● news.bsdnet.hu

A közelmúltban nyilvánosságra került, történelmi mélypontot mutató magyar PISA-eredményeket követően a mesterséges intelligenciát oktató/használó, nemzetközileg elismert vállalatok szakmai kiáltványt fogalmaztak meg az MI oktatási szerepéről. A kezdeményezés célja, hogy a globálisan már bizonyított magyar oktatási szereplők tapasztalatai minél hamarabb beépüljenek az intézményrendszerbe és hozzájáruljanak a diákok és a tanárok felzárkózásához. A dokumentum kezdeményezői között ott van a 2026 nyarán többmillió dolláros nemzetközi befektetői és szakmai elismerést kapott hazai edtech startupok (az imagiLab, a Bookr Kids, a Redmenta és a Logischool), továbbá a PwC és a STRT Holding oktatási részlegeinek szakemberei. Társkezdeményezők: Az OECD magyar országjelentése szerint a 2025-ös matematikai és szövegértési eredmény alacsonyabb volt a 2022-esnél és minden korábbi mérésénél, a természettudományos teljesítmény viszont nagyjából változatlan maradt 2022-höz képest. A kezdeményezők szerint ilyen helyzetben nem az a kérdés, hogy megjelenik-e az MI a tanulásban, hanem az, hogy milyen keretek között használják. Az MI használatnak a hatása már itt van. Elemezhetjük és nézegethetjük még évekig, de átgázol mindannyiunkon, ha nem reagálunk kellő gyorsasággal − mondta Visy Zoltán , a Redmenta alapítója. A dokumentum kiindulópontja, hogy a teljes tiltás nem tanítja meg a diákokat a felelős használatra, a korlátlan hozzáférés viszont a gondolkodás és az alapkészségek rovására mehet. A szerzők egy harmadik utat javasolnak: minden egyes felhasználásnál előbb azt kell tisztázni, mit szeretne megtanulni a gyerek, majd ehhez választani eszközt és szabályt. Nem ugyanaz a helyzet, ha egy rendszer kérdésekkel segít végiggondolni egy problémát, vagy kész választ ad a tanuló helyett. Horváth Dorka , a BOOKR Kids alapítója úgy fogalmazott, hogy „az MI-ra való felkészültség nem azt jelenti, hogy a gyerekek minél korábban és minél többet használjanak mesterséges intelligenciát. Sokkal inkább azt, hogy AI nélkül is képesek legyenek önállóan gondolkodni, érvelni és dönteni, miközben megtanulják értően, kritikusan és felelősen használni ezeket az eszközöket. Az oktatás egyik legfontosabb feladata ma éppen e kettős képesség kialakítása: megőrizni az önálló gondolkodást, és közben felkészíteni a gyerekeket egy olyan világra, amelyben az MI a mindennapjaik része lesz”. Az első pillér az érzelmi biztonságot, az adatvédelmet és az esélyegyenlőséget helyezi előtérbe. A szerzők szerint az oktatási MI ne építsen tartós baráti vagy bizalmi kapcsolatot a gyerekkel: egy meghatározott feladatban történelmi szereplőt vagy vitapartnert játszó chatbot beleférhet, az állandó „digitális társ” viszont elfedheti, hogy a gyereknek valójában felnőtt segítségére van szüksége. Külön szólnak az arckifejezésből, hangból vagy testtartásból következtető érzelemfelismerésről, amelyet az uniós AI Act az oktatási intézményekben főszabály szerint tilt. Az irányelvek az MI-vel előállított hamis képekkel, hangokkal és videókkal elkövetett iskolai bántalmazásra intézményi eljárásrendet, bejelentési útvonalat, a sértettek támogatását, mintaszabályzatot és képzést kérnek. A javaslat az eltérő otthoni hozzáférésre is figyelmeztet: ha a jobb körülmények között élő diákok gyorsabban tudnak előnyt kovácsolni az új eszközökből, az iskola kiegyenlítő szerepe még fontosabbá válik. Breuer Anita , a Logiscool alapítója szerint „látjuk, hogy az MI ma már a diákok mindennapjainak része, de egyáltalán nem mindegy, hogyan használják. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy világos, biztonságos keretek létezzenek az oktatásban. A kezdeményezésünk ezzel a céllal született és bízunk benne, hogy a pedagógusoktól a szülőkig minél többen bekapcsolódnak az egyeztetésbe”. A javaslat második pillére a tanulás tényleges eredményét választja el az MI-vel készített produktumtól. Egy diák leadhat jobb fogalmazást vagy megoldhat nehezebb feladatot a gép segítségével úgy is, hogy közben nem fejlődött az önálló érvelése vagy a szövegértése. Ha éppen ezek gyakorlása a cél, az értékelésnek azt kell vizsgálnia, mire képes MI nélkül. Más feladatnál az MI hasznos segédeszköz lehet, de a használat módját akkor is világossá kell tenni. A kiáltvány az MI-vel írt szövegek kiszűrésére használt detektorok automatikus szankcióival szemben is fellép. A gépi jelzés a szerzők szerint nem bizonyíték: a diáknak ismernie kell a gyanú alapját, lehetőséget kell kapnia saját munkája megvédésére, a döntést pedig a pedagógus hozza meg. Iskolai ajánlást kérnek a vitás esetek kezelésére, valamint