● news.bsdnet.hu

Egyre több helyen váltanak ki lakossági tiltakozást a mesterséges intelligenciát kiszolgáló hatalmas adatközpontok. A létesítmények ugyanis nemcsak rengeteg áramot, hanem a hűtési technológiától függően óriási mennyiségű vizet is fogyaszthatnak. A kérdés Magyarországon is egyre fontosabb, hiszen Paks mellé nagyszabású MI-központot terveznek. A mesterséges intelligencia rohamos terjedésével világszerte egyre több adatközpont épül, a beruházások azonban már komoly lakossági ellenállást is kiváltanak. Az ausztriai Kronstorfban például egy hiperméretű adatközpont miatt tiltakoznak a helyiek. Egyik fő félelmük, hogy a hűtés során felmelegedő, majd a környezetbe visszakerülő víz károsíthatja a közeli folyó élővilágát. Az amerikai Wisconsinban pedig már a kormányzóválasztási kampány egyik témájává vált az adatközpontok hatalmas víz- és áramigénye. A szerverek működéséhez ugyanis folyamatos hűtésre van szükség, amely egy adatközpont energiafelhasználásának mintegy 40 százalékát is kiteheti. Ráadásul a választott technológián múlik az is, mennyi vizet használ el a létesítmény. A léghűtés kevesebb vizet igényel, viszont több energiát fogyaszt. A vízalapú rendszerek energiatakarékosabbak lehetnek, cserébe jóval nagyobb vízigénnyel működhetnek. – Nincs egyetlen üdvözítő megoldás – minden adatközpontnál külön kell mérlegelni, hol van a víz- és energiafelhasználás optimuma – mondja Gampel Tamás, a Xylem értékesítési vezetője. Magyarországon azért különösen aktuális a kérdés, mert Paks mellé egy több milliárd eurós MI-kampuszt terveznek, amelynek része lenne egy közel 100 megawattos adatközpont. Egy ekkora létesítmény vízigénye a hűtési módtól függően rendkívül eltérő lehet: naponta akár 5500 köbmétert is felhasználhat, de korszerűbb megoldással 650 köbméterre is leszorítható. Előbbi nagyjából egy 50 ezres, utóbbi egy hatezres település lakossági vízhasználatának felel meg. A vízellátás biztonsága ráadásul az aszályok miatt egyre fontosabb kérdés. A 2026-os rendkívüli szárazság és a Duna alacsony vízállása is megmutatta, hogy még a nagy infrastruktúrák működésénél is komoly problémát okozhat a vízhiány. A Gampel Tamás szerint ezért már a tervezéskor el kell dönteni, honnan érkezik a hűtéshez szükséges víz, mekkora lehet a fogyasztás a legforróbb időszakokban, és mi történik egy tartós aszály esetén. – Aki a tervezés fázisában odafigyel a hűtésre és a vízgazdálkodásra, az nemcsak a szigorodó uniós elvárásoknak felel meg, hanem pénzt és erőforrást takarít meg, és a helyi közösség bizalmát is elnyeri. A hűtés nem másodlagos műszaki részlet, hanem az egyik legfontosabb stratégiai döntés egy adatközpont életében – és ma már ott dől el, elfogadja-e a környezete a beruházást – mondja.