● news.bsdnet.hu

Az ásítás az emberi viselkedés egyik legegyszerűbb, mégis legrejtélyesebb megnyilvánulása. Spontán módon ásítunk, amikor fáradtak vagyunk vagy unatkozunk, de van egy másik, kevésbé ismert típus is – a ragályos ásítás. Ha valaki ásít a közelben, fennáll a veszélye annak, hogy mi is ugyanezt tesszük, még akkor is, ha nem érezzük magunkat fáradtnak. Az ásítás az emberi viselkedés egyik legegyszerűbb, mégis legrejtélyesebb megnyilvánulása. Spontán módon ásítunk, amikor fáradtak vagyunk vagy unatkozunk, de van egy másik, kevésbé ismert típus is – a ragályos ásítás. Ha valaki ásít a közelben, fennáll a veszélye annak, hogy mi is ugyanezt tesszük, még akkor is, ha nem érezzük magunkat fáradtnak. A tudósok ezt a jelenséget a társas szuggesztivitáshoz és a tükröző viselkedéshez kötik – amikor tudat alatt mások cselekedeteit másoljuk. Érdekes módon a ragályos ásítást nemcsak embereknél, hanem olyan állatoknál is megfigyelték, mint például a csimpánzok. Kétféle ásítás létezik: spontán, amelyet fiziológiai tényezők váltanak ki, és ragályos, amely még nem teljesen ismert. A kutatások arra utalnak, hogy a ragályos ásítás szorosan összefügghet az empátiával. Egy kísérletben felnőtt csimpánzok ásítottak, miután videókat néztek csimpánztársaik ásításáról, míg a csecsemők nem reagáltak az ilyen ingerekre. Ez arra utalhat, hogy az ásítás képessége ragályosan a szociális készségek mellett fejlődik. Hasonló eredményeket erősítettek meg embereknél is. Egy Atsushi Senju vezette tanulmány kimutatta, hogy az autizmus spektrumzavarral élő gyermekek ritkábban ásítanak ásító embereket ábrázoló videókra reagálva. Ez a megállapítás tovább alátámasztja a ragályos ásítás és az empátia közötti kapcsolatot – írja aGismeteo. Így az ásítás nem csupán testi reakció, hanem talán az empátia és az érzelmi reakciók másokra való képességünk tükröződése is.