● news.bsdnet.hu

Az elmúlt két hét időjárását továbbra is a szokatlanul száraz, ugyanakkor időszakosan még nyárias jelleg határozta meg. Bár több hullámban érkeztek frontok, és elszórtan záporok, zivatarok is kialakultak, a csapadék területi eloszlása rendkívül egyenetlen maradt: a Dunántúl egyes részein számottevőbb mennyiség hullott, míg az Alföldön és több keleti térségben továbbra is alig érkezett eső. A szeptember közepi időszakban a nappali hőmérséklet gyakran 25–30 °C között alakult, majd a hét elején átvonuló markáns hidegfront jelentős lehűlést hozott, a nappali maximumok többfelé 20 °C közelébe vagy az alá estek, az éjszakák pedig kifejezetten hűvössé váltak. A csapadékhiány ennek ellenére országos szinten továbbra is jelentős, a mélyebb talajrétegek különösen szárazak, így az őszi vetések keléséhez és kezdeti fejlődéséhez sokfelé továbbra is nagy szükség lenne tartós, áztató esőre. Növényvédelmi szempontból a száraz idő továbbra sem kedvez a legtöbb gombás betegség tömeges felszaporodásának, ugyanakkor a helyi csapadékok és az egyre hosszabb, hűvösebb éjszakák miatt növekvő levélnedvességi időszakokra már érdemes figyelni. Töltsd le az Agroinform mobilapplikációt Androidra vagy iOS-re , hogy útközben is elérd a friss híreket, az időjárást és az apróhirdetéseket. Az őszi vetések szempontjából továbbra is a csapadékhiány jelenti a legnagyobb problémát. A repce vetése több térségben megtörtént, különösen ott, ahol az elmúlt hetekben valamennyi eső hullott, ugyanakkor sok helyen még így is száraz, poros talajba került a mag. Emiatt a kelés vontatott és egyenetlen lehet, a már kikelt növények fejlődése pedig megfelelő talajnedvesség hiányában könnyen megtorpanhat. Az ilyen gyenge, heterogén állományok fokozottan érzékenyek a korai kártevők, elsősorban a földibolhák kártételére. Közben közeledik, illetve több térségben már megkezdődött az őszi kalászosok vetése is, de a búza számára sem kedvezőek a jelenlegi talajállapotok. A kiszáradt felső talajrétegben nehéz megfelelő magágyat készíteni, a száraz talajba vetett mag pedig akár hosszabb ideig is elfeküdhet, és csak jelentősebb csapadék után indulhat csírázásnak. Egy kisebb eső önmagában akár kedvezőtlen is lehet, ha csak a csírázást indítja el, de ezt követően ismét kiszárad a mag körüli talaj. Az őszi vetések sorsa ezért a következő hetekben alapvetően a csapadék mennyiségétől és eloszlásától függ. Az őszi vetések megindulásával a mezei pocok jelenlétére is érdemes egyre nagyobb figyelmet fordítani. A tartósan száraz időjárás alapvetően kedvezett a rágcsálóknak, ezért azokon a területeken, ahol már korábban is jelen voltak, gyorsan növekedhet az egyedszám. A frissen kelő repce és később az őszi kalászosok különösen érzékenyek a kártételre, ezért célszerű rendszeresen ellenőrizni az aktív járatokat, valamint a táblaszegélyeket és az évelő kultúrák környezetét. A gyenge, vontatottan kelő állományokban a pocok kártétele még nagyobb jelentőségű lehet, hiszen a hiányosan kelt növényzet további ritkulását okozhatja. 1. ábra: A lomb fokozatosan sárgul és hullik a gyümölcsösökben – Fotó: Lepres Luca A gyümölcsösökben már egyre látványosabban érezteti hatását az ősz: a lomb fokozatosan sárgul, az idősebb levelek pedig több helyen már hullani kezdtek. A természetes lomböregedést az idei hosszan tartó szárazság és a fák vízhiánya is gyorsíthatj a, különösen a nem öntözött ültetvényekben. A csonthéjasok levélbetegségei, így például a sztigminás levéllyukacsosodás és a cseresznye blumeriellás levélfoltossága ugyanakkor a csapadékhiány és a rövid levélnedvességi időszakok miatt jelenleg nem tudnak