● news.bsdnet.hu

Különös érzés lehet akár Donald Trumpot vendégül látni, akár nála járni látogatóban – ennek leginkább Hszi Csin-ping lehetne a megmondhatója, de ő kínai lévén diszkrét és udvarias ember, aki nem beszéli ki a vendéglátóját, legfeljebb gondol róla mindenféle dolgokat, melyek nem túl hízelgőek. Mivel pedig tegnap a kínai és az amerikai elnök találkozott, érdemes erről beszámolni a The Washington Post összefoglalója alapján. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt teszem meg, a bekezdések végén. (Képünk illusztráció) Pompás és szimbolikus külsőségek közepette, a Fehér Házban rendezett állami vacsorával zárta az ünnepségekkel és megbeszélésekkel teli napot Hszi Csin-ping kínai és Donald Trump amerikai elnök, miközben a két vezető a közöttük fennálló mély megosztottság ellenére is igyekezett a baráti viszony látszatát sugallni. A vacsora előtt a két vezető ajándékokat cserélt, majd megtekintette egy B–2 lopakodó bombázó – amely tavaly részt vett az Irán nukleáris létesítményei elleni támadásban – impozáns átrepülését, amelyet négy korszerű F–22-es vadászgép kísért, miközben az amerikai hadsereg Old Guard Fife and Drum Corps zenekara az amerikai függetlenségi háború idejéből származó szerzeményeket játszott a Rózsakertben.* *Ezt Hszi, aki kultúrájából fakadóan a finom célzások mestere, durva sértésnek és erőfitogtatásnak érezhette, de mosolygott: sok minden lehetett a mosoly mögött. Amikor csütörtökön megkezdték a tárgyalásokkal töltött napot, a két vezető udvariasan dicsérte egymást, és hangsúlyozták az együttműködési hajlandóságukat. „ Örömmel üdvözlöm Önt a gyönyörű Fehér Házban” – mondta Trump. „Ahogy Hszi elnök úr már látta, sok minden megváltozott azóta, hogy utoljára itt járt.” Trump elmondta, hogy a két vezető megvitatja a biztonság, a technológia és a mesterséges intelligencia területén felmerülő sürgető kérdéseket. Emellett beszélt a kínai vezetővel fennálló személyes kapcsolatairól is. Hszí úgy tűnt, kevésbé összpontosított a személyes kapcsolatok építésére, inkább a konkrét politikai kérdésekre helyezte a hangsúlyt. A kínai elnök kijelentette: ő és Trump remélik, hogy a két ország közötti verseny „egészséges” marad, és felszólította a két ország hadseregét, hogy javítsák a válságmegelőző intézkedéseket. Mint mondta: „ A kínai–amerikai együttműködés talán nem oldja meg a világ minden problémáját, de együttműködésünk nélkül a világ számos gondját nehéz lenne megoldani. A kínai nemzet nagy újjászületésének elérése és Amerika újra nagyszerűvé tétele igenis járhat kéz a kézben.” A Fehér Ház Keleti Szobájában rendezett állami vacsorán elhangzott köszöntőik is hasonló eltéréseket mutattak. Trump, aki az amerikai üzleti élet vezetőivel és a kormányzat magas rangú tisztviselőivel telezsúfolt vendéglistával dicsekedett, étkezés után az egész társaságot meghívta, hogy tekintsék meg a bálterem építkezését – talán ez volt az első alkalom, hogy egy állami vacsorán a szmokingok keveredtek a munkavédelmi sisakokkal.* *Az úri közönség valósággal el lehetett ragadtatva, hogy összekoszolhatják a ruháikat az építési területen. A legjobban az estélyi ruhás hölgyek örvendezhettek. Amelyiknek még uszálya is volt, valósággal repesett a boldogságtól. Hszi ennél azért szélesebb körű szemléletet képviselt. Közölte, miszerint: „ Kínának és az Egyesült Államoknak felelős nagyhatalmakként kell cselekedniük, meg kell felelniük népeik elvárásainak, lépést kell tartaniuk korunk tendenciáival, és új megközelítést kell keresniük a nagyhatalmak közötti jó viszony kialakításához.”* *Ilyent akkor mond a kínai, főleg, ha politikus, amikor nem akar semmit se mondani – a kijelentés információértéke nulla, de remekül idézhető. Korábban, csütörtöki érkezéskor az amerikai katonák szertartásos pontossággal vonták fel Kína és az Egyesült Államok lobogóit. Trump megmutatta az elnökök csarnokát az oszlopsorban, és külön felhívta Hszi figyelmét arra a képre, ahol Joe Biden volt elnököt egy automata aláíró készülékkel ábrázolta.