● news.bsdnet.hu

Az Idétlen időkig című filmhez hasonlította az unió többéves pénzügyi keretét ( MFF ) meghatározó tárgyalásokat Piotr Serafin az Általános Ügyek Tanácsának e heti ülésén . A filmben Bill Murray frusztrált főhőse újra és újra ugyanarra a napra ébred, és ebből még úgy sem tud kiszabadulni, hogy többször megpróbál véget vetni életének. A költségvetési biztos most a negyedik ilyen csörtéjét vívja a Parlamenttel és a tagállamokkal, ahol rendre ugyanazokkal a kifogásokkal és követelésekkel találkozik, pedig a résztvevőknek most valóban egzisztenciális érdeke, hogy ez a nap ne úgy végződjön, mint a korábbiak. A nettó befizető országok minden alkalommal a bizottsági javaslat megvágását követelik, noha a közös költségvetés célja éppen az lenne, hogy az európai országok együtt olyan kihívásokkal is megbirkózhassanak, amelyeket külön-külön nem tudnának megfelelően kezelni. A Parlament emelést követel, a kedvezményezett tagállamok pedig minden kicsikarható eurócentért igyekeznek megküzdeni a saját kedvezőtlenül értelmezett helyzetük kidomborításával. Serafin szerint ideje lenne megváltoztatni a forgatókönyvet, hiszen a 2028–2034-es büdzsé már nem ugyanolyan körülmények között készül, mint a hét, tizennégy vagy huszonegy évvel korábbi pénzügyi keretek. A Bizottság 2000 milliárd eurós tervezete a strukturális reformon túl, egy új alap létrehozásával az eddigieknél jóval nagyobb hangsúlyt helyez a versenyképességre, a védelemre és a biztonságra. Ehhez egyszerűen nem elég a büdzsé inflációval korrigált megemelése, így a korábbi prioritások átcsoportosítására is szükség volt. Serafin a vitán külön kiemelte, hogy a nemzeti befizetéseket a 2027-es szinten stabilizálnák, ezért szerinte tisztázni kell a számításokat, mert a tagállamok jelenleg egymással versenyezve próbálják kimutatni, hogy az ő hozzájárulásuk emelkedne a legnagyobb mértékben, ami csak kreatív könyveléshez és félrevezető összehasonlításokhoz vezet. A biztos szerint a modernizált költségvetés és a nemzeti hozzájárulások féken tartása csak akkor egyeztethető össze, ha a tagállamok érdemi új saját forrásokról is megállapodnak. Úgy látja, ebben mindenképpen ki kell törni a megszokott kerékvágásból. Serafin érveit nehéz volna tagadni, hiszen a felhalmozódó válságok és a gazdasági függőségek politikai fegyverként való használata miatt állandósult az igény arra, hogy Európa stratégiailag kevésbé függjön az Egyesült Államoktól és Kínától. Az EU azon képessége forog kockán, hogy saját magát ellássa élelmiszerrel és energiával, megvédje magát, valamint versenyben maradjon az AI és a csipgyártás területén. Az ír elnökség ezért már egyetlen politikai egyenletként kezeli a kiadási és bevételi oldalt. Thomas Byrne, az ülést vezető Európa-ügyi államminiszter szerint az új saját források bevezetésénél három feltételt kell teljesíteniük: Az október közepén esedékes Európai Tanács előtt elkészülő tárgyalási keretnek (nego-box) már meg kell mutatnia, hol hajlandók engedni a tagállamok, mert a nemzeti álláspontokat az ír elnökség szerint mindenki jól ismeri. Elmondása alapján nincs olyan állam, amelyik érdemben mást mondana neki négyszemközt, mint nyilvánosan, így a következő lépésnek már a kompromisszumnak kell lennie. Magyarország kormányának tárgyalási stratégiája jól kirajzolódott már a legutóbbi V4-es találkozón is, és az ezzel nagyjából párhuzamosan uniós ügyekért is felelőssé vált államtitkár, Bíró-Nagy András továbbra is azt hangsúlyozta, hogy a sokak által óhajtott év végi megállapodási határidő betartásánál fontosabb számunkra megállapodás minősége. Mivel az MFF-tárgyalások tipikusan az utolsó utáni pillanatig tartanak, önmagában ez nemcsak érthető, de realisztikus álláspont is, azonban a 2027-ben esedékes nemzeti választások eredményeként könnyen lehet, hogy egy olyan környezetben találja magát az Tanács, amelyben szinte kódolt, hogy a mostaninál csak rosszabb kompromisszum születhet. A magyar álláspont főbb elemei a következők: A magyar kormány visegrádi társaihoz hasonlóan az új saját források egy részére egyre következetesebben regresszív teherként hivatkozik. Ebbe a körbe azok a bevételi formák tartoznak, amelyek a kibocsátás, a fogyasztás vagy más nemzeti sajátosságok miatt aránytalanul nagy terhet