● news.bsdnet.hu

A gazdaság kilátásairól tartott konferenciát a minap a GKI Gazdaságkutató Zrt. a CEU Nádor utcai épületében. A eseményen elhangzott megállapítások közül három részlet emelhető ki. Az egyik, hogy – az eseményről készült sajtóközlemény szerint – a cégnél úgy számolnak: 2030-ig mérsékelt növekedés várható, és nem mutatkozik olyan ágazat, amely kiugróan teljesíthet. Ennél beszédesebb a második mozzanat, amely érzékletes hasonlattal írta le a mostani helyzetet. A GKI vezető kutatója, Molnár László szerint a magyar gazdaság jelenleg olyan, mint egy autó, amelyből fogy az üzemanyag, a sofőr frissen szerezte a jogosítványát, az utasok morognak, a cél pedig még messze van. A kezdő sofőr ez esetben nyilván a Tisza-kormány, a morgolódó utazóközönség pedig a magyar társadalom, vagy legalábbis az érzékelhető méretű része. Erre mindjárt visszatérünk, előbb azonban megemlítjük a harmadik mozzanatot: a GKI igazgatósági elnöke, Hannya Nimer arra mutatott rá, hogy a fogyasztói bizalmi index a tavaszi, több éve nem látott csúcs után az utóbbi hónapokban érzékelhetően visszaesett. Ezen a ponton érdemes felidézni a Magyar Nemzet hetilapjának szeptember eleji elemzését. Ebből ugyanis az derül ki, hogy augusztusban megtört valami, látványosan párologni kezdett a Tisza-kormány iránti bizalom. A megállapítást több, augusztus végén megjelent szakmai kimutatás alapozza meg, az egyik történetesen a GKI-é. Ebből sok más mellett az derült ki , hogy miután júliusban négy és fél éves csúcsra ért a cég konjunktúraindexe, augusztusban az ellenkezőjére fordult mindent: nemcsak a vállalkozások, de a fogyasztók várakozásai is romlottak. Arról, hogy miként kell ezt elképzelni, lássunk néhány konkrétumot! A vállalkozások augusztusban nemcsak egy ágazatban érzékeltek problémát, hanem szélesebb körben, miközben a munkaadók közül több készült elbocsátásra, mint amennyi létszámbővítést tervezett. A lakosság köré­ben is hasonlókat tapasztaltak a felmérés készítői. A társadalom a korábbinál borúsabban látta az ország várható gazdasági folyamatait, miközben saját pénzügyi helyzetét óvatosabban ítélte meg. Hasonlóra jutott az Ipsos kutatócég is, amely ugyanakkor adta közre saját felmérését. Ebben az áll, hogy a vizsgált európai országok közül Magyarországon esett a legnagyobbat a fogyasztók bizalmát mutató index. S ha mindez nem lenne elég, augusztus 28-ra is jutott egy felmérés, amelyet nem más készített, mint az Európai Bizottság. Brüsszel ebben arra jutott , hogy Magyarországon augusztusban gyengült a gazdasági bizalom, miközben az Európai Unió egészében és az euróövezetben éppenséggel javult. A bizottság összegzése – igazodva a többi, már idézett kutatáshoz – arra mutat rá, hogy idehaza az év eleje óta egyre erősödött a bizalom, ami magas szintre is jutott, de a folyamat augusztusban megszakadt. A gazdasági várakozásokról szóló mutatók tehát egyöntetűen arról árulkodnak, hogy augusztusban valami megtört, és e törésért – mivel immár a Tisza határozza meg a hazai táncrendet – egyetlen fő szereplő okolható: Magyar Péter kormánya. Felmerülhet persze a kérdés, hogy következik-e ebből bármi is. Hiszen az idézett felmérések eddig a bizalom folyamatos növekedését mutatták, augusztusban mutatkozott csak visszaesés, és egyébként is, ezek nem pártpreferencia-kutatások. Ez mind igaz, csakhogy politikai döntéseik meghozatalakor tömegeket befolyásol, hogy milyennek látja az előtte álló időszakot, saját anyagi helyzetét, boldogulásának kilátásait. Innen nézve akár kulcsfontosságúvá is válhat a bizalmi indexek alakulása. Ezek előre jelezhetik ugyanis azt, hogy egy ország – a gazdaság szereplőit és a társadalmat is beleértve – olyannak ítéli-e a hatalmon lévők munkáját, hogy érdemes legyen kitartani mellettük. De kanyarodunk vissza a hasonlatnak ahhoz a részéhez, amely az autóban ülő morgolódó utasokról szól. Az utasok, vagyis a választók az utóbbi időben valóban sokat morgolódtak, mégpedig Magyar Péter kedvenc felületén, a Facebookon. Az elmúlt hetekben több olyan gazdasági