● news.bsdnet.hu

Hogyan néz ki az energiamixünk az előállítás összetétele szempontjából? Megnézzük, a legfrissebb adatok alapján mi szűrhető le az aktuális trendekből mind uniós, mind hazai vonatkozásban, szakértővel is körbejárva az egyre fontosabbnak számító témát, mely a energiaforrások végessége és az energiaárak szempontjából is kihat a mindennapi életre. Az Energiaklub elemzője kifejtette, mire számíthatunk rövid- és közép távon. Az idei év második negyedévében az Európai Unióban megtermelt villamos energia 54,1 százaléka zöld, megújuló energiaforrásokból származott, ami kismértékű csökkenést jelent a tavalyi év azonos időszakában mért 54,3 százalékhoz képest az Eurostat napokban publikált adatsora nyomán. Az EU-ban a napenergia volt a fenntartható villamosenergia-termelés legfőbb forrása, a teljes megújuló villamosenergia-előállítás 41,6 százalékát tette ki akk, részesedése 2025 második negyedévében még 37,0 százalékot képviselt. A szélenergia volt a második legnagyobb forrás 27,7 százalékkal, ezt követte a vízenergia 22,6 százalékkal. A fennmaradó megújuló villamos energia éghető megújuló tüzelőanyagokból (7,7 százalék), valamint geotermikus és egyéb energiaforrásokból (0,4 százalék) származott az adathalmaz alapján. Bár az Energiaklub szakértője lapunknak már korábban is hangsúlyozta , a klímacélok elérése pillanatnyilag kihívást jelent, és sokkal gyorsabb cselekvésre lenne szükség összeurópai szinten. Az azonban hazai viszonylatban szintén érvényes, hogy a napenergia a legnagyobb hányadot hasítja ki a megújuló energiahordozókon alapuló energiatortából Magyarországon is. Az uniós tagállamok mezőnyében a megújuló forrásokból termelt villamos energia legnagyobb aránya a következő országokban volt megfigyelhető 2026 második negyedévében: Lettország (97,7 százalék, főként víz- és napenergia), Dánia (94,3 százalék, főként szélenergia) és Horvátország (92,2 százalék, főként vízenergia) volt. Ezzel szemben a legalacsonyabb részarányokat Szlovákiában (19,8 százalék), Csehországban (20,9 százalék) és Máltán (24,5 százalék) mérték a zöldenergia részarányát tekintve EU-s összevetésben. Magyarország esetében durván 49,4 százalékra rúgott a megújuló energiaforrásokból nyert áram részaránya 2026 második negyedévében. Eszerint még az EU-átlag alatt helyezkedünk el, de a zöld megoldások hányada már megközelíti a teljes villamosenergia-termelés felét. A V4-eket összehasonlítva azt látni, hogy a szlovákokat és a cseheket e téren bőven leköröztük, sőt még a lengyeleket is magunk mögé tudtuk utasítani a vizsgált időszakban. Egyre erőteljesebben rajzolódik ki a szén jelentőségének visszaesése európai viszonylatban: 2025-ben a kőszén az EU teljes bruttó villamosenergia-termelésének 3,7 százalékát (105 601 gigawattórát) biztosította, a barnaszén pedig 5,5 százalékát (154 186 GWh-t) adta. 2024-ben a szén teljes villamosenergia-termelési részesedése először csökkent 10 százalék alá, tavaly pedig tovább apadt, így az unió eddigi legalacsonyabb szintjére, 9,2 százalékra süllyedt – s ezzel elérve a történelmi mélypontot a szén áramtermelésének mennyiségére vonatkozóan. A hazai energiastratégia számottevő átalakuláson megy keresztül: a kormány nevében a gazdasági és energetikai miniszter nyáron jelentette be, hogy óriási ütemben növelik a szélenergia-kapacitást az országban. A Kapitány István által beharangozottak szerint a magyar szélenergia programot jelentősen felpörgetnék – és a deklarált cél az, hogy hozzávetőleg 2030-ra legalább 4000 MW-nyi új szélerőművi csatlakozási lehetőséget biztosítsanak Magyarországon. A pályázatok beadásának lehetősége már el is startolt . Az új, modern típusú szélturbinák országos telepítése egy nagyjából 1,5 milliárd euró értékű villamosenergia-hálózati beruházást ölel fel . Már arra is létezik megoldás , mi történjen élettartamuk lejártával a forgalomból kivont szélkerekekkel. Az Economx megkérdezte az