratban publikált eredmények révén az Elias 2-24 b egyfajta természetes laboratóriummá vált, amely kulcsfontosságú mozaikdarabként segíthet megérteni a saját Naprendszerünkhöz hasonló bolygórendszerek eredetét. (Forrás: IFL Science , fotó: W. M. Keck Observatory/Adam Makarenko)