● news.bsdnet.hu

Az elmúlt évtizedekben divatba jött túlféltő, túlóvó nevelési stílusok hosszú távon veszélyessé válhatnak. Szilágyi Tamás pszichológus Nyíltosztály nevű Instagram oldalán mesél erről a jelenségről. Érdemes elgondolkozni rajta. -A túlzottan gondoskodó, túlvédő „helikopter” és „buldózer” szülői stílus hosszú távon súlyosan károsítja a gyerekek önértékelését, döntésképességét és szorongáshoz vezethet – mondja Szilágyi Tamás pszichológus. A helikopter szülő elnevezés Haim Ginott gyermekpszichológustól eredt. Ő volt az a szakember, aki már az 1960-as évek végén említette ezt a szülőtípust, mely csak később, az 1990-as években terjedt el: mint egy helikopter, köröz a gyerek felett, figyeli, óvja minden lépését, megoldja helyette a problémákat. A „buldózer” szülő kifejezés csak később, a 2010-es években vált ismertté a pszichológiai illetve pedagógiai közbeszédben. Tulajdonképpen a helikopter szülő agresszívabb változatáról van szó: a buldózer szülő letol és elhárít minden a gyerek útjába kerülő akadályt. Egyúttal megakadályozza, hogy nehézséget, konfliktust, kudarcot kelljen átélnie a gyereknek. Szilágyi Tamás pszichológus alábbi rövid videójában elmondja, hogy miért is baj ez. Szilágyi Tamás - pszichológus (@nyiltosztaly) által megosztott bejegyzés Mi lehet az optimális nevelési módszer? - A nevelési stílusokat két fő tengely mentén szokták vizsgálni: egyiket az érzelmi melegség, gondoskodás, a másik az elvárások és a kontroll adja. A kutatások alapján az úgynevezett autoratív vagy demokratikus nevelési módszer az, ami a legjobb eredményeket hozza a legalacsonyabb szorongásszint mellett. Ennek a lényege, hogy egy magas érzelmi melegség társul egy olyan kontrollal, ami a gyerek életkorának megfelel, de nem alacsony - magyarázza Szilágyi Tamás. A helikopter vagy buldózer szülők esetében tehát az a probléma, hogy bár sok-sok érzelmi melegséget nyújtanak, ám emellett nem adják meg a megfelelő - gyerek korának mérten elfogadható mértékű - önállóságot. Így azonban a legjobb szándék mellett nevelnek önállótlan gyerekeket. A legfontosabb azonban, amit az önállóságra való nevelésről megtanultam, az, hogy az anyaságomat, ezt a szerepet a helyén tudjam kezelni. Hogy elfogadjam azt, minden életkorban más a feladatom.