● news.bsdnet.hu

Amikor az istálló alszik, és csak a tollak halk zizegése töri meg a sötétséget, ők életre kelnek. Láthatatlanul, hangtalanul, türelmesen.Atkák– lények, amelyek olyanok, mintha egy jó horrorregényből léptek volna elő. Napközben csupán a falak réseiben lappangó veszély, árnyék a porban. Ám éjszaka vámpírokká változnak. Sokan azt hiszik, hogy a gazdaállataikon élnek, de ez nem így van. Nem, ők a környezetben leselkednek, meleg, nedves, sötét résekben, minden tekintet elől rejtve. Csak, amikor a sötétség már elég sűrű, merészkednek elő. Ekkor a fán és a fémen másznak végig, a hő, a szén-dioxid és a tyúkok láthatatlan illatanyagai által vezetve. Céljuk egyértelmű: a vér. Töltsd le az Agroinform mobilapplikációtAndroidravagyiOS-re, hogy útközben is elérd a friss híreket, az időjárást és az apróhirdetéseket. Éhesenalig láthatóak, apró pontok a környezet szürkeségében.A táplálkozás után azonban testük vörösre színeződik, megduzzad és elnehezül, nagyságuk akár a két millimétert is elérheti – ez az éjszakai tettük árulkodó jele. Harminc-hatvan percnél tovább nem maradnak a gazdaállaton. Ezután ismét eltűnnek, vissza a rejtekhelyükre, mintha mi sem történt volna. Ami olyan veszélyessé teszi őket, az nemcsak az étvágyuk, hanem a türelmük is.Egy nőstény alacsony hőmérsékleten akár kilenc hónapig is életben maradhat táplálék nélkül.A peték – csendes időzített bombaként – akár két évig is várnak egy új gazdaállatra. Ideális körülmények, 20 és 30 Celsius-fok között azonban, a számuk robbanásszerűen megnő. A teljes életciklus mindössze hét nap alatt lezajlik. A három pár lábbal rendelkező lárvákból négy pár lábbal rendelkező kifejlett paraziták lesznek – egy hadsereg, amely olyankor növekszik, amikor senki sem figyel. Csak öt fok alatt esnek egyfajta dermedtségbe, amikor már képtelenek a további szaporodásra. A fenntartható védekezés nem luxus, hanem létszükséglet – Fotó: Unsplash A tyúkok számára az éjszakai „kísértetjárás” nem marad következmények nélkül. A stressz láthatatlan méregként terjed.A megnövekedett vérveszteség több takarmány- és vízfelvételre kényszeríti az áldozatokat, és nyugtalanság lesz úrrá rajtuk. Elkezdik egymást csipkedni (tollcsipkedés).A tojásokon tovább gyűrűzik a történet:vékonyabb héj, vérfoltok, csökkenő termelési mutatók.Súlyos esetekben vérszegénység, sőt néha fokozott elhullás is előfordul. Az olyan másodlagos fertőzések, mint a Coli, könnyű szerrel találnak utat ebben a legyengült állományban. Minden egyes fertőzés pénzbe kerül – állatonként átlagosan körülbelül hatvan cent kiesést jelent a termelékenységben. Egy csendes, ám drága háború. Az ellenük való küzdelem nem akkor kezdődik, amikor már viszket. Mert ha az embernél jelentkezik a viszketés, gyakran már túl késő. A tojótyúk-istállók több mint 83 százaléka érintett lehet a madártetű atka által. Senki sincs igazán biztonságban. A fenntartható védekezés nem luxus, hanem létszükséglet. Ez az istálló üresen állási/pihentetési időszaka (szervizperiódus) alatt kezdődik egy alapos tisztítással. Az akaricidek – neurotoxikus biocidok – mélyen beavatkoznak az atkák anyagcseréjébe, blokkolják a mitokondriális elektrontranszportot vagy megzavarják a lipid-bioszintézist. Az inszekticidek (rovarirtók) szintén hatékonyak lehetnek az üres istállóban, de csak váltogatva szabad alkalmazni őket, hogy esélyt se adjunk a rezisztencia kialakulásának. Forrás:NAK/GeflügelnewsIndexkép: unsplash.com