● news.bsdnet.hu

A jelölési folyamattal és az új legfőbb ügyész megválasztásával kapcsolatban Somogyi Zoltán politikai elemző arról beszélt, hogy a köztársasági elnök felelőssége a jelölt kiválasztása, míg a parlamenté annak eldöntése, hogy támogatja-e őt. Ez politikai kultúra kérdése is, a rendszer ugyanakkor alapvetően arra készteti a feleket, hogy kommunikáljanak és egyeztessenek egymással. Az elemző szerint a köztársasági elnök természetesen dönthet úgy, hogy előzetesen nem egyeztet a jelöltről, ez azonban nem jelenti azt, hogy a jelölés után ne kellene politikailag is menedzselnie a folyamatot. Ehhez önmagában nem elegendő, ha az államfő a parlamentben beszédet mond a jelölt mellett, szükség van olyan, kevésbé nyilvános egyeztetésekre is, amelyek elősegíthetik a támogatás megszerzését. Mint kifejtette, a köztársasági elnöknek ebben a folyamatban az is feladata, hogy megpróbáljon megfelelő támogatást szerezni saját jelöltje számára. Somogyi Zoltán arra is felhívta a figyelmet, hogy a jelölt parlamenti elutasítása valamennyi érintett számára veszteséggel járhat. A jelölt személyesen kerül megalázó helyzetbe, a köztársasági elnök saját érdekérvényesítő képességének korlátaival szembesülhet, a parlamenti többségnek pedig meg kell indokolnia, miért nem sikerült megválasztani az ország új legfőbb ügyészét. Az elemző úgy véli, ezért valamennyi fél számára kedvezőbb lehet, ha saját álláspontjuk fenntartása mellett tudomásul veszik, hogy a döntéshez egymásra vannak utalva, és ennek megfelelően egyeztetnek egymással. Murányi András azt mondta, a Tisza-frakciónak abból kellene kiindulnia, hogy Baka András nem hirtelen felindulásból döntött Szathmáry Zoltán jelölése mellett. Feltételezhető, hogy a köztársasági elnök több szereplő véleményét kikérve, számos szempontot mérlegelve jutott arra, hogy számára ő a megfelelő jelölt a legfőbb ügyészi posztra . Az Index felelős szerkesztője ugyanakkor hozzátette: a Tisza-frakció álláspontja is érthető abból a szempontból, hogy az elszámoltatás a kormány programjának egyik meghatározó eleme volt. A kormánypárt ezért olyan legfőbb ügyészt akarhat, akiről meggyőződéssel állíthatja, hogy szakmailag, pártatlanul és a törvényeknek megfelelően képes ellátni feladatát, egyebek mellett azokban az ügyekben is, amelyek feltárását a kormány politikai célként jelölte meg. Murányi András szerint ebből következően Baka András és a Tisza-frakció is nehéz helyzetben van. Úgy véli, hosszabb távon politikailag nehezen tartható az a helyzet, hogy a parlament lényegében széles körű támogatással választ meg egy köztársasági elnököt, majd sorra elutasítja az általa állított jelölteket. Somogyi Zoltán szerint arra kellene törekedni, hogy minél több olyan intézmény működjön Magyarországon, amely képes visszaszerezni a választók bizalmát, ehhez pedig az ellenzék bevonására is szükség van. Nem tartja szerencsésnek egyszerűen kizárni az ellenzéki jelölteket az ilyen testületekből, különösen akkor, ha a kormánypárti oldal előzetesen nem jelzi, hogy nem kívánja támogatni őket. Az elemző rámutatott: a helyzetet az is nehezen értelmezhetővé teszi, hogy a Tisza-frakció képviselői végül nem egységesen szavaztak a Fidesz és a KDNP Médiatanácsba jelölt tagjairól, majd ezt azzal magyarázták, hogy minden képviselő a saját lelkiismerete szerint dönthetett. Somogyi Zoltán szerint ez az érvelés azért problémás, mert felveti a kérdést, hogy a lelkiismereti szavazás a jövőben más parlamenti döntéseknél is általános gyakorlattá válhat-e. Hozzátette: egy kormányzó párt működéséhez szükség van fegyelmezett parlamenti frakcióra, hiszen ha fontos törvények esetében is rendszeressé válna a szétszavazás, az a kormányzati működést is megnehezíthetné. Ez szerinte már csak azért is lényeges, mert a Tisza számára a kétharmados parlamenti többség megőrzése önmagában is komoly politikai jelentőséggel bír. Murányi András szerint két dolog már most is jól látható a Médiatanács jelöltjeiről tartott szavazás alapján. Az egyik, hogy a jövőben is lehetnek konfliktusok