● news.bsdnet.hu

Több szempontból kényes témát kell ma boncolgatnom, erősen vakarom is a fejemet, hogy miképpen lehet ezt megoldani. Érthető is kéne legyen, egyértelmű is (a kettő nem mindig ugyanaz), viszont pont arról szól a dal, hogyan értelmezik félre az adott tényeket a magyar kül- és belpolitikával kapcsolatban és milyen kavarodás származik ebből. Főleg, amikor Moszkva is elkezdi kavarni a kvaszt, a nagyobbik, nyírfa kanalával. (Képünk illusztráció) Kezdjük azzal, amit a legfontosabb tudatosítanunk: a jelenlegi európai politikában a lehető legrosszabb, ami egy országgal vagy a kormányával történhet az, ha Moszkva elkezdi szeretni. Ha nagyon és nyilvánosan utálja, annak is lehetnek kellemetlen következményei, de ebben az esetben még akadhatnak, sőt, akadni is fognak barátai. Ellenben ha szereti és dicséri, nem lesz neki barátja még a közmondásból ismert tambovi farkas sem, az is undorral fordul el tőle, hiszen az ilyen embert a hiéna is sírva enné meg. Ezt a Kreml nagyon is jól tudja, épp ezért ha van rá alkalma, a barátságát méregként adagolja azoknak, akiket diszkreditálni akar. Mint Piszkos Fred, aki addig dicsérte Fülig Jimmyt a kikötőben mindenkinek, amíg senki sem szegődött el a hajójára és kiköptek utána, amerre csak járt. Ráadásul nem is lehet felpanaszolni a dolgot, mert körberöhögik az embert. Szóval nem egyszerű a mostani helyzet, amit ráadásul nehéz is lesz bemutatnom, de megpróbálkozom vele. Ma reggel épp megnyitottam az orosz kormánymédia zászlóshajóját, aminek a neve – nem írhatom le szó szerint, ugyanis a Facebook letilthatja emiatt az én írásomat – egy „R” betűvel kezdődik és „IA”-val folytatódik, majd a „hírek” szó orosz megfelelője következik. Látom ám, hogy vezető helyen, főcímben szereplünk. Ne tudom, más hogy van vele, nekem mindig végigfut a hideg a hátamon, ha a Kreml sajtójában meglátom a „Vengrija” („ Венгрия”) szót, mert ha egy helyen előkerültünk náluk, elő fogunk kerülni az összes többin is, az orosz kormánymédia úgy épül fel, hogy a nagy, központi források írásait minden kisebb felület átveszi (így működött különben az orbáni sajtó is, tőlük tanultak). Pláne, ha a legnagyobb, közvetlenül az Elnöki Adminisztráció irányítása alatt álló média-konglomerátum emleget minket – olyankor az ember nem csak egy kis borzongást érez, hanem szibériai jégvihart, farkasüvöltéssel. Az meg a legrosszabb, hogy – amint látom – dicsér és szeret minket a putyinista sajtó egyik legundorítóbb lakája, Szergej Szavcsuk. Ez a jóindulat már önmagában is egy becsületsértés: hát hogy jön ő ehhez? Kikérném magamnak, ha lehetne. Az írás egyébként a szokásos csúsztatásokkal mos egybe több ügyet is, melyeknek épp lehet közük egymáshoz, csak én nem tudom, ez miféle természetű, és nem is szeretnék úgy tenni, mintha tudnám. Az ugyanis hazugság lenne. Tulajdonképpen a Kárpáti Nyolcaktól való magyar távolmaradást és a Magyarországra tervezett ukrán üzemanyag-tározó tervét keveri össze Szavcsuk, valahogy oly módon, hogy ezzel azt bizonyítsa: Magyar Péter kormánya Orbán ukránellenes, oroszbarát politikáját viszi tovább. Na, ezt a rágalmat kéne valahogyan lemosni magunkról. Ami nem lesz könnyű, mert előbb és könnyebben látok bele az orosz kormány kártyáiba, mint a magyaréba, hiszen a külpolitika a szakterületem, nem a belpolitika. De lássuk mit ír maga Szavcsuk. