● news.bsdnet.hu

Az utóbbi években alaposan megnőttek az elvárásaink a kizárólag két játékos összedolgozására épülő kalandokkal szemben. Az It Takes Two, majd a Split Fiction megmutatta, mennyire változatos lehet egy olyan játék, amelyben nem pusztán egymás mellett kell haladnunk, hanem szinte minden helyzetben rá vagyunk utalva a társunkra. Bár e játékok bődületes kritikai és anyagi sikert arattak, a műfaj ezeken túl nem túl gazdag – és most ebbe a „mezőnybe“ érkezett meg az Orbitals, Switch 2-exkluzív játékként. A Shapefarm játéka egyértelműen sokat merít az említettekből, de az is azonnal ordít róla, hogy nem szeretne egyszerű másolat lenni: az egész kalandot a nyolcvanas és kilencvenes évek sci-fi animéinek hangulatába csomagolták, miközben a feladványok, az ügyességi szakaszok és a közös űrutazás folyamatosan próbára teszik a két játékos együttműködését. A történet középpontjában Maki és Omura állnak, akik otthonát, egy lassan széthulló űrállomást, egy természetfeletti kozmikus vihar, az úgynevezett Storm Wall fenyegeti. A tapasztalatlan, de annál elszántabb páros ezért kénytelen átlépni a veszélyes vihar határát, hogy segítséget találjon az állomás lakóinak. Az alaphelyzet jól illik a klasszikus űrkalandokhoz, és elsőre úgy tűnik, hogy a játék egy komolyabb rejtélyt is fel szeretne építeni bonyodalma köré. Az Orbitals világa tele van érdekesnek ható ötletekkel, minduntalan különös helyszínekkel és furcsa teremtményekkel találkozunk, ezek jelentős része azonban sajnos inkább csak ötletszerűen felvillan, mintsem hogy tényleg kibontakozna belőlük valami egész. A történet jóval több kérdést és fogalmat használ, mint amennyivel később érdemben foglalkozni tud, a befejezéshez közeledve pedig túlságosan gyorsan próbálja elvarrni az addig lazán hagyott szálakat. [+] Hasonló hiányérzet maradt bennünk a szereplők miatt is. Maki és Omura között működik a könnyed összhang, szívesen viccelődnek, énekelnek vagy fejezik be egymás mondatait, a játék azonban keveset tesz azért, hogy a felszín alatt is megismerjük őket. A kapcsolatukról és a múltjukról kapunk ugyan részleteket, de ezekből ritkán áll össze igazán tartalmas karakterív. A mellékszereplők ennél is rosszabbul jártak: többségük néhány jelenetre vagy poénra korlátozódik csupán, ezért nehéz valóban kötődni hozzájuk, még akkor is, amikor a történet ezt már elvárná tőlünk. A cselekmény ennek köszönhetően inkább csak arra szolgál, hogy egyik helyszínről eljussunk a következőre. [+] A játékmenet szerencsére jóval biztosabb lábakon áll. Maki és Omura három fő eszközt használhat: egy lézert, amellyel különböző felületeket olvaszthatnak meg vagy szerkezeteket hozhatnak működésbe, egy vízfegyvert, amely többek között hűtésre és tárgyak mozgatására alkalmas, valamint egy kampót, amellyel kapcsolókat, platformokat és más elemeket rángathatnak a megfelelő helyre. Az egyes pályákon a két játékos eltérő felszerelést kap, így a feladatokat szinte mindig közösen kell megoldani. Az egyikünk például lehűti vagy szabaddá teszi az útvonalat, miközben a másik aktivál egy távolabbi szerkezetet, megtart egy platformot, esetleg egy teljesen más útvonalon haladva segíti tovább a társát. [+] A feladványok mellett platformozás, kisebb akciószakaszok, minijátékok és űrhajós részek is helyet kaptak. Utóbbiaknál az egyik játékos vezeti a hajót, míg a másik a fegyvereket kezeli, így a szerepek itt is jól elkülönülnek. Az Orbitals rendszeresen változtat a helyzeteken, és bár alapvetően ugyanazokra az eszközökre támaszkodik, igyekszik azokat mindig egy kicsit másként felhasználni. Van, amikor két külön területen dolgozunk ugyanazon a problémán, máskor egymást fedezzük, vagy pontos időzítéssel kell átsegítenünk a társunkat egy veszélyes szakaszon. Akadnak egyszerűbb pillanatok is, amikor a megoldás kimerül abban, hogy előbb az egyik, majd a másik játékos használja a megfelelő eszközt, összességében azonban a kaland nem hagy túl sok időt az unatkozásra. [+] Az It Takes Two- vagy a Split Fiction-szintű változatosságot nem érdemes várni tőle. A Hazelight játékai néha néhány percenként dobnak el egy komplett mechanikát, hogy rögtön valami egészen mással álljanak elő, az Orbitals ennél jóval takarékosabban bánik az ötleteivel. Inkább a már megismert eszközöket helyezi új környezetbe, és ezek kombinációiból próbál friss feladatokat kialakítani. Emiatt kevésbé kiszámíthatatlan, és ritkábban okoz olyan meglepetést, amely után percekig csak azt találgatjuk, mi következhet még. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy egyhangú lenne. A pályák megfelelő ütemben váltják egymást, az új helyzetek pedig rendre azelőtt érkeznek, hogy az előző ötlet igazán elfáradna. A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!