● news.bsdnet.hu

Ma már természetesnek vesszük, hogy hétfőtől péntekig dolgozunk, aztán jön a hétvége. Pedig alig száz éve még egyáltalán nem ez volt a megszokott. Vajon jöhet az életünket ilyen mértékben megreformáló változás a közeljövőben is? Vízkeleti Dániel Politika újságíró Ezeket látta már? Henry Ford autógyára éppen száz évvel ezelőtt hajtott végre olyan változtatást, amely később az egész világon elterjedt: 1926-ban a Ford Motor Company gyári dolgozóinál bevezették az ötnapos, heti 40 órás munkahetet. Később az irodai alkalmazottakra ugyanezt terjesztették ki. Ford azonban már korábban is alaposan belenyúlt abba, amit akkoriban normális munkarendnek tartottak. 1914 januárjában a vállalat a korábbi kilencórás munkanapot nyolc órára csökkentette, miközben a férfi gyári munkások napi bérét 2,34 dollárról 5 dollárra emelte. Erre nem pusztán emberbaráti megfontolásból volt szükség: a futószalag mellett végzett monoton és kimerítő munka miatt elképesztően magas volt a fluktuáció. A Henry Ford múzeum történeti anyaga szerint 1913 végére a munkaerő-forgalom elérte a 380 százalékot. Henry Ford megreformálta a munkavégzés mikéntjét / Fotó: Blikk archívum 1926-ban jött az újabb nagy lépés. A hatnapos munkahét helyett öt nap alatt dolgozták le a negyven órát, a szombat pedig szabaddá vált. A változás ráadásul nem járt fizetéscsökkentéssel. Ford abban hitt, hogy a kipihentebb munkás hatékonyabban dolgozik, és persze abban is, hogy ha az embereknek több szabadidejük van, több pénzt is költenek. Az ötnapos munkahét aztán fokozatosan messze túlnőtt a Ford gyárain, és a modern munka világának egyik alapjává vált. A világ számos pontján már most kísérleteznek a négynapos munkahéttel, ráadásul nem feltétlenül úgy, hogy a negyven órát négy, tízórás napba préselik. Több újabb kísérletben valódi munkaidő-csökkentést próbáltak ki változatlan fizetés mellett. Egy 2025-ben megjelent, több szervezet adatait vizsgáló kutatás például a rövidebb munkahét dolgozói jóllétre gyakorolt hatását találta kedvezőnek, más vizsgálatok pedig arra jutottak, hogy bizonyos munkakörökben a termelékenység sem feltétlenül esik vissza. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ugyanaz a modell minden munkahelyen működhet . Dr. Hollósy-Vadász Gábor , munkapszichológiával is foglalkozó pszichológus szerint különösen fontos különválasztani a fizikai és a szellemi munkát. A fizikai dolgozóknál szerinte a négyszer tízórás rendszer rosszabb lehet a jelenlegi ötször nyolc óránál, mert a hosszú műszakok túlságosan megterhelik a szervezetet. Természetesen a heti munkaóra csökkentéssel, tehát egy 35 órás munkahéttel ők is jobban járnának. A szellemi munkánál viszont éppen ellenkező irányba indulna el: nem a munkanapok számát, hanem az egy napra jutó munkaórákat csökkentené. – Az emberi agyat, elmét és testet nem arra találták ki, hogy napi 10-12 órát végezzen szellemi munkát, vagy bármilyen más munkát. Produktív, kreatív munkát az emberi agy maximum négy-öt órán keresztül tud végezni, és már az is nagyon jó. A napi 10-12 órás munka jelentős része gyakorlatilag már nem produktív. Gondoljunk bele egy átlagos munkanapba: reggel, kipihenten sokkal hatékonyabbak vagyunk, mint este nyolc-tíz óra körül – nyilatkozta a Blikknek Dr. Hollósy-Vadász Gábor. A pszichológus szerint az intenzív koncentrációt és nagy felelősséget igénylő szellemi munkánál akár négy óra valóban intenzív munkavégzés, plusz egy-két óra adminisztráció lehetne észszerű, míg más szellemi munkakörökben nagyjából hat órát tartana megfelelőnek. A fizikai dolgozóknál ugyanakkor szerinte ideális a napi nyolc óra. Száz évvel ezelőtt valószínűleg az ötnapos munkahét is merész ötletnek tűnt. Hogy a négynaposból lesz-e egyszer ugyanolyan természetes , mint ma a szabad szombat, az még kérdés. Az viszont egyre inkább látszik: a vita már nem csak arról szól, hány napot dolgozzunk, hanem arról is, hány órán keresztül képes az ember valóban jól dolgozni . négynapos munkahét