● news.bsdnet.hu

Az elmúlt évek drasztikus gazdasági sokkjai, köztük a hirtelen kibontakozó árfolyamválság, a rekordmagas infláció és az erre válaszul adott extrém szigorú monetáris politika olyan nominális folyamatokat indítottak el, amelyek alapjaiban rázták meg a hazai gazdaságot. Nehéz dolog erről írni: 16 évig folyamatos lejtmenet volt, a gazdasági szempontok nem voltak tényezők, az Orbán-kormányok kizárólag politikai érdekek mentén hoztak döntéseket . Ezek a megrázkódtatások a magyar társadalomban és a gazdasági szereplőkben egyaránt felerősítették a stabilitás iránti igényt, aminek következtében ismét a közbeszéd homlokterébe került az eurózónához való csatlakozás kérdése. Bár a közös deviza iránti vágy és a bevezetés társadalmi támogatottsága korábban is megvolt Magyarországon, az egyre növekvő államadósság, az elszálló kamatkiadások és a jelentős növekedési áldozat világosan rávilágítottak modell sérülékenységére. Az Equilor Befektetési Zrt. friss elemzése megjegyzi: hiába mutatnak kedvező képet a legfrissebb inflációs adatok, a csatlakozáshoz vezető út rendkívül rögös, és a magyar euróbevezetés leghamarabb 2033-ban válhat valósággá. A tartósan bizonytalan és turbulens makrokörnyezetben a gazdaságpolitika döntéshozóinak újra kellett értékelniük az euróbevezetéssel járó előnyök és hátrányok viszonyát. Ugyanakkor egy kis nyitott gazdaság esetében ez a monetáris politikai mozgástér amúgy is rendkívül korlátozott, az árfolyamleértékelés gazdaságélénkítő hatása túlértékelt lehet, ráadásul a múltban a döntéshozók olykor vissza is éltek a függetlenség adta lehetőségekkel. A 2033-as céldátum megértéséhez a szigorú maastrichti konvergenciakritériumok és a magyar államháztartás jelenlegi állapotának metszetét kell megvizsgálni. Bár a tavalyi év adatai alapján Magyarország egyetlen konvergenciakritériumot sem teljesített, a helyzet dinamikusan változik. Aradványi Péter , az Equilor Befektetési Zrt. vezető elemzője a társaság sajtóeseményén a pozitívumokat kiemelve hangsúlyozta, hogy idén a kedvező inflációs folyamatoknak, illetve a csökkenő országkockázati prémiumnak köszönhetően teljesülhet az árstabilitási kritérium, és a hozamkonvergencia terén is érdemi előrelépést tett az ország, ráadásul ezek tartós teljesítését kedvező kilátások övezik. Aradványi ugyanakkor rámutatott a rendszer leggyengébb láncszemére is, kiemelve, hogy a csatlakozás legnagyobb akadályát egyértelműen az államháztartási kritériumok jelentik, mivel a relatíve magas államadósság és annak jelentős kamatterhe miatt a költségvetés szigorú kényszerpályán mozog. Az elemzőház számításai szerint 2026-ban egy rendkívül magas, 7,5 százalékos GDP-arányos költségvetési hiány várható, ami miatt az államadósság a bruttó hazai termék 77,5 százalékára emelkedhet, és innen kiindulva csak nagyon lassan, egy előre terhelt költségvetési konszolidáció révén kezdhet el olvadni. Amennyiben a gazdaságpolitika komolyan gondolja, hogy 2030-ra eléri az európai uniós 3 százalékos hiánycélt, ahhoz a teljes magyar gazdaság szerkezetének drasztikus alkalmazkodására lesz szükség. A makrogazdasági adatokból világosan látszik, hogy a gazdaság önmagában nem képes kitermelni az ehhez az egyensúlyhoz szükséges többletet. A sikerhez muszáj, hogy egy szektorban érdemi többlet keletkezzen, vagy a hazai és külföldi vállalati szektor kezdjen el elképesztő mértékű beruházásokba, az élénkülő aktivitás és a beáramló európai uniós források hatékony felhasználása révén ugyanis minimalizálható lenne a költségvetési konszolidáció növekedési áldozata. Ha a döntéshozók ezt a komplex problémát pusztán a kiadási oldalról, fűnyíróelvszerűen próbálják megközelíteni, akkor az elemzés szerint teljesen biztos, hogy elkerülhetetlenné válik a különböző társadalmi és népjóléti intézkedések megszüntetése vagy radikális visszavágása. A következő hónapok legmeghatározóbb kérdése éppen ezért a 2027-es költségvetés hitelessége lesz, aminek súlyát tovább növeli, hogy jelenleg mindhárom nagy nemzetközi hitelminősítő intézet negatív kilátást tart fenn Magyarország adósságbesorolására. Aradványi Péter a jövő évi költségvetés kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy a konszolidációs terv hitelessége és fenntarthatósága mellett kiemelten fontos, hogy a meghozott intézkedések ne fojtsák meg a belső fogyasztást és a kibontakozó gazdasági növekedést. A kormányzat által beharangozott kiadáscsökkentések önmagukban várhatóan nem lesznek elegendőek, így a bevételi oldalt is növelni kellene. Míg a kiadási sorokon a célzott támogatások szigorú felülvizsgálatára kerülhet sor, addig a bevételi oldalon célzott adóemelésekre is szükség lehet. Éppen a növekedési áldozatok elkerülése miatt az Equilor szakértői egy magasabb, 5–6 százalékos jövő évi költségvetési hiányt tartanak reálisnak, azzal érvelve, hogy a beruházások túlzott és hirtelen visszafogása rövid távon ugyan javítaná a papírformát, de hosszú távon drasztikusan rontaná az ország potenciális növekedési képességét. Mindezek fényében a következő két évben egy mérsékelt, 2,5 százalék körüli gazdasági növekedés, fokozatosan 76,5 százalékra csökkenő államadósság, 4 százalékra süllyedő jegybanki alapkamat, valamint 360–370 forint közötti sávban mozgó euróárfolyam várható. A reálgazdasági nehézségek ellenére az euró bevezetésének már a puszta kilátása is gyökeresen és pozitív irányba befolyásolhatja a magyar részvénypiacot és a tőzsdei vállalatok megítélését. A devizakockázatok fokozatos eltűnése jelentősen fokozná a hazai tőkepiac nemzetközi vonzerejét, ami új külföldi befektetőket vonzhatna a budapesti parkettre. Ennek a folyamatnak a legnagyobb nyertesei a bankok, a kamatérzékeny iparágak, valamint a jelenleg magas tőkeáttétellel működő nagyvállalatok lennének, hiszen számukra a csökkenő forrásköltség és a kiszámíthatóság azonnali versenyelőnyt jelentene. Bár az euró önmagában semmiképpen sem csodaszer, és nem nyújt automatikus segítséget a gazdaságpolitikában, a maastrichti konvergenciakritériumok olyan explicit, széles körben ismert és könnyen érthető támpontokat adnak, amelyek alapján a mindenkori gazdaságpolitika transzparensen elszámoltathatóvá válik. Ha sikerül végrehajtani a szükséges strukturális reformokat, egy tartósan prudens gazdaságpolitikával az ország visszanyerheti makrogazdasági stabilitását, ami már rövid távon is lehetővé teszi a forint megtartását alacsonyabb kamatfelár mellett, hosszú távon pedig megnyithatja a kaput a közös európai valuta 2030-as évekbeli bevezetése előtt. Megosztom