● news.bsdnet.hu

1962 óta ez volt az első alkalom, hogy egy amerikai elnök személyesen fogadott egy külföldi vezetőt a légibázison, de ha ez nem lenne elég, a 30 méter hosszú vörös szőnyeg fölött B-1 Lancer stratégiai nehézbombázók is elrepültek. Hat évtizede Harold Macmillan brit miniszterelnököt üdvözölte John F. Kennedy az Andrews kifutópályáján. De ezzel még korántsem ér véget Hszi köszöntése Washingtonban: a ma reggeli állami ceremónián közel 500 amerikai katona fog sorfalat állni, hogy üdvözölje a kínai vezetőt, fanfárokkal és katonai zenekarral kiegészülve. A két államfő beszédét katonai díszszemle és bemutató követi, az ünnepély záróakkordjaként pedig B-2 Spirit lopakodó nehézbombázók és négy F-22 Raptor repülőgép fog elhúzni az amerikai főváros egén. Melania Trump amerikai first lady külön vendégül fogja látni kínai „kollégáját”, Peng Li-jüan t, akivel a Smithsonian Múzeumba látogatnak, amíg férjeik, Trump és Hszi a Fehér Házban egyeztetnek. A népes kínai delegáció tiszteletére ma este állami vacsorát rendeznek az East Roomban, ahol a terv szerint ismét felszólal mindkét országvezető. Péntek reggel teával kezdenek, majd a Nemzeti Levéltárban az amerikai-kínai kapcsolat jelentős iratainak megtekintése után búcsúznak el egymástól. Roger Wicker republikánus szenátor bírálta a Kína tiszteletére rittyentett fényűzést, mondván, [Trump] vendége egy brutális, nem megválasztott és elnyomó diktátor, aki igyekszik uralkodni szomszédai felett, és akinek hatalmas katonai arzenálja közvetlenül az Egyesült Államok ellen irányul. A Wall Street Journal arról írt, hogy az amerikai-kínai csúcsot hosszú heteken át készítették elő, a felek pedig nem szakpolitikai kérdésekről, hanem a diplomáciai protokollról vitatkoztak a legtöbbet. Peking ragaszkodott a viszonosság elvéhez , azaz hogy Trump májusi vizitjéhez hasonlóan a legmagasabb szintű látogatásnak, hivatalos állami útnak minősítsék a mostani eseményt – ezért jár a díszőrség és a 21 ágyúlövéses tiszteletadás a Fehér Ház déli gyepén. Washington végül engedett a kérésnek, Trump ugyanis le szeretné nyűgözni Hszit, a két nagyhatalom viszonyát pedig kiszámítható mederben akarja tartani a félidős választások közeledtével. Hszinek egyértelmű célja, hogy Trumppal egyenrangú, ereje teljében lévő államférfi képét sugározza elsősorban hazafelé, kiváltképp azután, hogy a BRICS-országok indiai csúcstalálkozóján megbetegedés miatt ki kellett hagynia a gálavacsorát. A titokzatos incidens termékeny táptalajként szolgált a 73 éves pártfőtitkár egészségi állapotáról és utódlásáról szóló találgatásoknak. A külpolitikai befolyás fitogtatása egyáltalán nem jön rosszul Hszinek a gazdasági gondok közepette, no meg a katonai vezérkaron belül végrehajtott tisztogatási hullám árnyékában sem. Ráadásul jövőre esedékes a Kínai Kommunista Párt ötévente megrendezett kongresszusa és tisztújítása. Az amerikai lap szerint korábban az a dinamika jellemezte Washington és Peking kapcsolatát, hogy míg az amerikaiak kézzelfogható eredményekért küzdöttek a tárgyalóasztalnál, addig utóbbiak sokkal többre tartották a megfelelő protokollt és a tiszteletet. Ezúttal viszont mind Hszi, mind Trump nagy hangsúlyt fektet a diplomáciai showműsorra, ami talán árulkodik a csúcstalálkozó várható tartalmi, érdemi eredményeiről. Azokban