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg. „ Magyarország egyáltalán nem szándékozik eltűnni a világsajtó címlapjairól. A magyarokat belerángatták egy diplomáciai botrányba, amely – természetesen – Ukrajnához kapcsolódik. A Bloomberg arról számol be, hogy Magyar Péter miniszterelnök kategorikusan elutasította az Ukrajnával közös stratégiai olajtároló építését, annak ellenére, hogy a magyar cég képviselői pár nappal korábban már aláírták a vonatkozó megállapodást Kijevvel.”* *Itt az első csapda: Szavcsuk az üzemanyag-tározóhoz köti a Kárpáti Nyolcak ügyét, nem pedig fordítva, holott még az sem biztos, hogy a két történetnek van köze egymáshoz. Szerzőnk ezek szerint posztmodern, asszociatív újságírást művel, a benyomásait írja le, mint egy orosz Hunter S. Thompson. Vagy mint egy mindenre képes, gátlástalan gazember. Ez utóbbi változat a valószínűbb. „ A múlt héten Volodimir Zelenszkij egyoldalúan bejelentette egy újabb együttműködési megállapodás létrehozását „Kárpáti Nyolcak”, vagyis S8 néven. (…) A terv szerint ebbe a nyolcasba olyan országok tartoznának, mint Románia, Szerbia, Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Ausztria, Magyarország, valamint egy külön blokként az Európai Unió többi része. Ahogy Zelenszkij kijelentette, a találkozó célja a biztonsági, energetikai, logisztikai és határokon átnyúló gazdasági együttműködés terén való együttműködés megszervezése. Minden jól indult, hiszen a legfontosabb delegációk mellett Szerbia elnöke, Aleksandar Vučić is megérkezett. Igaz, hamar kiderült, hogy Magyarország teljes mértékben figyelmen kívül hagyta ezt az eseményt, bár ukrán források szerint Kijev diplomáciai csatornákon keresztül több hivatalos meghívót is elküldött.”* *Itt nincs mit mondani, mert nem tudjuk, hogy voltak-e meghívók vagy sem: ha voltak is, azok a Külügynek szóltak, nem a sajtónak. Egyébként Magyar Péter szerint nem kaptak ilyesmit, bár ezt Szavcsuk elegáns kanyarral figyelmen kívül hagyja. Valami hivatalos értesítés csak kellett legyen, hiszen az alakuló ülésen részt vett a kijevi magyar nagykövet helyettese, de mondom, a részleteket nem ismerjük. „ Magyar Péter miniszterelnökké választása – minden Európa-barát retorikája ellenére – egy cseppet sem javította a Magyarország és Ukrajna közötti kapcsolatokat. Ahogy az ukrán sajtó a saját külügyminisztériumára hivatkozva írja, az államközi diplomáciai együttműködés gyakorlatilag nem létezik.”* *Hivatkozás sehol, forrás sehol, miféle „ukrán sajtó” írja ezt, milyen külügyi adatok alapján? Nagyon is létezik a diplomáciai kapcsolat, inkább, mint Orbán idején, bár tagadhatatlan, hogy néha zötyög a szekér. De itt jön egy másik, bravúros csúsztatás. „ A Verhovna Rada elé terjesztettek egy törvényjavaslatot a Szovjetunió által 1944–1945 között a magyarok ellen elkövetett népirtás elismeréséről. Akkor Magyarországból, amely az utolsó pillanatig a hitleri Németország oldalán harcolt, több tízezer embert szállítottak a Szovjetunióba helyreállítási munkákra, akiknek egy része soha nem tért vissza. Magyarországon ezeket az eseményeket nemzeti tragédiaként kezelik, azonban Budapest soha nem vitte ezt a kérdést nemzetközi szintre, és nem követelte a népirtás tényének elismerését. Így Ukrajna lett az első és egyetlen ország a világon, amely – nem is tudni, miért – úgy döntött, hogy elismeri ezt a genocídiumot.”