Tesoka mit keresett idegen pályán?
Médianapló
2026-09-24 17:29
Mottó: „Tisztelettel Dzsudzsak Balazs Tesoka.”
A 109-szeres válogatott focista a legutóbbi napokban nagyot futott a hazai sajtóban. Legalább száz cikk foglalkozott vele. Tárgyilagosan, csak az alaphírre összpontosítva. Csipkelődve, ironikusan pedzegetve, hogy a ballábas középpályás miként barátkozott össze a Fidesz-kormány két tagjával, Orbán Viktorral és Szijjártó Péterrel. Az a benyomásom, hogy például a volt külügyminisztert kettős minőségében tartja majd nyilván az utókor. A botránykőnek számító útlevéllel ő szabadította ki Dzsudzsák Balázst az arab emirátusi koronavírus-karanténból, egyúttal azonban le is zárta a tizenkét évre nyúló nemzetközi pályafutását. 2020-ben régi csapatához, az akkor épp NB II-ben játszó debreceni Lokihoz tért vissza, és bár hamarosan betölti a negyvenet, áttekintő képességével és lövőerejével az NB I-ben is megállja a helyét.
Dávid Ferenc közgazdász a világhálón fel is rótta neki, hogy aki egyenest rúg a labdába, az mindjárt diplomáciai útlevelet kap. Csakhogy a volt DK-politikus téved, legalábbis ebben. Dzsudzsák azért kapott különleges utazási passzust Szijjártó Pétertől, mert olyan görbét képes rúgni a labdába, hogy az kikerüli a sorfalat, és a pipába zúdul. Abban persze igaza van a glossza szerzőjének, hogy nem volt szép a nemrégiben még hatalmon lévőktől potom ezernégyszáz diplomáciai útlevelet kiszórni a hozzájuk húzóknak vagy a melléjük sodródottaknak. Nem tudom, vajon Dzsudzsák Balázs melyik kategóriába tartozik, de nekem az akkor még hivatalban lévő külügyminiszterhez intézett levele más szempontból érdekes. Három figyelemre méltó mozzanatot találtam benne.
A záró mondatban olvasható tesokát szinte az összes karikírozó helyesen, de pontatlanul, hosszú ó-val idézte. Csakhogy a szállóigévé vált kifejezést a kérelmező focista rövid o-val pötyögtette a számítógép képernyőjére. Ez szabálytalan, sőt helytelen, de szegény labdarúgónk mi mást tehetett volna. Hisz’ alig hat éve tért haza, és még nem volt ideje arra, hogy a billentyűzetet ékezetes magyarra cserélje. Ezzel magyarázható, hogy a külügyminiszter havernek címzett levélben harminchárom (!) magánhangzóról hiányzik az ékezet. Ha ezt az apróságot leszámítjuk, akkor „csak” nyolc igazi hibát vétett. A hogy elé nem tett vesszőt, holott a sajtó tréfás szabálya szerint „vessző nélkül nem lehet hogyozni”. Továbbá Dzsudzsak Balazs a mondatvégi pontok helyett halmozta a felkiáltójeleket. Amit egybe kellett volna írni, azt csak azért is külön írta. Két betűt pedig kihagyott a barátira hangolt szövegből.
Úgy fogalmazott tehát, mint aki több mint húsz éve érettségizett, és a középiskolában olyan magyartanárt fogott ki, aki utálta a nyelvtant. Ezzel együtt nemcsak a 109 válogatottságával országos csúcstartó, hanem a félresikerült levélkével is. Három évtizedig tanítottam a felsőoktatásban, és tizennégyezer főiskolás meg egyetemista dolgozatot (cikket) javítottam. Tisztában vagyok a középiskolát végzettek anyanyelvi „felkészültségével”, de ilyen töménységben hibákkal még nem találkoztam. A négysoros levél negyvenegy hibácskát tartalmaz, ez valószínűleg szintén országos csúcs. Érdemes volna elküldeni a Guinness-rekordok könyvét szerkesztőknek, hátha növelhetnénk vele a magyar szellemi élet nemzetközi ázsióját.
Mégse akarom sértegetni Dzsudzsák Balázst, ő csak magát adta. A tehetséges focistát, aki Nyírlugosból indult, Debrecenben kötött ki, majd egy holland, két orosz, egy török és három arab klubnál is megfordult. Tudomásom szerint boldogult az angollal, a nemzetközi érintkezés nyelvével, és tudogat hollandul, oroszul, törökül, talán még arabul is. Bizonyára többre jutott volna, kiteljesedhetett volna a pályafutása, ha az anyanyelvén is megtanult volna. Kár, hogy egyike azoknak a magyar focistáknak, akiknek választaniuk kellett a továbbtanulás és a szakmai karrier között.
Dzsudzsák Balázs külföldön összeszedett egy világnyelvet és belekóstolt még néhány nyelvbe. Hiányzik azonban az a műveltségi bázis, az a kultúra, melynek révén elkerülhette volna, hogy a nagy hírre vergődött levéllel kitegye magát a glosszaírók kaján megjegyzéseinek. A kulturális bázis talán abban is segített volna neki, hogy némi távolságot tartson a hatalmon lévőktől, akik igyekeztek kihasználni a hírnevében rejlő lehetőségeket. Még szerencse, hogy legalább a diplomáciai útlevéllel kárpótolták a politikai hatalomnak tett gesztusaiért. Kiérdemelte Dávid Ferenc bírálatát, amelynek az kölcsönöz morális fedezetet, hogy a harminckilenc soros jegyzetben mindössze nyolc hiba fedezhető fel.
Tíz mondat Dzsudzsák Balázsról
Különösen a bal rüsztjét tisztelem. (Orbán Viktor miniszterelnök, Orbánviktor.hu, 2012. december 20.)
Hazajöhetne. Nem tudom, mit keres ott, az araboknál. (Orbán Viktor miniszterelnök, Facebook.com, 2017. július 3.)
Dzsudzsák jól megnézi, milyen erszényt mutatnak fel. (Kereszty András újságíró, Újnépszabadság.com, 2020. május 29.)
A csapatkapitány valószínűleg diplomáciai mentessége miatt szabadulhatott előbb a karanténból, ennek köszönhető az is, hogy hazatérhetett a koronavírus miatt hermetikusan lezárt arab államból. (Koncz Tamás újságíró, Népszava.hu, 2020. június 7.)
Labdarúgó-ipari vállalkozó. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, 2020. július 15.)
Dzsudzsák Balázs nem futotta be azt a karriert, amelyre hivatva volt. (Thury Gábor újságíró, Nemzeti Sport Online, 2020. szeptember 23.)
Az utóbbi húsz év legjobb képességű játékosa volt. (Constantinovits Milán újságíró, Mandiner.hu, 2022. november 24.)
Látszott rajta, hogy nem géplakatos, hanem focista lesz. (Szilágyi Zoltán veterán játékos-megfigyelő, Szabolcs Online, 2022. november 26.)
A fiaim kedvence, gyakran beszélnek vele fociról. (Szijjártó Péter külügyminiszter, Blikk.hu, 2025. február 7.)
Vélelmezem, hogy az arab világban minden idegszálával a pénzkeresésre koncentrált. Ehhez viszont nem szükséges diplomata útlevél. (Dávid Ferenc közgazdász, volt DK-politikus, HírKlikk.hu, 2026. szeptember 19.)