a kulcskérdésekben, melyekben komoly ellentét húzódik az Egyesült Államok és Kína között, nem lehet lényeges áttörésre számítani. A Journalnek mindkét fél illetékesei megerősítették, hogy egyikük sem hajlik az engedményre a mesterséges intelligenciával kapcsolatos vagy a geopolitikai kérdések terén. Mint korábban megírtuk , nem túl biztató üzenetet küldött Donald Trump az Egyesült Államok csendes-óceáni szövetségeseinek – köztük Japánnak és Tajvannak –, amikor augusztusban lejjebb csavarta az amerikai részvételt egy dél-koreai hadgyakorlatban. A lépést Észak-Koreának tett gesztusként értelmezte a legtöbb elemző, Trump is arról beszélt, hogy Phenjan nem jelent fenyegetést, mivel jó viszonyt ápol Kim Dzsongun nal. Míg az Egyesült Államok hivatalos Tajvan-politikájának sarokkövét, a „stratégiai kétértelműséget” Joe Biden afelé tolta el , hogy Washington feltehetően megvédené a szigetet egy kínai invázió esetén, Trumpnál az ellenkező irányba történő elmozdulást próbál kijárni Peking. Egy ilyen gesztustól látszólag nem zárkózott el a volt ingatlanmágnás. A Council on Foreign Relations elemzése kiemeli: Hszi azt szeretné, hogy Washington a tajvani függetlenség kapcsán a „nem támogatja” helyett az „ellenzi” megfogalmazást használja, de az oda tartó amerikai fegyverszállításokba is szívesen beleszólást nyerne. A republikánus elnök májusban „nagyszerű tárgyalási alapnak” nevezte a Tajpejnek szánt fegyvereket, és elavultnak állította be az amerikaiak 1982-ben vállalt „hat biztosítékát” a sziget felé. Sajtóhírek alapján Peking a kétoldalú találkozók lemondásával fenyegetőzött, amennyiben Trump fegyvereket hagyna jóvá, a 14 milliárd dolláros fegyvercsomagon azóta is csak ül a Fehér Ház. Mindenesetre nem valószínű, hogy Trump hivatalosan változtatna az amerikai stratégiai állásponton Tajvannal kapcsolatban. Hszi viszont valószínűleg megelégedne akár egy rögtönzött, meggondolatlan kijelentéssel is a témában, ami az amerikai kollégájától nem lenne túl idegen. Jóllehet a diplomáciai kapcsolat elengedhetetlen a regionális és globális stabilitáshoz, a találkozó után a Trump-adminisztráció határozottabb fellépést követelő „ Kína-héjái ” egyszóval nagy eséllyel érezhetik majd úgy, hogy vesztésre áll a nézőpontjuk a kormányzaton belül, miközben Peking fokozza a katonai gyakorlatait Tajvan térségében. Trump sosem volt az a színtiszta Kína-héja, amilyennek egyesek elképzelték – vélekedett a Financial Timesnak Julian Gewirtz történész, aki a Biden-kormányzatban szolgált. Gewirtz úgy véli, Trump éles retorikája, miszerint Peking gazdaságilag lehúzza az Egyesült Államokat, felrázta az amerikai külpolitikai gondolkodást, de a MAGA-mozgalom zászlóvivője soha nem törődött igazán az emberi jogokkal Kínában, vagy a megszokott nemzetbiztonsági kérdésekkel a Csendes-óceán nyugati részén. A csendes-óceáni térség mellett nagy valószínűséggel merülhet fel a tárgyalásokon a Közel-Kelet is. Trump májusban a dél-koreai Puszanban azt mondta, nem kérte Hszi segítségét az iráni háború lezárásához , annak ellenére, hogy az amerikai haditengerészet a Kínába tartó olajszállítókat is feltartóztatja a Hormuzi-szorosban lévő iráni kikötők blokádja révén. Az amerikai-izraeli támadások előtt az iráni olajexport 80-90 százaléka tartott Kínába. Az amerikai