● news.bsdnet.hu

Napjainkban a Fideszhez közel álló sajtó munkatársai keresik a helyüket a kormányváltás utáni nyilvánosságban, és próbálnak megélni a médiapiacon. Talán nem érdektelen, hogy néhány hónappal a 2010-es választási vereség előtt miként vélekedtem a szociálliberális sajtóról, és a benne újságírók helyzetéről. Jövő ilyenkor miből él meg Bolgár György? (2009. május 16.) A kellemes hangú rádiós személyében kulturált, tartalmas szókincsű, tájékozott, ráadásul a hallgatók és a tévénézők körében ismert újságíró fejti ki a véleményét. A tegnapi Népszavában latolgatta a jövőbeli lehetőségeket, és a következő feltételezésre jutott: „Lehet például, hogy azok az újságok, amelyekbe ma még újságírók írnak, újságolvasók pedig beleolvasnak, néhány év múlva teljesen eltűnnek.” Néhány év? Talán már néhány hónap múlva. Tudom, hogy a cikkíró általában a papír alapú sajtó visszaszorulására gondolt. Én viszont rá gondolok, és a hozzá hasonló újságírókra, akik velem együtt a hagyományos sajtóban nőttek fel. Meg arra, hogy néhány hónap múlva Orbán Viktor valószínűleg átveszi a hatalmat. Aki elfogadja a polgári demokrácia kereteit, aligha rendül meg a választási vetésforgótól, s ami ezzel együtt jár: a kormányváltástól. Az MSZP és kapcsolt részei két választási ciklust töltöttek a kormányrúdnál, nem meglepő, ha a harmadikat ellenzékben élik majd meg. De ha már Bolgár György népszavabeli cikkéből indultam ki, vajon a Fidesz győzelme esetén ő mint az egyik legismertebb közvélemény-hangadó miként teremt najd kapcsolatot az olvasókkal, nézőkkel, hallgatókkal? Rendszeresen publikál a Népszavában. Vajon a legpatinásabb magyar napilapot felkészítették-e arra, hogy a kormányváltás után is életben maradjon? Naponta húszezer példányt adnak el belőle, ennyiből sosem lesz nyereséges. Jövő ilyenkor ki pótolja a veszteségét? Miből fizetik Bolgár György honoráriumát? Neves kollégám másik állandó megjelenési lehetősége a 168 Óra című hetilap, amelynek huszonötezerre csökkent a példányszáma, és visszaestek a hirdetési bevételei. Abból él, hogy alkalmanként néhány milliót nyer különböző minisztériumok pályázatain. Jövő ilyenkor vajon miből jelenik meg? Kiadóhivatala miből fizeti majd B. Gy. honoráriumát? A közismert újságíró harmadik véleményformálási lehetősége a Klubrádió, melynek tulajdonosa szerdán este jelentette be a Pallas Páholyban, hogy legföljebb az év végéig bírja pénzzel. B. Gy. negyedik lehetősége az ATV egyik vitaműsora. A magántelevízió anyagi háttere átláthatatlan, annyit azonban tudhatunk róla, hogy évente sok százmillió forintba kerül. Jövő ilyenkor miből lesz képernyője Bolgár Györgynek? Amit leírtam, az „csak” egy újságíró sorsa. Vajon a vesztésre álló politikusok körében formálódik-e valami elképzelés arról, hogy a szociálliberális sajtó veszteségeit jövő ilyenkor ki és miből pótolja? Vagy legalább arra, hogy a hátralévő hónapokban föl kéne készíteni a szerkesztőségeket a médiapiacon való helytállásra? Mi lesz jövő ilyenkor a baloldali újságírókkal? (2009. május 17.) Tegnap, a Vörösmarty téri sajtófesztiválon összefutottam egy idős hölggyel, Látásból ismerem, a Blogfüggők Társaságának tagja, a nevét azonban nem mertem megkérdezni, mert még kiderülne, hogy nem tudom. Kedvesen „letámadott” az egy nappal korábbi bejegyzésemért. Nem is annyira a témával volt baja, hisz’ ő is indokoltnak érezte, hogy valaki végre szóba hozza: vajon az MSZP esetleges választási veresége után mi lesz a hozzá közel álló szerkesztőségekkel. Vitapartneremet inkább az zavarta, hogy példaként rádiós kedvencét, Bolgár Györgyöt említettem. A neves műsorvezető igazán nem érdemelte meg - mondta -, hogy „kiszerkesztettem”. Köszönöm az elismerést, és nem hárítom el a fenntartást sem. Bolgár Györgyöt harmincöt éve ismerem, az ÉS-ben vagy tizenöt évig szerkesztettem a kéziratait. A baloldali színezetű sajtó egyik figyelemre méltó személyisége, épp ezért választottam azt a gondolatát, amelyhez a kifogásoltszéljegyzetet fűztem. De nemcsak ezzel magyarázható, hogy ő lett az okfejtésem ürügye. Azzal is, hogy nemrégiben hallottam egy előadást, amelyben a Metropol főszerkesztője elmesélte: néhány hónappal ezelőtt meg kellett válnia a jeles publicistától. Szerinte ugyanis a legnagyobb példányszámban megjelenő magyar napilap nem engedheti meg magának, hogy olyan újságíró cikkeit közölje, aki elkötelezte magát az egyik politikai tömb mellett. Nem állítom persze, hogy ez a főszerkesztői kijelentés már a helyezkedés jele volt. Lehetett a józan felismerésé is, hogy a középre húzó újság csak így tarthatja meg mindkét szekértáborból való olvasóit. A lényeg azonban mégis csak az, hogy a pillanatnyilag még kapós újságírók lassanként kikopnak a politikától távolságot tartó médiumokból. Ráadásul B. Gy. megmaradt fórumai közül a legtöbb veszteséges, és nem tudható, hogy az MSZP egy vagy több választási veresége után miből fognak megélni. Miből fizetik a belső és külső munkatársaikat? Ebben az értelemben tehát Bolgár György jelkép. Olyan közvélemény-hangadó, akire figyelnek az emberek. A gondolatait ma még figyelemmel kísérhetik, de vajon jövő ilyenkor hol és miben lesz lehetősége kifejteni a véleményét. Elég sok világnézetileg elkötelezett újságíró van, akiknek a véleményére adnak a saját táborában. Az a benyomásom, hogy még jobban is, mint a kevésbé hiteles kormánypárti politikusokra. Az utóbbiaknak viszont döntéshozóként épp ezért kéne végiggondolniuk a pártjukhoz közel álló szerkesztőségek helyzetét. Talán még nem késő.