● news.bsdnet.hu

„A réz az új arany” – posztolta ki Kirill Dmitrijev az Orosz Közvetlen Befektetési Alap (RDIF) vezetője, valamint a külföldi országokkal folytatott befektetési és gazdasági együttműködésért felelős különleges elnöki megbízott az X-en, miután kedden este a réz ára a Comex New York-i fémipari tőzsdén elérte a fontonkénti 69,03 dollárt (tonnánként 14 635 dollárt), ami új történelmi csúcsot jelent. Az orosz gazdaságpolitikus hozzátette, hogy az áremelkedést a gyenge kínálat és az Egyesült Államokba exportált finomított fémekre kivetett magas vámok okozzák. Dimitrijev persze nem véletlenül tette meg megjegyzését, hiszen a réz világpiaci drágulása alapvetően pozitív hatással van Oroszország exportbevételeire. Oroszország ugyanis a világ egyik meghatározó réztermelője és -exportőre óriásvállalatai, a Norilsk Nickel vagy az Udokan Copper révén, így a zöld átmenet, az elektromos járművek és az AI adatközpontok által hajtott tartós rézhiány is segíti a gazdaságát. A réz ára valóban történelmi magasságokba emelkedett, a határidős jegyzések fontonként 6,70–6,80 dollár (illetve tonnánként 12 000–14 500 dollár feletti) szintek közelében mozognak. A vörös fém árfolyama az elmúlt egy évben több mint 40 százalékkal emelkedett, ami az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb árupiaci ralija. A drágulás mögött strukturális kínálati hiány, geopolitikai tényezők és a technológiai szektor robbanásszerű átalakulása áll. A világ bányászati termelése egyrészt ugyanis csökkent. A legnagyobb kitermelőknél  - például Chile és Zambia - jelentős visszaesések tapasztalhatók. A chilei óriásbányák - mint az Escondida vagy az El Teniente - például elöregedő berendezésekkel és egyre gyengébb ércminőséggel küzdenek, vagyis sokkal több kőzetet kell megmozgatniuk ugyanannyi tiszta réz kinyeréséhez. Ezt tetézték a korábbi bányabalesetek és tervezettnél hosszabb karbantartási leállások is. Hiányoznak az új projektek is, egy új rézbánya engedélyeztetése és megnyitása akár 10-15 évig is eltarthat, a szektorban pedig az elmúlt évtizedben strukturális alulberuházás volt tapasztalható. Eközben a hagyományos ipari felhasználás mellett a mesterséges intelligencia (AI) robbanásszerű növekedése hatalmas új rézkeresletet teremtett. Az AI-modellek futtatásához szükséges gigantikus adatközpontok kiépítése elképesztő mennyiségű, kiváló elektromos vezetőképességű rézkábelezést és infrastruktúrát igényel. A globális dekarbonizációs törekvések, az elektromos járművek gyártása, valamint a megújuló energiaforrások (szél- és napelemparkok) összekapcsolása pedig szintén többszörös mennyiségű rezet igényelnek a hagyományos, fosszilis alapú technológiákhoz képest. A piacokat továbbá valóban feszültségben tartja, hogy az Egyesült Államok esetleges védővámok kivetését lebegtette meg a finomított rézimportra. Emiatt az amerikai vállalatok körében hatalmas készletezési hullám indult el, felvásárolva a szabad piaci likviditást, ami regionális áreltérésekhez - az úgynevezett rézolló kinyílásához - és globális hiányhoz vezetett. A JPMorgan ráadásul úgy látja, hogy mind a nyersanyagok felé terelik az intézményi befektetőket. A rézre ezért ma már nem csupán ipari fémként, hanem stratégiai menekülőeszközként is tekintenek. Ebben az értelemben is igaz tehát Dimitrijev mondása, hogy a réz az új arany . Minderre tekintettel a vezető globális befektetési bankok, köztük a Goldman Sachs vagy a Citigroup szerint a strukturális hiány tartós maradhat, és elemzőik nem tartják kizártnak a tonnánkénti 14 000 – 15 000 dolláros árak stabilizálódását sem a következő időszakban.