* *Nem, nem egészen ez történt. Szavcsuk nem ad forrást, nekem viszont van, és eszerint a Verhovna Rada szeptember 3-án olyan nyilatkozatot fogadott el, amelyben elismeri és elítéli a szovjet katonai vezetés által a magyarok ellen KÁRPÁTALJÁN 1944 és 1946 között elkövetett bűncselekményeket. A dokumentum kimondja, hogy miután a magyar és német erők 1944 őszén kivonultak, Kárpátalja a szovjet katonai közigazgatás ellenőrzése alá került. A szovjet NKVD és a SZMERS biztonsági szolgálatok ezután tömegesen őrizetbe vették a 18 és 50 év közötti civil férfiakat, azzal az ürüggyel, hogy úgynevezett munkatáborokba „mobilizálják” őket. A közlemény szerint több ezer helyi lakost deportáltak a Gulagra bírósági ítélet nélkül. A Verhovna Rada elítélte az NKVD és a SZMERS által végrehajtott erőszakos deportálásokat, a bírósági eljárás nélküli kivégzéseket és az etnikai, vallási és társadalmi alapú üldöztetést is. A nyilatkozat a szovjet elnyomás áldozatairól való megemlékezésére, a levéltári anyagok nyilvánosságra hozatalára, a tudományos kutatások támogatására és ezen események oktatási programokba való beépítésére szólít fel. Tehát a Verhovna Rada nem a teljes, minden magyarlakta területre kiterjedő malenkij robot tényét ismerte el – ezt nem is tehette volna, lévén, hogy területileg nem illetékes és nem is lehetnek pontos adatai például a Budapest vagy Nagyvárad környéki eseményekről, ezzel szemben nagyon is lehetnek a munkácsiakról és ungváriakról – hanem a KÁRPÁTALJA területén elkövetett bűnökről beszélt. És ezek nem Ukrajna bűnei, hanem a Szovjetunió követte el őket. Az már csak hab a tortán, hogy Szavcsuk nem érti, miért kellett ezt elismerni. Azért, Szergej, mert megtörtént! „ Az ukrán médiakörökben ezzel kapcsolatban az a szilárd meggyőződés uralkodik, hogy Péter Magyar tudatosan törekszik a kétoldalú kapcsolatok elmérgesítésére, folytatva, sőt még tovább fokozva Viktor Orbán politikáját.”* *Ez minősítés, nem tényállítás. Jóllehet, műfajilag belefér az elemzés kategóriájába, de nem árt, ha tudjuk, mi micsoda. „ Magyarország két nappal a csúcstalálkozó kezdete előtt hivatalos elutasítást küldött a részvételről, és a találkozóra a nagykövet helyettesét küldte. Kijevben ezt a gesztust nagyon sértőnek tartották, mivel Igor Grosu, a moldovai parlament elnöke ugyanerre az időpontra kapott budapesti meghívást. A helyzet az, hogy az EU Moldova és Ukrajna csatlakozási kérelmeit közös csomagként kezeli, Magyarország azonban szisztematikusan törekszik e kérelmek szétválasztására. Már Magyar Péter új csapata is azt javasolta nemrég, hogy Moldovát léptessék tovább a következő szakaszba, Ukrajna kérelmét pedig teljesen fagyasszák be.”* *Ez a bekezdés az elejétől a végéig hazugság, tehát követi az orosz kormánysajtó legalapvetőbb hagyományait. Magyarország NEM küldött, hivatalos elutasítást, Igor Grosu szeptember 16-án járt Budapesten, míg Kárpáti Nyolcak alakuló csúcstalálkozója – melyen azért, ha alacsony szinten is, de képviseltettük magunkat – szeptember 18-án volt, és sem Magyar Péter, sem munkatársai nem követelték soha, hogy Ukrajna EU-tagsági kérelmét TELJESEN fagyasszák be. Még a kötőszavak is hazudnak. „ Az S8-találkozón a magyar nagykövet-helyettes mellett érthetetlen módon a legnagyobb olaj- és gázipari vállalat, a MOL Nyrt. képviselői is megjelentek. Éppen ők írták alá a „Naftohaz Ukrajna”-val azt a szándéknyilatkozatot, amely a magyar határon belüli területen stratégiai kőolajkészletek tárolására szolgáló tartályok építéséről szólt. Azonban még nem is száradt meg a tinta a papíron, amikor Budapestről máris megérkezett a cáfolat. Péter Magyar kijelentette, hogy nem lesz semmiféle közös olajprojekt Ukrajnával, a MOL Nyrt. vezérigazgatója pedig személyes figyelmeztetést kapott önkényes döntéséért. Emlékeztették arra, hogy a MOL 25 százaléka állami tulajdonban van, és minden stratégiai kezdeményezést előzetesen a kormánynak kell jóváhagynia.”