pénzügyminisztérium augusztusban az „Operation Economic Outcast” (Gazdasági kitaszított hadművelet) nyomán másodlagos szankciókkal fenyegette meg a Teheránnal üzletelő pénzintézeteket – így a kínai bankokat is –, az iráni háború – és olaj – tehát minden bizonnyal szerepelni fog a napirenden. Trump azt ugyanakkor látszólag nem vette zokon, hogy sajtóértesülések szerint kínai műholdképek segítették Iránnak azt a katonai akcióját (is), amely következtében három amerikai katona halt meg egy jordániai légibázison júliusban. Bár a Kongresszusban sokan felkapták erre a fejüket, az elnök annyit reagált , hogy amikor azt mondják, hogy Kína kémkedik utánunk, én azt mondom, igazuk van, de mi is kémkedünk utánuk. Ezt csináljuk. Alapvetően azt teszik, amit mi. A WSJ ma épp arról számolt be, hogy 2026 első felében Kína mintegy 1300 légi szállítmánnyal, azokon belül drón- és rakétaalkatrészekkel segítette Irán újrafegyverezését az amerikai és izraeli csapásokkal szemben. President Trump reluctant to criticize to ChinaReporter: We recently reported that Chinese entities may have provided Iranians with satellite imagery of the air bases in Jordan. Trump: They basically do what we do. Reporter: Are you going to raise that with Xi when he… pic.twitter.com/4CkZ60Sawq https://t.co/4CkZ60Sawq A Journal kerek-perec Kínát nevezi az iszlám köztársaság „titkos fegyverének” Amerika ellen. Meglátjuk, Trump igyekszik-e a Teheránnal szoros viszonyt ápoló Kínán keresztül előrébb jutni az iráni konfliktus lezárásában – ha a demokrata „tsunamival” fenyegetett kongresszusi republikánusokat kérdeznénk, ők feltehetően erre biztatnák az elnököt, elnézve a háború népszerűtlenségét Amerikában. Az amerikai-kínai vámháborúban 2025 őszén kialkudott „tűzszünet” november 10-én jár le, így a bilaterális tárgyalások egyik kulcsfontosságú pontja volt az alku meghosszabbítása. A Fehér Ház szerint Hszi a ritkaföldfémekkel kapcsolatban tett vállalásainak csupán kétharmadát teljesítette – azaz visszatartotta a szállítmányok egy részét –, Jamieson Greer amerikai kereskedelmi képviselő ezáltal egy 3-6 hónapos hosszabbítást lengetett be pár napja, ami alatt fenntartanák a vámemelés jogát. Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter végül Hszi landolása után nem sokkal közölte , hogy kéthónapos hosszabbításban egyeztek meg, azaz január 10-ig kitolták a „fegyverszünetet”. Bessent szerint ezzel időt nyernek, hogy „kiderüljön, mit tehetünk a gazdasági fronton”. (Az alkut Kína egyelőre nem erősítette meg.) Peking állítólag Trump elnöki ciklusának végéig, egészen 2029-ig szerette volna meghosszabítani a puszani egyezményt, amiből talán leszűrhetjük, melyik félnek kinek kevésbé sietős a megegyezés. Kína megmutatta tavaly, hogy milyen erős lapjai vannak, amikor a tech- és hadiipar számára kulcsfontosságú ritkaföldfémek exportkorlátozásával fenyegetett az amerikai vámemelésekre válaszul. Erre Washington nem emelte a tétet, sokkal inkább mondhatni, hogy visszavonulással felelt: Trump csökkentette az importtarifákat az exporttilalom egyéves felfüggesztéséért cserébe. Washington több eszközt is bevethet, hogy jobb belátásra bírja az ázsiai nagyhatalmat: Májusi pekingi útján Trump arról ugyancsak bejelentést tett, hogy Kína „kezdésnek” 200 Boeing repülőgép, valamint 