● news.bsdnet.hu

A rendkívül gyorsan terjedő juhhimlő már a régi időkben is komoly gondot jelent a gazdák számára, mivel a betegség nem csak elpusztítja a fiatal állatokat, de a túlélő egyedek gyapjú-, hús- és tejhozamát is rontja. Már római források is beszámolnak olyan juhokat érintő járványokról, amelyeknél a bőrön megjelenő hólyagokat és pustulákat írták le, és a középkori Európában sem voltak ismeretlenek a juhokat sújtó, nagy pusztulással járó járványok. A Science Advances folyóiratban nemrég publikált egyik tanulmány eddig nem ismert részleteket tár fel a juhhimlővírus több mint 3500 évre visszamenő evolúciójáról, és több dolog miatt is különleges. A középkorban egyetlen dokumentum vagy könyv elkészítése jóval körülményesebb volt, mint napjainkban, hiszen egy kötet létrehozásához több tucat állat bőrére volt szükség. Kutatási szempontból rendkívül értékes, hogy a pergamenek gyakorlatilag megőrizték a juhok és szarvasmarhák genetikai lenyomatát. A tanulmányt jegyző genetikusok, történészek és virológusok több jelentős történelmi kéziratot vizsgáltak meg, köztük a Yorki evangéliumokat, a Trinity Gospels egy példányát, a Lambeth Bibliát, valamint több 9–15. századból kéziratot. A genetikai információk kinyeréséhez egy speciális radírral tisztították meg a régi lapokat. Az invazív hatástól mentes, kimondottan kíméletes eljárás során keletkező radírhulladék és finom por ugyanis megőrzi az értékes genetikai információkat. A kutatók különböző lapokon is kimutatták a juhhimlő nyomait, ami arra utalhat, hogy fertőzött állatok bőrét használták fel az előállítás során. A DNS-minták 21 olyan juhhimlővírus-genomhoz tartoztak, amelyek az i. e. 1700 és az i. sz. 1917 közötti időszakból származtak. A vírus DNS-e nem kizárólag juhbőrből készült pergameneken jelent meg, hanem a  borjú- és kecskebőrből készült oldalakon is ott voltak a juhhimlővírusra utaló genetikai nyomok, így elképzelhető, hogy a vírus más állatfajokat is megfertőzött, vagy a pergamen készítése során történt keresztszennyeződés. A kutatók az ősi genetikai szekvenciákat modern vírusokkal, illetve más régészeti mintákkal összehasonlítva rekonstruálták a kórokozó evolúcióját. A pergamenekből vett mintákat először a legkorábbi eurázsiai juhfog-maradványokból származó leletekkel, valamint a vírus modern törzseivel is összevetették. Az elemzések alapján a juhhimlő a kora bronzkorban (körülbelül i. e. 3000 körül) különült el a rokon vírusoktól. Az említett időszak pont egybeesik azokkal a régészeti bizonyítékokkal, melyek szerint körülbelül ekkor kezdődhetett meg a juhok háziasítása, és logikus magyarázatnak tűnik, hogy a zárt térben sűrűn tartott juhok kedvező környezetet jelenthettek a fertőző betegségek terjedéséhez. Louis L’Hôte, a University College Dublin PhD-hallgatója szerint az embereket érintő fekete himlővírussal ellentétben a juhhimlővírus genomja rendkívül stabil maradt az elmúlt évezredek során, ami arra utalhat, hogy a korábbi genetikai változások kulcsfontosságú szerepet játszottak az ellenállóság kialakulásában. (Forrás: Gizmodo . Fotó: Trinity College Cambridge)