● news.bsdnet.hu

A Budapesti Operettszínház dolgozói korábban nyílt levélben jelezték, elhatárolódnak Orbán János Dénestől és Rózsás Pétertől, és azt kérték, hogy a főigazgató is egyértelműen foglaljon állást az ügyben. Kiss-B. Atilla válaszában elismerte, hogy az Orbán János Déneshez köthető szerződések több kérdést is felvetnek, ugyanakkor hangsúlyozta, a vitatott projektek a kormányzati kultúrpolitikai program részeként valósultak meg, és a rendelkezésre álló források felhasználására nem volt közvetlen ráhatása. A dolgozók ezt követően újabb nyílt levelet intéztek a főigazgatóhoz, amelyben azt írták, hogy álláspontjuk szerint a korábban feltett kérdéseikre még nem kaptak minden szempontból egyértelmű és számukra megnyugtató választ. A levelet Janza Kata Jászai Mari-díjas színésznő is megosztotta Facebook-oldalán. „Kedves Kollégák!Színházunk Társulatának egy része által aláírt, 2026. július 20-án közzétett nyílt levélre az alábbiakban válaszolok:Megértem a felháborodást, amelyet a nyílt leveletekben megfogalmaztok, ismételten kifejezem a partnerséget a közös gondolkodásban.Azt írjátok, hogy a vezetés komoly energiákat fordított egyetlen külsős szerző százmilliós nagyságrendű projektjeire. Ez a megállapítás nem pontosan fedi a valóságot: ezeket a komoly energiákat nem én mozgósítottam ugyanis.Magyarország kormánya a 2023-as évet a magyar operett évévé nyilvánította. Ezzel teret, lehetőséget nyitott új zenésszínházi művek, főleg új magyar operettek életre hívására, bemutatására. Somossy Károlyról új operettet írni többünk közös szándéka volt. Ez a szándék találkozott a kormányzati hajlandósággal, és ebben a közös szándékban talált egymásra a kulturális kormányzat és Orbán János Dénes. A kezdeményezés sikerét az is bizonyítja, hogy Az Orfeum mágusa sikere eredményezte a források biztosítását további új művek életre hívásához.Mindezekhez én a Budapesti Operettszínház képviseletében azzal kapcsolódhattam, hogy egy állami intézmény vezetőjeként a kormányzati kultúrpolitika végrehajtására vállalkoztam, megtiszteltetésnek és egyben természetesnek is véve, hogy ebben a mi színházunknak komoly szerep jut.Már korábban is jeleztem nektek, és ezt most újólag is megerősítem: Orbán János Dénes darabjaira a költségeket sikeres pályázatokkal nyertük el. Ezeknek az összegeknek a felhasználása során azonban nem volt mozgásterem, ezek a források célhoz kötöttek voltak, azok átcsoportosítására, más társulati célokra fordítására lehetőségem nem volt.Szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy a sajtóban hűtlen kezelés miatt tett feljelentés az Orbán János Dénes és a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (KMTG) között kötött szerződések nyomán született, melyek tartalmáról a Budapesti Operettszínháznak nem volt tudomása, azokra ráhatással nem bírt, s azokkal közösséget nem vállal.Tudomásul veszem, hogy nyílt leveletekben kifejezitek az emberi és szakmai elhatárolódásotokat egyrészt Orbán János Dénestől, másrészt dr. Rózsás Pétertől.Megértettem, hogy ezt a kettős elhatárolódást várjátok tőlem is.Álláspontom szerint különbséget kell tegyünk Orbán János művészi teljesítménye és az operettkultúráért kifejtett tevékenysége, valamint az általa más szervezettel kötött megkérdőjelezhető szerződései között. Az előbbiek kapcsán nincs miért, viszont az esetlegesen etikátlan, joggal megütközést keltő szerződéseitől természetesen éppúgy elhatárolódom, mint Ti.Dr. Rózsás Péter ügyvezető igazgató színházban végzett munkájával kapcsolatban kifogás nem merült fel. A Budapesti Operettszínház főigazgatójaként, a munkáltatói jogok gyakorlójaként az intézményünkben végzett munkáját kell és lehet értékelnem. Az Orbán János Dénes körül elhíresült ügy miatt valóban visszatetsző, hogy ő jelenleg mind a Budapesti Operettszínháznak, mind a KMTG-nek az ügyvezetője. Dr. Rózsás Péter először a Budapesti Operettszínháznál létesített munkaviszonyt, majd ezt követően lett a KMTG ügyvezetője is, amiről én csak utóbb szereztem tudomást.Sajnálattal olvasom a nyílt levélben, hogy szerintetek a Budapesti Operettszínház vezetése elvesztette a társulat szakmai és emberi bizalmát. Ebbe a kijelentésbe én nem szeretnék beletörődni, és nem gondolom, hogy egy ilyen nehéz, embert próbáló helyzetben nekünk most egymás ellen kellene harcolnunk, már csak azért sem, mert tudom azt is, hogy a helyzetnek ez az eszkalációja nem minden munkatársunk kedve szerint való.Megértem a benneteket kavargó érzéseket, kételyeket, és kérem, hogy ezekről folytassuk a párbeszédet, megőrizve azt az egymás iránti szolidaritást, amit az eddigi, közös sikereink alakítottak ki, melynek szellemében dolgozom a Budapesti Operettszínházért és társulatáért.Budapest, 2026. július 21.Kiss-B. Atilla főigazgató” „Apáti Bence balettigazgató válasza a társulat egyes tagjai által aláírt nyílt levélre:Elhatárolódás.