● news.bsdnet.hu

A demográfiai változások és a megnövekedett várható élettartam alapjaiban rengeti meg a hagyományos pénzügyi és nyugdíjrendszereket. Nic Palmarini , a brit National Innovation Centre for Ageing igazgatója az UniCredit friss személyes pénzügyekről szóló jelentését bemutató eseményen egyértelművé tette: a klímaváltozás mellett az elöregedő társadalom napjaink legmeghatározóbb makrogazdasági és társadalmi kihívása. A jövőben nem csupán tovább élünk, de a pénzügyi intézményeknek is alkalmazkodniuk kell egy olyan valósághoz, ahol az oktatás, a munkavállalás és a nyugdíjba vonulás lineáris modelljét felváltja a folyamatos újra- és átképzés, valamint a töredezett karrierutak rendszere. A globális várható élettartam 2025-re eléri a 73,5 évet, a jelenlegi banki, biztosítási és nyugdíjrendszerek azonban még mindig egy kiszámítható, megszakítások nélküli életút feltételezésére épülnek. (Persze Magyarországon ebben is rosszabbul állunk.) A bank kutatási eredményei rámutatnak, hogy ez a merevség komoly sebezhetőséget okoz: a válaszadók 40 százaléka pénzügyi instabilitásról számolt be valamilyen váratlan karrierszakadás, például betegség vagy munkanélküliség után. A pénzügyi ellenálló képesség egyre inkább azon múlik, hogy az ügyfelek meg tudják-e őrizni likviditásukat és anyagi védettségüket a hétköznapi élethelyzetek – például egy hozzátartozó ápolása vagy egy hirtelen pályaváltás – változásai közben. A pénzügyi szolgáltatóknak a kihívás az, hogy jogosultsági és hiteltörlesztési rendszereiket ezekhez a dinamikus, adaptív életutakhoz igazítsák. Más életfordulók időzítése is változik. Horvátországban például a fiatalok átlagosan 31,1 éves korukban költöznek el a szülői házból, ami közel öt évvel későbbi az uniós átlagnál. A történelem során először fordul elő, hogy hat generáció él egy időben, ami a vagyonfelhalmozás és a gondozási terhek eloszlását is átrendezi. A személyes pénzügyek kezelése így már nem kizárólag az egyén, hanem a kiterjedt családok és háztartások közös felelősségévé válik. A kutatás megállapítja, hogy az Európai Unió lakosságának 45 százaléka végez fizetés nélküli gondozási feladatokat. Mindez rámutat a láthatatlan munka gazdasági súlyára és a szendvicsgeneráció – a gyermekeikről és idősödő szüleikről egyszerre gondoskodó aktív korúak – túlterheltségére. Az informális gondozók – akik egyébként aránytalanul nagy számban nők – emiatt gyakran alacsonyabb jövedelemmel és bizonytalanabb időskori anyagi helyzettel szembesülnek. Ez az eltolódás innovatív banki megoldásokat követel(ne): biztonságos meghatalmazotti hozzáféréseket, több szereplős döntési jogosultságokat és olyan megtakarítási struktúrákat, amelyek több hozzájárulót is képesek integrálni. A munkaerőpiac átalakulásával a jövedelemszerzés, a megtakarítás és a vagyonfelélés hagyományos határai elmosódnak. Az amerikai munkavállalók 72 százaléka például már valamilyen másodlagos jövedelemforrásra (másodállásra, alkalmi munkára) támaszkodik a megélhetése biztosításához. Ezzel párhuzamosan globálisan még mindig 1,3 milliárd felnőtt él kirekesztve a formális pénzügyi rendszerekből, ami rávilágít a jelenlegi intézményrendszer hozzáférhetőségi korlátaira. Az üzleti szektor válasza nem késhet: a rendszertelen, több forrásból származó jövedelem nem jelentheti a hitelekhez vagy a hosszú távú öngondoskodási formákhoz való hozzáférés végét. Az UniCredit olyan integrált rendszerekkel reagál az új piaci igényekre, mint a 0–24 órás emberi támogatást és digitális kényelmet ötvöző ügyfélszolgálat vagy a tartós ápolásra felkészítő biztosítás. Ezen termékek közös jellemzője az előrelátó tervezés, amely lehetővé teszi a kockázatok proaktív, korai felismerését mielőtt azok válsággá válnának. Palmarini rámutatott: a jövő orvostudománya és az antiaging-technológiák elsődlegesen nem az örök életet, hanem a betegségek nélküli, egészségben eltöltött évek számának maximalizálását hozzák el. A genetikai hajlam mellett a prevencióban óriási szerepet játszanak az életmódbeli döntések – „egy teniszmeccs vagy a szociális interakciók fenntartása orvosi értelemben is mérhető előnyökkel jár”. A pénzügyek szerepe ebben a kontextusban újraértelmeződik. A vagyon nem csupán presztízsfogyasztást finanszíroz, hanem az élet infrastruktúrájaként funkcionál, amely biztosítja a szociális háló fenntartását és a mentális-fizikai fittséget. A pénzügyi tervezés fókusza a birtoklást kifejező főnevekről (autó, ház, fizetés) a cselekvést és életminőséget kifejező igékre (kapcsolódás, gondolkodás, élvezetek) kell, hogy áthelyeződjön. Azok a pénzintézetek és munkáltatók maradnak versenyképesek, amelyek megértik ezt a szemléletváltást, és szolgáltatásaikkal nem korlátozzák, hanem kiterjesztik az egyén mozgásterét az évszázadosra nyúló, komplex életút során. Megosztom