2028-ig évente legalább 17 milliárd dollár értékű amerikai agrártermék (mint például szója, illetve marha- és baromfihús) felvásárlását vállalta, de Peking mindezt nem erősítette meg. A mezőgazdasági áruk terén történhet előrelépés, a Boeing-üzlet azonban az alkatrészek terén kibukott nézeteltérések miatt „szétesőben van” a Politico júliusi cikke alapján. Tammy Duckworth demokrata szenátor nem volt rest felróni a Fehér Háznak, hogy egyelőre semmi nem lett ezekből az alkukból. Azt is kifogásolta, hogy Trump a tajvani fegyvereladások tárgyalási alapként való felhasználásával szerinte feladta az Egyesült Államok régóta fennálló pozícióját. Attól tartok, hogy ez megismétlődik, és Trump elnök túl sok időt tölt azzal, hogy hízelegjen Hszi elnöknek – fogalmazott Duckworth. Az új kereskedelmi alkukat meglehet, hogy a – szintén májusban bejelentett, de egyelőre formálódó – Kereskedelmi Tanács (Board of Trade) égisze alatt üthetik nyélbe. Kínai oldalról fogyasztási és alacsony technológiai árucikkek, amerikai részről pedig energiahordozók, agrártermékek és orvostechnikai eszközök cserélhetnek gazdát. Bessent hétfőn azt nyilatkozta , hogy körülbelül 30 milliárd dollárnyi, „nem kritikus” termékre vonatkozóan mérlegelik a vámok mérséklését, míg a Reuters úgy értesült, hogy Peking fontolgatja a cseppfolyósított földgázra (LNG) kivetett importadó eltörlését. Az elmúlt hetekben világszerte borzolták a kedélyeket az „elszabaduló” AI-ügynökök, az emberiség pusztulása miatt aggódó fejlesztők nyilatkozatai, valamint a mesterséges intelligencia szabályozására felszólító cégvezetők. Mindeközben az amerikai belpolitikában is egyre hangsúlyosabbá és megosztóbbá vált az adatközpont-beruházások kérdése. A szélsebes technológiai fejlődés fényében nem meglepő, hogy az AI hirtelen a napirend tetejére ugrott, mégiscsak a világ két AI-nagyhatalma találkozik ma. Ennek jegyében a mai fehér házi díszvacsorára szinte az összes amerikai techóriás – az Amazon, az Alphabet, az OpenAI, az Apple, a Tesla, a Meta és az Nvidia – vezetője is hivatalos. Azaz egy asztalnál fog ülni többek közt Jeff Bezos, Sam Altman, Elon Musk, Mark Zuckerberg és Jensen Huang . António Guterres ENSZ-főtitkár a kubai rakétaválság után kialakított szovjet–amerikai forródrót mintájára „AI-dialógust” sürgetett a két fél között. Scott Bessent vasárnap be is lengette a hidegháborús időket idéző „AI-forródrót” létrehozását Washington és Peking között. Az értesítési mechanizmuson keresztül az olyan AI-incidensekről tudnák értesíteni egymást, amelyek súlyos nemzetbiztonsági következményekkel is járhatnak. Az amerikai pénzügyminiszter vasárnap New Yorkban egyeztetett Ho Li-feng kínai miniszterelnök-helyettessel, a forródrótot azonban nem erősítette meg a pekingi külügy. A Politico cikke erősen árnyalja, hogy miben állapodtak meg a felek: a mechanizmus állítólag annyit takar, hogy Bessent és Ho felveszi egymással a kapcsolatot, nem egy szakértői testületről vagy egy kormányközi válaszadási rendszerről van tehát szó.  