Energiaklub Szakpolitikai Intézet energiaprogram-vezetőjét, Perger Andrást arról, milyen trendek olvasható ki a fentiekből, és hogy az állami szakpolitikai tervek hogyan tudnának beérni majd a következő években, különösen a szélprojekt beizzításának tükrében. Első körben arról érdeklődtünk, uniós és magyar viszonylatban a megújulókból nyert áram részesedésében mennyiben látható előrelépés, s milyen irányba mozdulhat el az energiamix összetétele. Perger András kifejtette: „miközben folytatódott a kapacitásbővülés mind szél-, mind különösen a napenergia terén az unió országaiban (nagyságrendileg 2-3, illetve 7-8 százalékra tehető a bővülés a beépített kapacitáshoz képest), a második negyedév időjárása jelentősen befolyásolta az időjárásfüggő megújulók termelését. A száraz és forró hónapok alatt a szél- és a vízenergia termelése visszaesett az előző évhez képest, a napenergiáé viszont olyan mértékben növekedett, hogy ez ellensúlyozni tudta a többi forrás csökkenését” – húzta alá a szakértő. A szakmai civil szervezet képviselője hangsúlyozta, „miközben Magyarországon a napos fejlesztések gyakorlatilag mindhárom érintett szektorban (ipari, háztartási és saját célra termelő naperőművek) belassultak az előző évekhez képest, ezzel együtt a napenergia számára hazánkban is kedvező időjárás mellett a Paksi Atomerőmű (júniusban a Duna magas hőmérséklete, augusztusban az alacsony vízállás miatt) csökkent termelése járult hozzá az 50 százalék körüli arányhoz”. Azzal kapcsolatban, hogy többéves távlatban mennyiben befolyásolhatja a szélerőművek felpörgetése az energiatermelésünket, Perger emlékeztetett, „a jelenlegi kapacitás kiírás célja, hogy 2032-ig 702 MW-tal bővüljön a jelenlegi, 325 MW-os szélenergia-kapacitás”. Megjegyezte, „a kiírás értelmében a hálózati csatlakozás legkorábbi és legkésőbbi időpontja 2030. szeptember 30., illetve 2032. szeptember 30. Hozzáfűzte, a további mintegy 3000 MW megépülésére a későbbiekben lehet majd számítani. Az első, 702 MW-os ütem megvalósulásával 2031-től számíthatunk a jelenlegi szélenergia-termelés érdemi növekedésére. Ezzel a jelenlegi termelésének mintegy háromszorosát érheti el a szélenergia-szektor, amivel a hazai áramfogyasztás 5-6 százalékát fedezheti majd” – vetítette előre. Kérdésünkre kifejtette azt is, hosszabb távon ez a magyar zöldítési volumen mennyiben járulhat hozzá az energiafüggésünk mérsékléséhez; s hogyan tud ehhez hozzájárulni a tárolási kapacitás fejlesztése. Az Energiaklub szakértője jelezte, „a teljes, 4000 MW-os kapacitás kiépítése üdvözlendő cél, hiszen éves szinten a szélenergia megfelelő eszköz a napenergia kiegyensúlyozásához. Mivel ehhez optimális esetben a szeles kapacitásnak nagyságrendileg a napos felét kell elérnie, még további bővülésre is szükség lehet, amennyiben megvalósul 2030-ra a korábban tervezett 12000 MW napos kapacitás”, miközben jelenleg mintegy 8900 MW naperőmű működik Magyarországon. Mint érvelt, ezzel együtt 4000 MW szeles kapacitás a hazai villamosenergia-fogyasztás körülbelül ötödét fedezheti a várakozások szerint, jelentős mértékben csökkentve az importigényt A rekordmeleg időre utalva úgy fogalmazott: „Ahogy arra az idei nyár rámutatott, nagyon nagy szükség van a jelenleg közel 1000 MW-nyi tárolókapacitás további bővítésére is, hiszen így a napközben megtermelt napenergia-felesleget nem kellene olcsón exportálni, a tárolók koraesti órákban történő kisütésével pedig érdemben csökkenthető lenne mind az importigény, mind pedig a villamosenergia-költség” – rögzítette az Economxnak Perger András. Korábban a rezsicsökkentés fenntarthatóságának kérdéskörében Perger András lapunknak többek közt arról beszélt, 2025 folyamán már átfordult a fosszilis és megújulók aránya a villamos energia előállításában. Holoda Attila energetikai szakértő pedig azt hangsúlyozta, ne csak egy típusú megújuló legyen ebben a rendszerben, hanem többre érdemes támaszkodni. Megosztom