* *Ennek a bekezdésnek ugyan van valóságtartalma, de később majd látni fogjuk, hogy sokat árt – a magyarországi oroszbarát ellenzéknek. „ Az esemény heves reakciót váltott ki Kijevben. A Külügyminisztérium kijelentette, hogy aggodalommal tekint Budapest magatartására, és ebben az előző magyar miniszterelnök által állítólag folytatott, Ukrajnát elszigetelő oroszbarát politika folytatását látja.”* *Ez is hazugság, de legalább az első betűtől a legutolsóig. Az ukrán külügy NEM ADOTT KI semmiféle ilyen közleményt. Ukrajna Külügyminisztériumának honlapja szerint kiadtak egy közös nyilatkozatot szeptember 23-án az ENSZ-közgyűlésen, csakhogy abban egy szó nincs erről, az az Ukrajnával vállalt szolidaritásról szól, melyhez Magyarország is csatlakozott. Ezt megelőzően utoljára július 24-én említik Magyarországot, Andrij Szibiha külügyminiszter és Orbán Anita telefonos tárgyalásai kapcsán. Az ég kék, a fű zöld, az orosz kormánysajtó hazudik. A továbbiakban még előveszik a „Barátság” kőolajvezeték leketyegett ügyét, majd Szavcsuk mester levonja a fentiekből azt, ami szerinte a tanulság, szerintem az ÁFA. „ Most Kijevben úgy tesznek, mintha mindez meg sem történt volna, de Budapestnek nyilvánvalóan nincsenek memóriagondjai, és a kormányváltás semmilyen hatással nem volt erre.” Nos, nem állítom, hogy az ukrán–magyar kapcsolatok tökéletesek lennének, de azt igen, hogy távolról sem olyan rosszak, ahogy azt Moszkva szócsöve – és fogadjunk, hogy rövidesen az összes oroszbarát orgánum a Föld kerekén – állítja. Ezzel szemben Szavcsuk mostani írása valóságos szög – a Fidesz koporsójába. A volt kormánypárt már megkezdte a maga módján kiaknázni a helyzetet úgy az üzemanyag-tárolóval, mint a Kárpáti Nyolcakkal kapcsolatban: olyan címek jelentek meg a sajtójukban, hogy például „Célkeresztet rajzolhat Magyarországra az Ukrajnának épülő üzemanyagtároló” vagy „Így járatja le a Tisza-kormány Magyarországot a régióban a diplomáciai botrányával” (Mindkettő a Magyar Nemzetből származik). Ezt annak a reményében írták, hogy a híveik úgy fogják gondolni: ők állnak Moszkva mellett és a jelenlegi kormány áll szemben a Kremllel. Ami egyébként még igaz is. Csakhogy most elbődült a hivatalos Moszkva Cár-ágyúja és az bömböli, hogy a jelenlegi kormány oroszbarát és ukránellenes – nem a bukott Fidesz. Ezek szerint Orbánt már valóban leírták Moszkvában. Persze a Kreml mostani állítása is hazugság – de jól mutatja, hogy a tegnapi lakájaikra ma már semmi szükségük, az új vezetést próbálják vagy meghódítani, vagy kompromittálni. Mindenesetre a budapesti kormány nevében én kikérném magamnak, hogy egy ilyen, bizonyítottan hazug állításoktól hemzsegő írással próbálnak összeputyinozni. Egy diplomáciai jegyzéket megérne. Legfeljebb a Kreml – a történelemben először – kénytelen volna a sajtószabadságra hivatkozni. Tanuljuk meg tehát: csak akkor higgyünk az orosz kormánymédiának, ha már legalább három év ló legel a sírján. Meglepő, hogy Piszkos Fred Moszkvába költözött, de a módszerei nem változtak. Akit dicsér: annak annyi. Legalább tiltakozzunk ellene. Szele Tamás