* *Megint csak hiba volt ez: a kínai vezetők (van olyan eset, hogy csak a látszat kedvéért) tisztelik hivatali elődeiket. Ha valaki megsérti őket, magát a vezető pozícióját és Kínát sértette meg. Akkor is, ha a sértés egyébként jogos. Hszi ebből a gesztusból azt a tanulságot vonhatta le, hogy Trump nem tiszteli az Egyesült Államokat – egyébként ez így is van. A két vezető számos olyan kérdést megvitatott, amelyek országaik bonyolult kapcsolatának különböző elemeit érintették. Hszi - tőle elvárható módon – továbbra is arra törekedett, hogy korlátozza Tajvan támogatását, leginkább katonai téren, melyet az Egyesült Államoktól kap. Trump kínai beruházásokat szeretne vonzani az amerikai gyártási szektorba, el akarja érni az Iránnak Washingtonnal folytatott háborújában nyújtott segítség korlátozását, valamint együttműködésre törekszik egyéb kérdésekben is. Ezek közül a legfontosabb a mesterséges intelligencia és az, hogyan reagáljunk a fejlett, és potenciálisan veszélyes MI-modellek térnyerésére.* *Hszi mindig előveszi Tajvant, mindig hiába és tudja is, hogy eredménytelenül teszi: viszont kötelessége felvetni a témát, annak ellenére, hogy ez a mostani találkozó nem a szigetországról szólt. Trump azonban csütörtökön alapos hidegzuhanyban részesítette az MI fejlesztésének szabályozására irányuló törekvéseket, amelyet most „szuperintelligenciának” nevez. „ Nagy napot töltöttünk együtt Kína elnökével. A szuperintelligencia (SI) fontos tárgya lesz a megbeszéléseknek, de én pontosan úgy szeretném hagyni, ahogy van. Ez Kína álláspontja is. A biztonsági korlátunk az Igazságügyminisztérium!” – írta Trump a Truth Socialon. Hszí eközben kijelentette: „ Megvan mind a képességünk, mind a felelősségünk arra, hogy a mesterséges intelligenciát a jó célok érdekében fejlesszük és irányítsuk, valamint biztosítsuk, hogy fejlesztése mindig emberi ellenőrzés alatt maradjon és az emberek jólétét szolgálja.”* *Helyettesítsük be az „ember” szót azzal, hogy „Kínai Kommunista Párt”, és az állítás pontos lesz. A technológia emberi ellenőrzésére helyezett hangsúlya visszhangozta egyes technológiai vezető körök által felvetett aggályait, amelyeket Trump elutasított. A találkozó előtti napon Scott Bessent pénzügyminiszter kijelentette, hogy a két fél megállapodott abban, miszerint két hónappal meghosszabbítják a november 10-én lejáró kereskedelmi fegyverszünetet, ezzel megoldva a csúcstalálkozó egyik fő kérdését, bár a tárgyalások az utolsó pillanatig elhúzódtak. A tavaly a dél-koreai Puszanban kötött fegyverszünet véget vetett egy kemény, kölcsönös megtorlásokkal járó gazdasági konfliktusnak, amelynek során az amerikai vámok a kínai árukra elérték a 145 százalékot, Peking pedig leállította a ritkaföldfémek szállítását. Bessent kedden a sajtónak nyilatkozva elmondta, hogy a kínai fél vasárnap egy „nagyobb volumenű megállapodással” állt elő, és a felek – figyelembe véve, hogy a vezetők valószínűleg még ebben az évben újra találkoznak – egyelőre két hónapos hosszabbításban állapodtak meg. „ Tekintettel arra, hogy ez egy történelmi év lehet, amelyben a vezetők akár négyszer is találkozhatnak… nyitottak vagyunk arra az elképzelésre, hogy egyszerűen folytassuk a puszani megállapodást, vagy megvizsgáljuk a nagyobb volumenű ajánlatot” – mondta Bessent. Az elemzők szerint a fegyverszünet két hónappal történő meghosszabbítása a vártnál rövidebb. „ Ez nem annyira arról szól, hogy két hónapnyi nyugalmat vásárolunk, hanem arról, hogy Kínának ki kell érdemelnie a következő hosszabbítást” – mondta Craig Singleton, a Foundation for Defense of Democracies nevű agytröszt kínai programjának igazgatója. „ Peking sokkal hosszabb időtartamú kiszámíthatóságot akart, míg Washington megőrizte a lehetőséget, hogy korai szakaszban tesztelje Kína teljesítményét.”* *Magyarul tehát: most csak azért tárgyaltak, hogy később megint tárgyalhassanak. Szép és érdekes dolog a diplomácia művészete. Ez volt Hszi első washingtoni látogatása az 11 évvel ezelőtti, Barack Obama elnöknél tett állami látogatás óta – és egyben azt is jelzi, mennyire megváltozott Trump Kínához való hozzáállása az első elnöki ciklusa, sőt, a második ciklusának első hónapjai óta is, amikor a konfrontációtól az udvarlás felé fordult. Első ciklusában Trump eltérítette Washingtont attól a viszonylag harmonikus gazdasági együttműködési modelltől, amelyet az Egyesült Államok mindkét pártjának korábbi elnökei támogattak abban a reményben, hogy egy gazdagabb Kína egyben