számottevően továbbterjedni. A már kialakult levéltünetek továbbra is jól láthatók lehetnek, de újabb erős fertőzési hullámhoz tartósabb nedves, csapadékos időjárásra lenne szükség. A gyümölcsösökben a betakarítás befejezésével fokozatosan előtérbe kerülnek az őszi növényegészségügyi teendők. Érdemes eltávolítani a fákon maradt moníliás, összeszáradt gyümölcsmúmiákat, valamint összegyűjteni a lehullott, beteg vagy kártevők által károsított terméseket, mivel ezek a következő év fertőzési forrásai lehetnek. Az idei rendkívüli szárazság miatt különösen fontos az ültetvények állapotának felmérése is: a vízhiánytól legyengült, részben elszáradt vagy elhalt fák és ágrészek egyre könnyebben felismerhetők. Az aszály hatása ráadásul nem feltétlenül ér véget az idei tenyészidőszakkal: a rossz kondícióban telelő fák a következő évben is gyengébb fejlődéssel reagálhatnak. A szőlő szürete a legtöbb termőhelyen már a végéhez közelít, ezt követően pedig egyre inkább a tőkék kondíciója és a következő évi vegetációra való felkészülés kerül előtérbe. A szüret után is fontos az egészséges lomb minél hosszabb ideig történő megőrzése, hiszen a levelek fotoszintézise ebben az időszakban még hozzájárul a tartalék tápanyagok felhalmozásához és a vesszők megfelelő beéréséhez . Az idei hosszan tartó hőség és szárazság különösen a fiatal, sekélyebben gyökeresedő és nem öntözött ültetvényeket viselte meg, ezért ezekben már korábban megindulhat a lomb sárgulása és hullása. A szüret befejezése után érdemes felmérni az ültetvény növényegészségügyi állapotát is: megjelölni a részlegesen vagy teljesen elhalt tőkéket, kordonkarokat, valamint a tőkeelhalásos betegségekre utaló tüneteket mutató növényeket. A fitoplazmás betegségekre , különösen a szőlő aranyszínű sárgaságára gyanús tőkék felderítése és a szükséges növényegészségügyi intézkedések megtétele továbbra is kiemelten fontos. 2. ábra: A dióburok-fúrólégy által károsított termések – Fotó: Lepres Luca A dióburok-fúrólégy kártétele az idei évben több helyen mérsékeltebbnek tűnik a korábbi években tapasztaltnál. Ebben szerepet játszhatott a nyár hosszan tartó, rendkívül száraz és meleg időjárása is. A kártevő báb alakban a talajban telel, így a talajnedvességi és hőmérsékleti viszonyai az imágók előjövetelére is hatással lehetnek. A tartósan kiszáradt, erősen felmelegedő talaj kedvezőtlenebb feltételeket teremthetett a kártevő számára, ami hozzájárulhatott az alacsonyabb vagy elhúzódó rajzáshoz. Ennek következtében egyes ültetvényekben és házikertekben kevesebb termésen alakult ki a jellegzetes, elfeketedő és a dióhéjra tapadó burok, így a dióburok-fúrólégy közvetlen terméskárosítása is kisebb lehetett. A kedvezőbb helyzet azonban területenként jelentősen eltérhet, ezért a fertőzött termések eltávolítása és megsemmisítése továbbra is fontos a következő évi fertőzési nyomás mérséklésében. Az ősz előrehaladtával a poloskák is fokozatosan megkezdik a telelőhelyek keresését. Különösen a zöld vándorpoloska és az ázsiai márványospoloska egyedeivel találkozhatunk egyre gyakrabban a lakóépületek, gazdasági épületek, gépszínek és egyéb védett helyek környezetében, ahová a lehűlő idő elől húzódnak be. A még érő gyümölcsökön ugyanakkor továbbra is táplálkozhatnak, szívogatásukkal foltosodást, deformációt és minőségromlást okozva. A következő hetekben a hűvösebb éjszakák hatására várhatóan tovább erősödik a telelőhelyekre történő vonulás, ezért az épületek környezetében is látványosan megnövekedhet a számuk. A lakásokba történő betelepedés mérséklésének leghatékonyabb módja a nyílászárók, rések és egyéb bejutási pontok lezárása.