● news.bsdnet.hu

A szőrzet színét illetően minden macskabarátnak megvan a maga preferenciája: az egyik a fehéret szereti, a másik a feketét, a cirmosokat és a vörösöket is sokan imádják. Egy tulajdonságban azonban a legtöbbjük egyetért: bárhogy is fest a cica, ha fehér mancsa van, az különösen aranyos. Valójában sok házimacskának nem véletlenül van fehér kis zoknija. Ez messzire nyúlik vissza a macskák történelmében. Amikor körülbelül 11 ezer évvel ezelőtt házi macskáink ősei csatlakoztak az első emberi településekhez, elindult egy folyamat, amely nemcsak életüket, hanem megjelenésüket is megváltoztatta. Az, hogy miért olyan gyakoriak a fehér mancsok a macskáknál, szorosan összefügg a háziasításukkal. Bejczi Szilvia Rovatvezető-helyettes (Életmód) Ezeket látta már? Házi macskáink vad őseinek mancsai jellemzően szürkék, barnák vagy vörösesek voltak, illeszkedett a bundájukhoz a színe. Ezáltal ugyanis tökéletesen elrejtőznek élőhelyükön, és gyakorlatilag egybeolvadnak a környezetükkel, nem úgy, mint a színeket magukra öltő manipulátorok. Így tehát ideális feltételek álltak rendelkezésükre az egerek vagy egyéb apró állatok vadászatához, amit szeretnek hazavinni, és ők is nagyobb biztonságban voltak. A természetben néha-néha előfordultak fehér mancsú macskák. Itt azonban inkább kivételnek számítottak, mivel a világos szín a zöld-barna erdő-, rét- vagy sivatagi tájakon sokkal jobban feltűnik. A világos szőrzetű vadmacskák számára nagyobb a kockázat, hogy észreveszi őket egy préda vagy épp egy nagyobb ragadozó. Leslie Lyons, a Missouri Egyetem nyugalmazott professzora a „LiveScience” tudományos honlapon megjelent cikkében elemezte, hogy ha a túlélési esélyeket rontja, akkor miért van mégis olyan gyakran fehér mancsuk a házimacskáinknak. Arra jutott, hogy az emberek preferenciája oda vezetett, hogy ez a tulajdonság egyre inkább elterjedt a háziasított macskák körében. Leslie Lyons azt is feltételezi, hogy már évezredekkel ezelőtt is sokan rajongtak a fehér mancsú macskákért. Elképzelhető tehát, hogy ezeket különös gonddal ápolták, etették és kényeztették. Hiszen ezek a macskák különlegesek voltak, talán még státuszszimbólumnak is számítottak – hasonlóan a mai nemes fajtájú macskákhoz. Ezenkívül őseink olyan jellegzetes tulajdonságok alapján, mint a fehér mancsok, könnyebben meg tudták különböztetni macskájukat a többi példánytól. – Biztosan voltak olyanok, akik azt mondták: »Szeretem ezt a kiscicát, mert fehér mancsai vannak. Gondoskodjunk róla, hogy túléljen!«” – magyarázza Leslie Lyons. Lehetséges azonban, hogy a szokatlan színű macskák egyszerűen csak különösen szívesen csatlakoztak az emberekhez, egy macskánál ezt sose lehet tudni. Leslie Lyons professzor azt is feltételezi, hogy ezek az állatok ösztönösen tudták, hogy a vadonban a megjelenésük miatt rosszabb túlélési esélyeik vannak, nem úgy, mint a frissen felfedezett macskafajnak . Ezért az emberekkel való együttélés során valószínűleg társaságkedvelőbbek voltak és könnyebben kijöttek más állatokkal, mint a hagyományos színű cicák. Bár nincs közvetlen összefüggés a szőrzet színe és a macska jelleme között, a tenyésztési történetben mindig akkor jelennek meg fehér foltok, amikor a legbarátságosabb egyedeket kiválasztják és keresztezik, bár a kutyák amúgy is nagyon barátságosak . Ez nemcsak a macskákra, hanem a lovakra, a sertésekre, a tehenekre és az egerekre is igaz. Azonban az, hogy miért van ez így, az a mai napig nem teljesen tisztázott. ( petbook.de ) macska