● news.bsdnet.hu

Sigmund Freud, a pszichoanalízis atyja a gyerekekről így elmélkedett: „A gyermekkorban nincs olyan erős szükséglet, mint egy apa védelme.” Ez a mondat összefoglalja egyik gondolatát a gyermekkorról, a sebezhetőségről és a védelem iránti igényről. „A kultúra diszkomfortja” című művében Freud összekapcsolja azt a gyermeki élményt, amikor a gyermek felfedezi saját törékenységét, azzal a későbbi törekvéssel, hogy olyan erős személyiséget keressen, aki biztonságot nyújthat az ellen, amit ő maga nem tud irányítani. Ebből a szempontból az apai védelem nem csupán fizikai védelmet jelent, hanem egy olyan érzelmi élményt is, amely segít a kisgyermeknek abban, hogy a világot kevésbé fenyegetőnek érzékelje. Az a felnőtt, aki kíséri és határokat szab, alapvető támaszponttá válhat. Így az apai jelenlét olyan jelentőséget nyer, amely jóval túlnyúlhat az első éveken. Bejczi Szilvia Rovatvezető-helyettes (Életmód) Ezeket látta már? Freud szerint a gyermekkort a védtelenség jellemzi: a gyermek kicsi, másoktól függ, és még nem rendelkezik a szükséges erőforrásokkal ahhoz, hogy önállóan szembeszálljon a környezet veszélyeivel. Éppen ezért a védelmező apa alakja mély pszichológiai jelentőséget nyer. A Sigmund Freud mondatára vonatkozó értelmezés szerint ez a biztonságérzet felnőttkorban Isten képére vetülhet. Ahogyan a gyermek az apja erejében bízik mindazon dolgokkal szemben, amiktől fél, úgy a felnőtt is kereshet egy felsőbbrendű hatóságot, amely segít neki szembenézni egy olyan sorssal, amelyet ő sem tud irányítani, ahogy erről Pumped Gabo is beszélt. A vallás így a gyermekkori védelem iránti igény folytatódásaként jelenik meg. Freud kiindulópontja a sebezhetőség. A gyermek táplálkozásában, gondozásában, tájékozódásában és védelmében a felnőttektől függ. A sötétség, egy betegség vagy egy külső fenyegetés hatalmas jelentőségre tehet szert, ha még nincsenek meg azok az eszközök, amelyekkel ezeket meg lehet érteni. Sigmund Freud / Fotó: Northfoto Ebben az összefüggésben az apa olyan személyiséget képviselhet, aki képes szembeszállni azzal, amit a gyermek veszélyesnek érzékel. Nem kell se sebezhetetlennek, se tökéletesnek lennie: jelenléte egy alapvető üzenetet közvetít: „nem vagy egyedül ezzel szemben”. Ez az élmény elősegítheti az alapvető bizalomérzet kialakulását. Az Auckland Therapy anyagában ezt az értelmezést a gyermek fejlődésének szempontjából bővítik ki. Kiemelik, hogy az apa fizikai és érzelmi támogatást nyújthat, védelmezheti az anya és a csecsemő közötti kapcsolatot, és hozzájárulhat egy biztonságos környezet megteremtéséhez. Szerepe nem korlátozódik arra, hogy veszély esetén beavatkozzon. Emellett segíthet a gyermeknek a felfedezésben, a frusztrációk elviselésében, a határok kijelölésében és a külvilág fokozatos megismerésében. Az ugyanebben a szövegben említett kötődéselmélet rámutat arra, hogy a biztonságos kapcsolat elengedhetetlen az egészséges fejlődéshez, és hogy az apa is egy további kötődési alannyá válhat. A védelem nem jelenti azt, hogy megakadályozzuk a gyermeket abban, hogy nehézségekkel szembesüljön. Az Auckland Therapy-ben az apának tulajdonított egyik feladat éppen az, hogy kísérje végig azt a folyamatot, amelynek során a kisfiú elkezdi elszakadni az anyától és önállóságra szert tenni. Ha időt tölt vele, biztonságérzetet nyújt neki, és lehetővé teszi számára, hogy visszatérjen egy szeretetteljes környezetbe, az megkönnyítheti ezt az átmenetet. Éppen ezért az egészséges védelem egy látszólagos ellentmondást rejt magában: a védelem egyben az önállóságra való felkészítést is jelenti. Egy „elég jó” szülőnek nem kell minden akadályt eltávolítania, hanem biztosítania kell a szükséges támogatást ahhoz, hogy a gyermek fokozatosan szembenézhessen velük, de ez sajnos nem mindenki életében valósul meg, így a Házasság első látásra szereplője, Petra is apa nélkül kellett boldoguljon. Itt jelenik meg a legfontosabb kapcsolat Sigmund Freuddal. Stephen Hicks Org által összefoglalt magyarázat szerint a gyermekkori tapasztalat, miszerint valaki egy védelmező tekintélytől függ, pszichológiai szempontból felnőttkorban is fennmaradhat. Amikor az emberek betegségekkel, veszteségekkel, bizonytalansággal vagy az akaratukon kívül álló eseményekkel szembesülnek, újra tehetetlenséget érezhetnek. Freud szerint a vallás részben ezt az igényt elégíti ki. Isten szimbolikusan egy mindenható mennyei atyává válhat, aki képes védelmet nyújtani a sors felsőbbrendű ereje ellen, de vajon tudja-e, hogy jók vagy rosszak vagyunk? Nem arról van szó, hogy a hit gyermeteg lenne, hanem arról, hogy rámutassunk az emberi igény – miszerint egy védelmező hatalomban kell hinni – lehetséges pszichológiai gyökerére. Az anyaság filozófiája kiemeli azoknak az apáknak az értékét is, akik gyermekeik mellett maradnak, szeretik és támogatják őket. Ez a szemlélet egy erkölcsi dimenziót is bevezet: az apai jelenlét felelősséget és elkötelezettséget jelent, mint az azonnali reagálás , míg az elhagyás mélyreható következményekkel járhat a gyermekekre és a társadalmi környezetre nézve. Sigmund Freud mondata tehát a védelmező apa képén túl is értelmezhető. Egy érzelmi szükségletről szól: arról, hogy a gyermekkorban legyen valaki, aki biztonságérzetet ad, a nehézségek során mellettünk áll, és segít értelmezni azt a világot, amely még mindig túl nagy számunkra. Ebben az értelemben a védelem nem azt jelenti, hogy félelem nélkül éljünk, hanem azt, hogy megtanuljuk: vannak olyan kötelékek, amelyek támaszt nyújtanak nekünk, miközben megszerezzük azokat az erőforrásokat, amelyekkel önállóan tudunk továbbhaladni. ( okdiario.com ) apaság