rakhatnak a kevésbé tehetős, iparosodott kelet-közép-európai országokra. A GNI-alapú befizetés ezzel szemben közvetlenül a gazdaság méretéhez és teherbíró képességéhez igazodik, és tipikusan ez fedezi a teljes költségvetés 60-70 százalékát. Magyarország kisebb, gazdasága gyengébb és az uniós átlaghoz képest rengeteg fejletlen térséggel rendelkezik, ezért nem kérdés, hogy az átláthatóságon túl miért érdeke a kormánynak, hogy az EU minél inkább erre a forrásra támaszkodjon. Bíró-Nagy ennek érdekében ez alkalommal is előzetes egyeztetésen vett részt a visegrádi országokkal, melynek eredménye a felszólalásokon is jól látszott. A csoport legnagyobb gazdasági és politikai súlyát képviselő Lengyelország szintén a kohéziós és agrárpénzek, valamint a katonai mobilitás finanszírozását nevezte elsődlegesnek, de ami igazán jelképes, hogy nyíltan kimondták: ha a választás a magasabb GNI-alapú befizetések és az úgynevezett regresszív terhek közt van, Lengyelország az előbbire teszi a voksát. Szlovákia szintén ambiciózus költségvetést, valamint erősebb kohéziós, regionális és agrárpolitikát sürgetett, de jelezte, hogy számításaik szerint az új rendszer akár 80 százalékkal növelheti az ország befizetését, és ez lehet az utolsó olyan költségvetési ciklus, amelyben Szlovákia még nettó kedvezményezett marad. A szlovákok az N+3-as forrásfelhasználási-elszámolási idő megőrzését és az ukrán határvidék kiemelt támogatását is kérték, az új saját források közül ugyanakkor a CBAM-, az ETS- és a műanyaghulladék-alapú bevételekkel szemben nyitottabbnak mutatkoztak, mint a többi visegrádi ország, a leghangzatosabb elmozdulás azonban talán Csehország részéről látszott. A cseh tárgyaló ugyan regresszívnek nevezte az új saját forrásokat, határozottan bírálta az ETS-alapú bevételt, és jelezte, hogy az akár két és félszer akkora terhet is jelenthetne számára, mint a GNI-alapú finanszírozás, hangsúlyozta, hogy egy garantált befizetési plafon mellett készek lennének elfogadni . Ez Andrej Babiš cseh kormányfő kijelentéseinek fényében meglepő, aki a V4-ek legutóbbi vezetői találkozóján meglehetősen indulatosan utasította el a háztartások fosszilis fűtéséből származó kibocsátást is beárazó ETS2-t. Bár a 2000 milliárd eurós tervezetet az Európai Bizottságot vezető Ursula von der Leyen még ambiciózusként harangozta be, Serafin a vita végén a parlamenti meglátásokkal összhangban arra emlékeztette a tagállamokat, hogy meglehetősen félrevezető a hatalmas költségvetési emelésre panaszkodni. Bár konkrétan nem mondta ki, de erősen utalt rá, bízik abban, hogy a kormányok tisztában vannak az inflációval, és képesek különbséget tenni a nominális összegek valamint állandó árak közt. Serafin arra kérte a résztvevőket, hogy a GNI arányában hasonlítsák össze a kereteket, ami főleg a találkozón is jelentős megszorításokat kérő Németország szempontjából értelmezendő. Ugyan Friedrich Merz kancellár több százmilliárdos vágásokat hangoztat az MFF-fel kapcsolatban, a valóság az, hogy a németek exportalapú gazdasága a mai napig a legnagyobb haszonélvezője az EU létezésének. Ugyan a német társadalom alapvetően érti ezt a felállást, a "brüsszeli befizetésekre" felhúzott politikai kampányokhoz nem kell túl nagy kreativitás, és a kormánypártot tartományi szinten legyőző szélsőjobboldali AfD még könnyebben kihasználhatja a helyzetet, ha Merz fenntartások nélkül bólint rá az új konstrukcióra és annak változó megoszlására. Bár egy ilyen politikai csapdát nem könnyű kimozogni, ahogy arról korábban írtunk a német kormánypárti tartományoknak is szüksége van a Magyarország számára kulcsfontosságú kohéziós forrásokra, így Merzék most azon dolgozhatnak, mi az a megoszlás, amely az EU-szkeptikus erőkön kívül minden résztvevőnek jól kommunikálható. Ilyen szempontból meghatározó lehet az ír elnökség soron következő egyeztetése Németországgal, hiszen Byrne azt vállalta, hogy az októberi nego-box már kijelöli a decemberre ígért alkukötés végső irányát. Itt nyerhet kettős értelmet Serafin filmes hasonlata, hiszen az Idétlen időkigben a főszereplő akkor léphet túl végre a következő napra, amikor háttérbe teszi saját érdekeit, elfogadja, hogy a környezete nem fog változni, és ezért felhagy a helyzetek tudatos manipulálásával. Címlapkép forrása: EU