demokratikusabbá is válik. Amikor visszatért a Fehér Házba, gyorsan 145 százalékra emelte a kínai árukra kivetett vámokat, és követelte, hogy a Kínába áthelyezett gyártási folyamatokat visszatelepítsék az Egyesült Államokba. De visszalépett ettől a vámszinttől, miután Kína megtorlásként korlátozásokat vezetett be az amerikai technológiai fejlődés alapanyagául szolgáló kritikus ásványi anyagok exportjára. Jelenleg Trump ismét hízelgő üzemmódba váltott, és beleegyezett abba, hogy Hszivel rövidesen újra találkozzanak, így néhány havonta egymással szemben üljenek a tárgyalóasztalnál. Erre az alkalomra rábeszélte stábját, hogy újítsák fel a Fehér Ház környékét, beleértve egy új helikopter-leszállópálya építését is a déli pázsiton, amelyet ezen a héten avatott fel. Amikor a vezetők csütörtökön megkezdték első találkozóikat, a déli erkélyre álltak, hogy szemtanúi legyenek egy csendes katonai parádénak, és ahonnan igen jól láthatták, ahogy a narancssárga mellényes munkások építik a báltermet. A Rózsakertben tartott katonai parádé során időnként behallatszott a Fehér Ház területén kívül tüntető polgárok hangja. Később, az Ovális Irodában tartott találkozójuk után Trump elvitte Hszit, hogy megnézzék a helikopter-leszállópályát, és körbevezette a Marine One-on, az elnöki helikopteren is.* *Hszi oda lehetett meg vissza a megtiszteltetéstől. Az előbb egy koszos építkezés, most meg egy kopár helikopter-leszállópálya. Csupa izgalom és természeti szépség. Még a helikopter maga lehetett az egyetlen, ami érdekelhette is. Trump legutóbb májusban találkozott Hszivel Pekingben, és a két vezető valószínűleg novemberben is tárgyalni fog majd egy csúcstalálkozón a kínai Sencsenben, majd esetleg decemberben ügyszintén, egy Miamiban tartandó találkozón. Trump szerdán igyekezett felülmúlni a Hszi által Pekingben neki nyújtott fogadtatást azzal, hogy az Andrews légibázison üdvözölte őt – ez egy olyan gesztus, amelyet az amerikai elnökök általában kizárólag a pápának tartanak fenn. Hszi pénteken, tehát ma távozik Washingtonból, miután részt vett egy teán – utalva arra a teára, amelyet Kínában kínált Trumpnak –, valamint meglátogatta a Nemzeti Levéltárat, ahol a vezetők tervei szerint megtekintik „az Egyesült Államok legfontosabb alapító okmányait, az állam fenállásának 250. évfordulója alkalmából” – mondta Anna Kelly, a Fehér Ház szóvivője.* *Ez viszont már nem hiba volt, hanem bűn. Hszi korábban, Pekingben valóban meghívta teázni Trumpot a Zhongnanhai-ba, a császárok hajdani kertjébe, amely a kínai vezetők titkos székhelye és rezidenciája, hogy viszonozza az amerikai vezető 2017-es mar-a-lagói vendéglátását, de azt álmában sem gondolta volna, hogy ő is teázni fog Washingtonban. A probléma az, hogy kínai embert nyugati vagy Nyugaton főzött teával kínálni valóságos arculcsapás: képzeljük el, hogy egy skót ember minket 18 éves Glenlivet whiskyvel kínál, mi meg hálából visszakínáljuk seprőpálinkával. Azt már ne is vegyük elő, hogy Hszi pontosan tisztában van azzal, miszerint az Egyesült Államokban a teadélután (leginkább a bostoni) egészen mást jelent, mint Kínában. Mindkét párt törvényhozói sürgették Trumpot, hogy gyakoroljon nyomást Hszi-re a kínai piacok megnyitása érdekében, miközben óvatosságra intettek a fejlett számítástechnika és a mikrochipek kereskedelme kapcsán. „ Remélem, hogy megnyitják piacaikat több mezőgazdasági exporttermék és nyersanyag előtt. Szóban ígéreteket tettek erre – tettek néhány lépést, de nem teljesítettek mindent, amire kötelezettséget vállaltak” – mondta szerdán újságíróknak John Thune (R-Dél-Dakota) szenátusi többségi vezető. „És azt szeretném látni, hogy esetleg előállnak valamivel a mesterséges intelligencia területén is.” Chuck Schumer, New Íork demokrata szenátora , a szenátusi kisebbség vezetője szerdán kijelentette: „Trump elnöknek keményen meg kell húznia a határvonalat: nem szabad gyengítenie Amerika exportszabályozásait. Ne biztosítson Kínának nagyobb hozzáférést azokhoz a fejlett chipekhez és chipgyártó berendezésekhez, amelyekre szüksége volna ahhoz, hogy ledolgozza a lemaradását az Egyesült Államokkal szemben.” Hát így esett a nevezetes vendégjárás Washingtonban. Sem sok haszna, sem sok kára nem volt, de eredménye is alig. Szele Tamás