Érdekes kifejezés. Kicsit a kilencvenes éveket idézi, akkoriban követelte a balos sajtó és minden balos politikus, hogy ettől meg attól határolódjon el ez meg az. Nem szeretem.A szót.A szagát.A bűzét.Nézzük ezt a mostani esetet!Tetszik, hogy sajtóhírek szerint OJD az Operettszínháztól függetlenül, egy másik intézményen keresztül, amiről speciel nekem fogalmam sem volt, hogyan keresett pénzt?Dehogy tetszik.Nincs ember, akinek ez szimpatikus lenne.OJD is felajánlotta, hogy visszafizeti a műveiért kapott díjat.Nagyon helyesen.De szakmailag elhatárolódni?Meg cancel culture?Töröljük el vele együtt a munkásságát is?Ugyan kérem. Miért tennénk?Kiváló alkotó.Az Orfeum mágusa például szerintem egészen zseniális.Persze a művészet mindig szubjektív. Van, akinek tetszik egy alkotás, van akinek nem.Van, aki szerint az egyik mű páratlan, van, aki szerint ugyanaz gyengécske.Általában pedig úgyis az idő dönti el a kérdést, tudvalevő, hogy számos alkotó halt meg koldusszegényen, éhezve, és csak 50 vagy 100 év múlva „futott be”, fedezték fel, lett divatos; sikeres.Orbán János Dénes a saját megítélésem szerint zseniális.Egy művészünk szerint viszont nem az.Akkor most kinek van igaza?De a dolog, ha jól értem, nem is erről szól, hanem arról, hogy OJD külső pályázati forrásokból származó tiszteletdíja magas.Erről főigazgató úr már két alkalommal elmagyarázta, hogy mi a helyzet, én mindenkit arra kérek, hogy olvassa el figyelmesen. Azokat is, akik szintén magasabb összegeket kaptak a szokásos spielpénzüknél, hiszen lett külső forrás.Engem Atilla meggyőzött, de természetesen mindenkinek szíve joga, hogy kifogásoljon bizonyos alkotói díjakat, jogdíjkifizetéseket.Bár ez utóbbi előtt tényleg értetlenül állok, részint azért, mert volt itt olyan vezetés, ahol az igazgatóság néhány tagja valahogy mindig felkerült alkotóként a plakátra, és OJD pénzeinek sokszorosát vihette haza a fizetése mellé, ehhez képest én nem lettem házikoreográfus, főigazgató úr pedig nem lett a színház első számú rendezője, részint a jogdíj az bizony olyan, hogy az alkotó nem fix pénzt kap, hanem a jegybevétel egy bizonyos százalékát, 2 és 8 között, mondjuk.Mindenki.Régen is, most is.Ez nem valami új gonosz, NER-es találmány.Tehát valahol érteni vélem, hogy egyesek szerint OJD ne kapjon jogdíjat, mások pedig mi az, hogy, nagyon is, de azért a világ egyelőre nem így működik.Ezzel együtt újfent kijelentem, hogy természetesen csöppet sem tetszenek a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft és OJD között létrejött szerződések. Még akkor is, ha semmi közöm a fent nevezett intézményhez, a szerződésekről az összegekről én is csak mostanában, a sajtóból értesültem, és akkor is, ha pontosan tudom, hogy az aláírók egy jelentős részét ez egy cseppet sem érdekli.” „Drága Kollégák, kedves Barátaim!Az elmúlt évtizedekben számtalan boldog pillanatot, nagyszerű előadásokat, de sok vihart, évekig tartó kibeszéletlen nehézségeket, néha kudarcokat éltünk át itt, a Budapesti Operettszínházban, együtt. Ezeknek egyes részleteibe bepillantást engedett a sajtó, a közösségi média a nézők számára is, egyes részleteit csak mi ismerjük, ismerhetjük.Nehéz tehát egy "Család" elmúlt 30 évének minden részletéről, folyamatáról röviden szólni, de nyilatkozataitokra, kérdéseitekre nem tudok másképp tekinteni, mint Barátaim, Kollégáim, Játszótársaim olyan fontos szavaira, amelyekre feltétlenül, mindenképp, és azonnal reagálnom kell.Így is teszek:1. Határozottan és egyértelműen elhatárolódom Orbán János Dénes nyerészkedő, erkölcstelen magatartásától.2. Számomra a Színház Társulata jelenti a valódi szakmai hátteret, véleményetek, hitetek, a közösségünk maga, fontosabb volt, és lesz, mint bármi más.3. Munkám kizárólag a feladataim legjobb elvégzésére irányult. Művészeti vezetőként kizárólag az elém kerülő művészeti kérdésekre koncentráltam, s nem volt a feladatom, hogy bármelyik mű esetleg kétségre okot adó szerződéses hátterét illetően képbe kerüljek. Ha hibáztam azzal, hogy ezzel az elvi lehetőségemmel nem éltem, akkor mindenkitől elnézést kérek, mert így valóban nem tudtam többet tenni a kialakult helyzet elkerüléséért.Szeretettel,Homonnay Zsolt”