átláthatóságot abban, hogy a tanár és a diák mikor, mire támaszkodott MI-eszközre. A harmadik pillér a pedagógus választási szabadságáról és a technológiai függetlenségről szól. A kezdeményezők nem kötnék a magyar oktatást egyetlen globális MI-modellhez: a szolgáltatók árai, teljesítménye és elérhetősége változhat. Az eszközöknek pedagógiai hatásban kellene versenyezniük, miközben a tanárnak maradna mozgástere eldönteni, mikor és hogyan használja őket. A döntését kollégáival és a tapasztalatok alapján felül is vizsgálhatná. A negyedik pillér a tanári munka támogatását részletezi. Az MI magyarázhat, gyakoroltathat, visszajelzést adhat és adminisztratív terhet vehet le a pedagógusról, de az értékelésről, besorolásról vagy továbbhaladásról szóló érdemi döntés embernél maradna. A „humán kontroll” a szerzők szerint csak akkor valós, ha a pedagógus érti a rendszer javaslatát, van ideje és joga felülbírálni, a tanuló és a szülő pedig magyarázatot és jogorvoslati lehetőséget kap. A dokumentum külön osztja a felelősséget a fejlesztő, a fenntartó, a pedagógus és az életkorának megfelelően a tanuló között. A fejlesztőnek a korlátokat és hibákat, a fenntartónak az eszközválasztást és a felkészítés feltételeit, a tanárnak a tanulási célt és a használati keretet kell kezelnie. Rendszeres, pedagógiai döntéseket gyakorló továbbképzést kérnek, nem pusztán szoftverbemutatót. A kiáltvány leszögezi: digitális asszisztenssel sem pedagógust, sem pszichológust, sem fejlesztő szakembert nem lehet pótolni. A szabályozásnak és a méréseknek abban kell támogatnia az intézményvezetőket és a pedagógusokat, hogy megbízható eszközökről tudjanak jól megalapozott döntéseket hozni a tanulás támogatása, és véletlenül sem a tanulás kiváltása érdekében − emelte ki Ostorics László , a PwC szakembere. Az ötödik pillér a hazai alkotómunka és a helyi minőség védelme. A kiáltvány emlékeztet: egy tankönyv vagy tananyag nem lesz szabadon felhasználható attól, hogy valaki feltölti egy MI-rendszerbe. A pedagógusoknak és az intézményeknek egyértelmű útmutatás kell arról, mit oszthatnak meg, milyen célra és feltételekkel. A tanárok anyagai és a diákok munkái külön megállapodás nélkül ne kerüljenek be a szolgáltató általános modelljének tanításába; az intézmény tudja, milyen adatot meddig kezelnek, és azt hogyan lehet törölni vagy elvinni. Az eszközök minőségét magyar nyelven és valós magyar oktatási helyzetekben mérnék. Nyilvános, rendszeresen frissülő vizsgálatokkal hasonlítanák össze a tárgyi pontosságot, a tantervi illeszkedést és a pedagógiai hatást. Az angol nyelvű bemutató ugyanis önmagában nem mondja meg, hogyan működik ugyanaz a megoldás különböző életkorú magyar gyerekekkel. A hatodik pillér a bizonyítékokra és a döntések végrehajtására összpontosít. A kísérleti programok hatását nyilvánosan mérnék, hogy ne minden iskola külön járja végig ugyanazokat a zsákutcákat. A pedagógusokat és intézményvezetőket bevonnák a keretek megalkotásába és éves felülvizsgálatába. Az MI bevezetésének ütemét helyben határoznák meg, az eszköz- és internetellátottság különbségeit pedig felmérnék, mert infrastruktúra nélkül az elvárás nem teljesíthető. A szerzők szerint a szülőknek és a diákoknak is világos útmutatás kell az otthoni MI-használatról: egy előfizetés vagy egy gyorsan elkészülő házi feladat nem feltétlenül segíti a tanulást. Az elveket végül az iskolai szerződésekbe, a közfinanszírozás feltételeibe, a mintaszabályzatokba és az eszközválasztás szempontjai közé építenék be. Közben azt kérik, hogy a követelmények maradjanak egyszerűek és arányosak, nehogy a bonyolult megfelelés eleve kiszorítsa a kisebb fejlesztőket. A kezdeményezők pedagógusokat, iskolavezetőket, kutatókat, valamint szülői és diákérdek-képviseleti szervezeteket kérnek arra, hogy osszák meg tapasztalataikat és véleményüket, mely a Restart Hungary platformon bárki számára elérhető. A konzultáció mindenki előtt nyitott, a hozzászólásokat 2026. október 15-ig várják. A beérkező észrevételeket a kezdeményezők szakmai anyaggá összegzik, és átadják az Oktatási és Gyermekügyi Minisztériumnak. Az Economx az STRT Holding által szervezett sajtóbeszélgetésén arra kérdezett rá , hogyan lehet egyszerre segíteni a gyenge szövegértéssel induló tanulókat és továbbfejleszteni a legjobban teljesítőket. Horváth Dorka akkor arról beszélt, hogy az iskola megmutathatja a technológia értelmes használatát: a lemaradóknak célzott gyakorlást, a haladóknak összetettebb projekteket adhat. Visy Zoltán pedig arra figyelmeztetett, hogy az MI közös keretek és hozzáférés nélkül éppen a jobb helyzetben lévők előnyét gyorsíthatja fel. Megosztom