A Politico egyik forrása egyenesen „marhaságnak” nevezte a kezdeményezést. Egy átfogó, mesterségesintelligencia-fejlesztést világszerte lassító „fegyverkorlátozási egyezmény” nyélbe ütését erősen gátolja, hogy egyik fél sem tűnik elragadtatva az ötlettől. Trump nemrég kijelentette, hogy „aki megnyeri az AI-versenyt, az nyer”, ami nem éppen arra utal, hogy a Fehér Ház hajlandó lenne kockára tenni a technológiai elsőségét a biztonsági (vagy akár apokalipszisről szóló) aggályok miatt. Peking mindeközben a saját fejlődését korlátozni kívánó próbálkozásokat sejthet a „fegyverkorlátozás” mögött. Az értesítési mechanizmust leszámítva szinte nulla az esélye annak, hogy létrejön bármiféle érdemi MI-biztonsági párbeszéd az USA és Kína között – nyilatkozta a Politico Playbooknak Liza Tobin , aki az első Trump-kormányzat idején a nemzetbiztonsági tanács Kínáért felelős igazgatója volt. Trump egy másik volt tisztviselője még eeőteljesebben fogalmazott, mondván, nem lehet alkut kötni az MI-ről. Washington viszont ettől függetlenül azt fogja harsogni, hogy áttörést értek el ezen a téren – fűzte hozzá gúnyosan a Fehér Ház egyik vezető munkatársa. Ami ütőkártya lehetne Trump kezében a kínai MI-fejlesztés lassítására, az az amerikai mikrochipek exportjának korlátozása, ez viszont Jamieson Greer szerint napirendre sem lett véve. Washington mintegy tíz kínai vállalat számára engedélyezte, hogy vásároljon az Nvidia H200-as chipjeiből, ám alig néhány szállítmány indult útnak. Miközben a hazai beszállítók, például a Huawei felé tereli a piaci szereplőket, Peking továbbra is kifogásolja a nagy teljesítményű, a kínai modellek tanításához és működtetéséhez szükséges félvezetők kivitelének korlátozását amerikai részről. A technológiai tárgyalások másik kényes pontja a modell-desztilláció: szeptember elején az amerikai kibervédelmi, nemzetbiztonsági és nyomozóhatóságok közösen vádoltak meg hat kínai céget – köztük a DeepSeeket és az Alibabát –, hogy „ipari léptékben” desztillálják – kvázi másolják – az úttörőnek számító amerikai modelleket, feltehetően Peking tudtával. Bessent nyáron szankciókat is kilátásba helyezett a szellemi tulajdon ellopása miatt, de Kína szerint ez csak ürügy az amerikai monopólium fenntartására, és a nyílt forráskódú modellek elgáncsolására. Ahogy az AI-fejlesztés visszafogása, úgy a levegőben lógó kínai autóipari beruházások terén sem várható áttörés. Trump ugyan azt mondja, hogy nem bánná, ha a kínai autógyártók amerikai munkásokat foglalkoztató üzemeket nyitnának az Egyesült Államokban, az ötletet egyhangúan dobta vissza az autóipari lobbi, a kormányzat és a szakszervezetek. Egy erről szóló bejelentésnek bizonyára nem örülnének Michiganben, így nem állna a republikánusok érdekében, hogy az amerikai autóipar központjában tartott szenátusi választáson újabb támadási felületet nyissanak saját magukon. A múltbéli tapasztalatok óvatosságra intenek: 2017-ben Kína 84 milliárd dolláros energetikai beruházást ígért Nyugat-Virginiában, ami végül füstbe ment. Amilyen nagy pompa övezi, összességében annál alacsonyabbak az érdemi várakozások Trump és Hszi találkozójával kapcsolatban, de ettől függetlenül tény, hogy ha a világ két legnagyobb hatalmú vezetője fog kezet, arra mindenkinek érdemes odafigyelnie. Az Egyesült Államok és Kína közötti következtő tárgyalásokra valószínűleg nem kell sokat várni: novemberben az APEC (Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés) sencseni találkozóján, decemberben pedig a G20-csúcson ülhetnek le ismét Floridában. Címlapkép forrása: MTI/EPA/Jim Lo Scalzo