Magyar Péter politikai akarata és az ezt parlamenti szavazatokra váltó Tisza-frakció között. A másik, hogy a kormánypárt rendkívül nehéz helyzetben van: egyszerre kell demokratikus működést biztosítania és lebontania azt az államszervezeti rendszert, amelyet az előző hatalom hosszú idő alatt, erősen központosított módon épített ki. Az Index munkatársa szerint ez a kettős feladat szükségszerűen komoly politikai és intézményi feszültségekkel járhat. A Pillanatkép legújabb részében Orbán Viktor és a Fidesz helyzete is szóba került. Somogyi Zoltán szerint szükségszerű, hogy idővel megerősödjön egy, a Tiszával szemben álló ellenzéki erő. De úgy véli, minél inkább akadályozza Orbán Viktor a Fideszt abban, hogy alkalmazkodjon új ellenzéki szerepéhez, annál nagyobb tér nyílhat más politikai szereplők előtt. Az elemző azt mondta, egyelőre nem lehet tudni, honnan érkezhet ez az új erő: megjelenhet a parlamenten kívül, de akár a jelenlegi Országgyűlésben is. Felvetette annak lehetőségét is, hogy a KDNP idővel önállóbb politikai szereplővé válhat. Somogyi Zoltán szerint a párt számára akár előnyt is jelenthet, hogy az elmúlt 16 évben kevésbé volt látható önálló politikai erőként, ezért a választók egy része kevésbé azonosíthatja az előző időszak egészének politikai felelősségével. Ez szerinte lehetőséget teremthet a KDNP számára a megújulásra. Somogyi Zoltán ugyanakkor úgy fogalmazott, egy dologban biztos: a Fidesz jelenlegi formájában, az újkommunistázó Dörmögő Dömötörrel nem alkalmas arra, hogy vezető ellenzéki szerepet töltsön be. Az elemző arra is felhívta a figyelmet, hogy a következő választás idején több büntetőügy is bírósági szakaszban vagy annak közelébe érkezhet, ami szerinte jelentősen megnehezítheti majd a Fidesz kampányát. Hangsúlyozta, hogy a következményeket elsősorban Orbán Viktorra érti, és nem feltétlenül a Fidesz második vagy harmadik vonalára. Demokratikus pártban cserélni szoktak, el szokott menni a megbukott vezető – jelentette ki Somogyi Zoltán. A Fidesz jelenlegi politikai narratívájának középpontjában az áll, hogy Magyarországon önkény uralkodik, „újkommunisták” kerültek hatalomra, ezért helyre kell állítani a jogállamiságot és a demokráciát. Murányi András szerint ez az üzenet elsősorban a saját politikai tábor egyben tartását szolgálja. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a Fidesz az elmúlt 16 évben jelentős tapasztalatot szerzett abban, miként lehet politikai ellenfélből vagy egy-egy ügyből ellenségképet formálni, majd ezt mozgósításra és szavazatszerzésre felhasználni. Emlékeztetett rá, hogy Orbán Viktor lényegében maga is felvázolta a Fidesz következő időszakra szóló stratégiáját, amikor arról beszélt, a Tisza-kormány előbb-utóbb hibázni fog, gazdasági és más problémák halmozódnak majd fel, amelyek egy-másfél vagy két éven belül a kormány bukásához vezethetnek. Murányi András azonban ezt nem tartja reális forgatókönyvnek. Jelentem, nem fog megbukni ez a kormány – fogalmazott. Szerinte ezt nemcsak a Tisza kétharmados parlamenti többsége teszi valószínűtlenné, hanem az is, hogy a kormány politikai kommunikációja jelenleg hatékonyan működik. Bár egyes szakpolitikai területeken szerinte ennél jóval vegyesebb a kép, politikai szempontból a Tisza képes gyorsan reagálni azokra a témákra, amelyeket a Fidesz és Orbán Viktor igyekszik napirendre emelni, és amelyek árthatnának a kormánypárt támogatottságának. Murányi András úgy látja, hogy kialakult egy széles társadalmi csoport, amelyet generációs különbségektől függetlenül összeköt az a meggyőződés, hogy nem szeretné a korábbi 16 év politikai rendszerének visszatérését. A fiatalabb generáció számára ez szinte magától értetődő politikai alapállássá vált, míg a negyvenes, ötvenes és hatvanas korosztály tagjai saját tapasztalataik alapján jutottak hasonló következtetésre. Szerinte ezeknek a csoportoknak az egyik legerősebb közös politikai üzenete az, hogy „soha többé ne térjen vissza” az előző korszak. A teljes beszélgetésért tekintse meg a Pillanatkép legújabb adását.