természetű témakör is felbukkant, ami nyomán az online térben tömegek kritizálták a kormány politikáját. A legtöbbször amiatt, mert a döntések nem követték a kampányban hangoztatott tiszás ígéreteket. Egyik jellemző ilyen példa a gyógyszerek forgalmi adójának csökkentése, ami ugyanis amiatt az intézkedés miatt kialakult a közösségi médiában , arra a Tiszában láthatóan nem készültek fel. Július végén tudatta a kormányzat, hogy a vényköteles gyógyszerek áfáját szeptember elsejétől az addigi öt százalékról nullára csökkenti. Erős állítások kerültek elő: általánossá váltak azok a megjegyzések, hogy a kormány átverte a választókat, képmutatással vádolták a kabinetet, Magyar Pétert pedig egyenesen Rákosi Mátyáshoz hasonlították. Az elégedetlenséget egyrészt az váltotta ki, hogy a kampányban Magyar még általánosságban beszélt a gyógyszerek áfájának csökkentéséről, másrészt pedig az, hogy a vényköteles gyógyszereknél legtöbbször az állam állja a készítmény árának bizonyos részét. Emiatt a beteg kevesebbet fizet, ebből következően az ötszázalékos áfa eltörlése nem egy esetben pár tíz, esetleg néhány száz forintos megtakarítást jelent. Hasonló, indulattal vegyes csalódottságot váltott ki a százezer forintos iskolakezdési támogatás bevezetése is. Azon még a többség nem akadt fenn, hogy a juttatást két részletre bontották: a felét augusztus végén kifizették, a másik felét viszont csupán novemberben tervezi odaadni a kormány, utalvány formájában. Az elégedetlenség fő oka az volt, hogy a kampányban arról volt szó: 700 ezer család kapja majd meg a juttatást. Ehhez képest végül jóval szűkebb körnek, 400 ezer gyermek után fizetik csak ki a támogatást. De mindezek a reakciók semminek nevezhetők azokhoz képest, amelyek a kormány nyugdíjbejelentését kísérték. Augusztus végén érkezett a közlés, hogy január elsejével 120 ezer forintra növelnék a minimumösszeget az öregségi nyugdíjasok esetében. Elhangzott ugyanakkor utalás arra is: meglehet, hogy a magas nyugdíjúak nem kapják majd meg maradéktalanul a 13. és a 14. havi nyugdíjat. Erre kritikus kommentek valóságos tömege jelent meg a különféle kormányzati oldalakon. Egy részük azt kifogásolta, hogy miért maradtak ki az emelésből a megváltozott munkaképességűek (a korábbi rokkantnyugdíjasok), a Tisza ugyanis a kampányban azt ígérte, hogy rájuk is sor kerül. Többen viszont igazságtalannak nevezték a lépést. Volt, aki azért, mert a 120 ezer forint körül kapók alig jutnak plusz­emeléshez, mások pedig azért, mert úgy vélték: olyanoknak is megemelik így a nyugdíját, akik feketén dolgoztak vagy nem is volt rendszeres állásuk, így jóval kevesebbet adtak be a közösbe. Olyan is volt, aki egyenesen azt követelte: ne a nyugdíjasokon próbálja ki a Tisza a kommunizmust. Mások szégyenről, átverésről és arról írtak: a kormány azt akarja, hogy mindenki a hullazsákig dolgozzon. Bár önmagukban egyik mozzanatra sem lehet megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatást alapozni, de tény, hogy több konjunktúraindex és a kormányzati döntések társadalmi értékelése is egy irányba mutat: fogy a türelem és a kormánnyal szembeni bizalom. S ez már kezd megjelenni a pártok támogatottságáról szóló felmérésekben is. Szerdán például a Medián arról számolt be , hogy a teljes népesség körében a Tisza támogatottsága csökkent, miközben a Fideszé nőtt. A kormánypárt 54 százalékon állt a mérés szerint, ami három százalékpontos visszaesést jelent a júliusi adatokhoz képest, a Fidesz pedig 22 százalékon, vagyis három százalékponttal magasabban, mint a korábbi méréskor. Érdekes, hogy a Medián a közvélemény általános hangulatát is mérte, és itt is változás mutatkozott. Júliushoz képest három százalékponttal 63 százalékról 60-ra csökkent azok aránya, akik szerint jó irányba mennek a dolgok Magyarországon, A negatív irányt érzékelők aránya ezzel párhuzamosan 29-ről 32 százalékra emelkedett. Hamarosan kiderül, hogy a bizalomvesztés folytatódik-e. Nem kell hozzá nagy jóstehetség: akkor biztosan, ha a Tisza a szakadék felé kormányozza az országot.