● news.bsdnet.hu

Az őszi napéjegyenlőség hez legközelebbi telihold különleges helyet foglal el a régi hagyományokban: a termés betakarításának időszaka egyszerre szól a hálaadásról és arról, hogy felkészüljünk a következő ciklusra. Az aratóhold idén szeptember 26-án éjszaka ragyog fel , az ekkor felszabaduló energiákat pedig arra is felhasználhatjuk, hogy a számunkra fontos célokra összpontosítsunk. Hiszen a bőség nem csupán anyagi gyarapodást jelenthet, hanem a szerelmet, a sikert, a harmóniát vagy épp a lelki gazdagságot. Sokan nem is gondolnák, de a szilvamag jelenése nagyon különleges. A szilvát ősszel kell elültetni, hiszen szüksége van a téli fagyokra ahhoz, hogy tavasszal előbukkanjon. Az apró szilvamag tehát nem törik meg az előtte álló zordabb időszak kihívásaitól, sőt, ezt kihasználva ereszt gyökeret. Idővel pedig, a megfelelő körülmények között növekedni kezd, és termést hoz. A szeánszhoz használt föld is fontos eleme a szimbolikának: visszavezet bennünket a természet körforgásához, ahol semmi sem történik egyik pillanatról a másikra. Ahogy a magból sem lesz egyik napról a másikra termő növény, úgy a gyarapodás utáni vágyainknak is időre, türelemre és gondoskodásra van szükségük - írta a Fanny magazin. A bőségvonzó rituálé célja nem az, hogy egyetlen éjszaka alatt megváltoztassa az életünket. Inkább egy jelképes újrakezdés: kijelölünk valamit, amire vágyunk, kimondjuk a szándékunkat, majd szó szerint elvetjük annak „magját”. A szertartás közben érdemes nemcsak a kívánságunkra gondolni, hanem arra az érzésre is, amelyet akkor élnénk át, ha már valóra vált volna. Ugyanakkor a hála legalább ilyen fontos része: miközben arra kérjük az életet, hogy adjon többet, vegyük észre azt is, ami már most körülvesz bennünket. A kis mag pedig napokon át emlékeztethet arra, hogy a kívánság önmagában még csak a kezdet, nekünk is tennünk kell azért, hogy egyszer valóban „termést” hozzon. Szükségünk lesz egy szilvamagra, egy kis papírdarabra, egy marék földre és egy cserépre. A magot alaposan tisztítsuk meg, majd a papírra írjuk fel azt az egy dolgot, amelyből többet szeretnénk az életünkben. Fogalmazzunk konkrétan, jelen időben, mintha a vágyott dolog már az életünk része lenne. Például: „Sikeres saját vállalkozásom van” , „Megtalálom a számomra ideális munkát”, „Anyagi biztonságban élek”, „Megérkezik hozzám a vágyott szerelem” , „Megvalósítom a régóta dédelgetett álmom”. Amikor felkel az aratóhold, fogjuk a szilvamagot a két tenyerünk közé, hunyjuk be a szemünket, és képzeljük el, hogy a kívánságunk már valósággá vált. Ne csak a képet idézzük fel, hanem próbáljuk átélni azt az örömöt, nyugalmat vagy biztonságot is, amit akkor éreznénk. Helyezzük a magot a földbe, a papírt pedig hajtsuk össze, és tegyük mellé. Miközben betakarjuk, mondjuk ki hangosan: „Amit elvetek, gyarapodik.” Ezután hagyjuk a kis bőségmagot a holdfény közelében, és az elkövetkező pár napban gondozzuk. Amikor meglocsoljuk, idézzük fel a kívánságunkat, és gondoljunk arra is, mi az az apró lépés, amelyet aznap megtehetünk érte. Így a mágia nem pusztán a vágy kimondásáról szól: a szilvamag minden alkalommal emlékeztet bennünket arra, hogy amit szeretnénk, annak nekünk is meg kell adnunk a növekedéshez szükséges figyelmet. Ettől az ültetéstől ne várjunk sarjadó szilvafát, az erőtől duzzadó hajtás ugyanis az életünkben fog megjelenni.